Október 21-én, szerdán véget ér a Kovács Gergely érsek vezetésével megvalósult tíznapos papi zarándoklat. Az október 12-én útnak indult lelkipásztorok már hazafelé tartanak. A doberdói és római zarándoklat a Márton Áron-emlékévhez, valamint a Gyulafehérvári Főegyházmegyében meghirdetett keresztség évéhez kapcsolódott.
Az út első szakaszában a résztvevők a doberdói fennsík első világháborús emlékhelyeit keresték fel, a fiatal Márton Áron nyomában járva. A lövészárkok, katonatemetők és emlékművek felkeresése nemcsak a múlt felidézésére, hanem személyes számvetésre is alkalmat adott. Az elmélkedések visszatérő gondolata volt, hogy a hűség és a helytállás nem a rendkívüli pillanatokban kezdődik, hanem a mindennapi döntésekben, amikor az embernek lelkiismerete szerint kell cselekednie. Tiszteletreméltó Márton Áron püspök élete is arról tanúskodik, hogy a hiteles helytállás olykor komoly áldozatokat követel.
Rómában a keresztségi és papi elköteleződés megújítása került a középpontba. A lateráni keresztelőkápolnában a zarándokok megújították keresztségi fogadalmukat, tudatosítva, hogy papi hivatásuk alapja a keresztségben kapott keresztény meghívás. „Mielőtt papok lettünk, Krisztushoz tartozó, megkeresztelt emberekké váltunk.”
A Santo Stefano Rotondo-bazilikában, ahol Lászai János erdélyi kanonok is nyugszik, szentmisét mutattak be, majd a kanonok síremlékénél imádkoztak. A templom vértanúábrázolásai a Krisztushoz való hűségre irányították figyelmüket, arra emlékeztetve, hogy a keresztény tanúságtétel lényege nem a szenvedés keresése, hanem a Krisztushoz való hűség, akkor is, ha az áldozattal jár.
A római napok különleges lelki élménye volt a Szent Lépcsőn térden felhaladva végzett imádság, valamint a vatikáni Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmise, azon a helyen, ahol Ferenc pápa éveken át naponta misézett.
A zarándokok Szent Péter és Szent Pál apostolok sírját is felkeresték, ahol az Egyházért és a rájuk bízott hívekért imádkoztak. Szent Pál sírjánál közösen megújították papi ígéreteiket. Az apostolfejedelmek példája arra emlékeztette őket, hogy a papi szolgálat középpontjában Krisztus és az evangélium hirdetése áll, a hivatásban való kitartás pedig mindennapos megújulást kíván.
A zarándoklat kiemelkedő eseménye volt az október 18-án, vasárnap Rómában bemutatott ünnepi szentmise Márton Áron püspök emlékére, valamint a másnap, október 19-én a Római Román Akadémián megrendezett, Márton Áron püspök – a keresztény Európa tanúja és jelképe című konferencia.
A közös imádság és a lelki elmélyülés mellett a zarándoklat a papi testvériség megerősítésére is lehetőséget teremtett. A tartalmas beszélgetések, a közös étkezések, a kötetlen együttlétek és a vidám pillanatok egyaránt hozzájárultak ahhoz, hogy az együtt töltött napok valódi közösségi feltöltődést jelentsenek. Különösen értékes volt, hogy a lelkipásztorok főpásztorukkal nemcsak a szentmiséken és a lelki programokon, hanem a mindennapok egyszerű, közvetlen pillanataiban is együtt lehettek, megtapasztalva a testvéri közösség örömét és az egymásra figyelő emberi közelséget.
A tíznapos zarándoklat során a doberdói emlékhelyeken átélt találkozás a múlttal és a római szent helyeken megújított elköteleződés ugyanarra az üzenetre irányította a figyelmet: a hitet nem elég megőrizni és továbbadni, azt nap mint nap hitelesen meg is kell élni. A résztvevők hitükben és hivatásukban megerősödve, a testvéri együttlét élményével gazdagodva térnek vissza közösségeikbe, mindennapi lelkipásztori szolgálatukhoz.
