A Kommunikációs Dikasztérium II. János Pál pápa megválasztásának 50. évfordulója (1978. október 16.) alkalmából egy nagyszabású projektet mutatott be történelmi fotóarchívumának digitalizálására. A kezdeményezés célja egy rendkívüli, több mint 4,7 millió fényképből álló gyűjtemény megőrzése, tudományos feldolgozása és hozzáférhetővé tétele a világ számára: egy olyan pápa képei, aki történelmet írt.
A projektet július 8-án mutatták be a Dikasztérium Marconi-termében, és része annak az átfogó digitalizálási programnak, amelyet a Technológiai Igazgatóság már 2023-ban elindított. Amikor a technológia megőrzi a láthatót, az emberek feladata életben tartani a láthatatlant – az emlékezetet. Kevés pontifikátus formálta olyan maradandóan a jelen kollektív képi emlékezetét, mint Karol Wojtyła szolgálata. Közel három évtizeden át kísérték fényképek pápai szolgálatát, megörökítve történelmi találkozásokat, utazásokat és az egyháztörténet meghatározó pillanatait.
Ennek a rendkívüli vizuális örökségnek a tartós megőrzése és a jövő nemzedékei számára való átmentése érdekében a Vatikán Kommunikációs Dikasztériuma átfogó archiválási és restaurálási folyamatot indított.
Huszonhét év milliónyi képben
Az archívum páratlan részletességgel dokumentálja Szent II. János Pál 27 évig tartó pontifikátusát. Nemcsak 104 apostoli út és 146 lelkipásztori látogatás felvételeit tartalmazza, hanem számtalan audienciát, liturgikus ünneplést és a világ minden tájáról érkező emberekkel való találkozást is. Összesen több mint 4,7 millió fénykép maradt fenn, egy olyan lenyűgöző tanúság, amely rendkívüli nemzetközi jelenléttel bírt.
A felvételek hatalmas száma azt is jelzi, milyen jelentős szerepet kapott a fotográfia a 20. század utolsó évtizedeiben a pápai szolgálat világméretű közvetítésében.
A kis fotóstúdiótól a történelmi archívumig
Az archívum kezdetei egészen 1977-ig nyúlnak vissza. Hogy a L’Osservatore Romano vatikáni napilap növekvő igényeit kielégítsék, akkoriban egy ideiglenes fotóstúdiót alakítottak ki két apró helyiségben, az egyik egy lépcső alatti térben kapott helyet. Ezekből a szerény kezdetekből az évek során a közelmúlt egyháztörténetének egyik legjelentősebb fotóarchívuma jött létre.
A projekt több, egymásra épülő munkafázist foglal magában: először a fényképnegatívok digitalizálása és tudományos katalogizálása történik meg. Ezt követi a képek szerkesztői válogatása, majd az eredeti anyag szakszerű restaurálása, újrarendezése és hosszú távú megőrzése. Szükség esetén konzerválási beavatkozásokra is sor kerül, hogy a sérült negatívok állapota megőrizhető legyen.
A kezdeményezésben a Dikasztérium mellett részt vesz a Szentszék fotósa és kurátora, Francesco Sforza is, aki VI. Páltól egészen XVI. Benedekig dokumentálta a pápák pontifikátusát. A projektet továbbá támogatja a Cineteca di Bologna neves restaurációs központja, az Immagine Ritrovata, amely a tudományos koordinációt és a restaurálást végzi, valamint a Bucap, amelynek digitalizációs technológiáját a műszaki megvalósításhoz használják.
Az emlékezet megőrzése a digitális korszakban
A projekt a technikai digitalizáláson túl jelentős szimbolikus értékkel is bír. Paolo Ruffini, a Kommunikációs Dikasztérium prefektusa „az analóg világból a digitális világba való átmenet kifejezésének” nevezte. Egy olyan korban, amikor a képek formálják a kulturális emlékezetet, fennáll annak a veszélye, hogy a vizuális tanúságok nélkül az emlékek elhalványulnak. Ruffini hangsúlyozta azt is, hogy a modern technológiát soha nem szabad az emberi tapasztalattól és értelemtől elszakítva alkalmazni. Különösen a fotográfiában az emberi tekintet pótolhatatlan. Azok munkájának megőrzése, akik előttünk jártak, azért fontos, mert a jövőt a múltba tekintve építjük.
II. János Pál fotóarchívumának digitalizálásával az Egyház egyedülálló digitális emlékezete jön létre. Az a több millió felvétel, amely egy egész korszakot formált, nemcsak tartós megőrzést kap, hanem a jövőben kutatók, a média képviselői és az érdeklődők számára is hozzáférhetővé válik világszerte.
