† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak:
A mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás hangzott: „Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!” Erre a szüzek mindnyájan fölébredtek, és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat: „Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!” Az okosak ezt válaszolták: „Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!” Míg azok vásárolni mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre; az ajtó pedig bezárult.
Később megérkezett a többi szűz is. Így szóltak: „Uram, uram! Nyiss ajtót nekünk!” De ő így válaszolt: „Bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket!” Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát!
Mt 25,1–13
Túlzsúfolt életünkben, ha őszintén bevalljuk, kevés hely marad – minőségi és mennyiségi szempontból – Istennek, hiszen ahogy Szent II. János Pál pápa fogalmaz korunk emberét illetően, „az aktivizmus eretnekségében vergődünk”. Ez a fájó megállapítás ma is helytálló, hiszen mindennapjainkat túlságosan is átjárja a kényszeresség, az előre tervezés, a bebiztosítás, az a biztos (és néha önelégült) tudat, hogy csak az a „jó” és „biztos”, amit mi teszünk. Ezzel azonban azt kockáztatjuk, hogy kivész a Gondviselésre való ráhagyatkozásnak az a csodálatos megtapasztalása, hogy Isten munkálkodik, ha engedjük, akkor velünk, ha pedig nem, akkor nélkülünk. Mert végső soron – XVI. Benedek pápa szerint – azért kaptuk az élet ajándékát mindannyian, hogy „Isten teremtő szeretetének a munkatársai legyünk a világban”, mert ezáltal tud kiteljesedni földi (és örök)életünk, ha igent mondunk a teremtettség ajándékára.
A mai evangélium, és azon belül a mennyek országáról szóló példabeszéd is valamiképpen erről az isteni valóságról beszél, hiszen az Úr újra és újra meghív bennünket is, hogy Krisztus-követőkként mi is tapasztaljuk és egyben aktualizáljuk a ráfigyelés szépségét, a vele való találkozás magasztosságát és a ráhagyatkozás bizalmát. Mert csak így sikerülhet „okos szüzek” módjára hűségeseknek bizonyulni a munkás mindennapokban, a problémás helyzetekben, az embert és hitet próbáló időszakokban. Ehhez nem kell más, mint újra felfedeznünk és elhinnünk, hogy a mennyek országa bennünk és köztünk van, mert ahogy Szent Pál mondja, ahol megjelenik „az öröm, az igazságosság és béke a Szentlélekben” (Róm 14,17), ott a mennyek országa válik megtapasztalhatóvá, kézzelfoghatóvá. Így tehát Krisztus-követőkként az a mi feladatunk, hogy a mennyek országát építsük magunk és mások számára, eközben óvakodva attól, hogy a „balga szüzek” sorsára jussunk, akiket az Úr így nevez meg, „ti, akiket nem ismerlek”, és éppen ezért a zárt ajtókon kívül rekedtek. Krisztus-követőkként fontos és nélkülözhetetlen az a fajta paradigmaváltás, amely a szenteket is jellemezte, mind a hétköznapi, mind pedig a lelki élet területén. Mert enélkül karikatúrává silányul kereszténységünk, azon belül pedig vallásosságunk, amely megelégszik a kiüresedett formalizmussal és a jól bejáratott módozatokkal. Az Úr meghív bennünket a Krisztus-követés nagy kalandjára, amelyre ha igent mondunk, életünk gyökeresen megváltozik, virágba borul. Mit kell ehhez tenni? Isten szolgája Mester Mária Margit szerint nem kell több, mint „mosoly az arcon, segítőkészség a kézben és bátorító szó az ajkon”.
Olasz Béla
Az írás megjelenik a Vasárnap 2023/46-os számában.
