2019. augusztus 19., hétfő

0
285

EVANGÉLIUM

Egy alkalommal Jézushoz járult egy gazdag ifjú, és megkérdezte: „Mester, mi jót kell tennem, hogy eljussak az örök életre?”
Jézus így válaszolt neki: „Miért kérdezel engem a jóról? Csak egyedül Isten a jó. Ha pedig el akarsz jutni az életre, tartsd meg a parancsokat!” Az ifjú tovább kérdezte: „Melyeket?” Jézus felsorolta: „Ne ölj, ne paráználkodjál, ne lopj, hamisan ne tanúskodjál, atyádat és anyádat tiszteld, és szeresd felebarátodat úgy, mint önmagadat!” Az ifjú erre kijelentette: „Ezt mind megtartottam. Mit kell még tennem?” Jézus így felelt: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el mindenedet, és árát oszd szét a szegények között, így kincsed lesz a mennyben. Azután jöjj, és kövess engem!” Ennek hallatára az ifjú szomorúan eltávozott, mert nagy vagyona volt.
(Mt 19,16-22)

A kívánság mindig birtokolni akar, igényeket akar kielégíteni, célokat elérni. A vágyakozás sosem kívánság, itt sokkal többről van szó. Forrása igazán mélyről fakad és mindig a végső hazánkra, az örök életre, Istenre fókuszálódik. A vágynak az a törekvése, hogy odaajándékozza magát, átadja magát egészen Istennek. A vágy ott él a gazdag ifjúban is, de mert nem tudja egészen átadni magát a vágyának, csak felszínes kívánság marad. Az én életemben is a mohó kívánság uralja az odaajándékozó vágyakozást?

Csíki Szabolcs plébános

MEGOSZTÁS