A Szentföldről legtöbbször a háborús hírek jutnak el hozzánk, miközben kevesebb szó esik az ott élő keresztény közösségek mindennapjairól. A fegyveres konfliktusok nemcsak a zarándoklatokat tették lehetetlenné, hanem súlyos megélhetési válságot is okoztak azoknak a családoknak, amelyek évszázadok óta őrzik a kereszténység legszentebb helyeit. A ferencesek.hu portálon megjelent beszélgetésben Tóth Vencel OFM szentföldi megbízott és Szabó Tünde misszionárius, tapasztalt zarándoklatvezetők arról beszélnek, hogyan élik meg a jelenlegi helyzetet a helyi keresztények, miért létfontosságú számukra a zarándokok visszatérése, és hogyan segíthet nekik ma a világegyház.
Hosszabb ideje nem tudtok zarándokcsoportot vinni a Szentföldre. Hogy áll most a helyzet?
Szabó Tünde: A gázai konfliktus kitörése óta valóban nem tudtunk csoportokat szervezni a Szentföldre. Tavaly novemberben azonban Jeruzsálemben találkoztak a világ különböző országaiból érkező szentföldi komisszáriusok és munkatársaik. Ez a találkozó nagyjából hatévente valósul meg, és mi is részt vettünk rajta. A konferencián részletes tájékoztatást kaptunk a helyi helyzetről, valamint a jeruzsálemi latin pátriárka és a ferences kusztódia vezetői is azt jelezték, hogy a politikai körülmények lehetővé teszik a zarándokcsoportok fogadását. Ennek hatására megkezdtük az utak szervezését. Örömmel tettük ezt, mert a konferencián bemutatott adatokból világosan látszott, milyen nehéz helyzetbe kerültek a helyi keresztény családok. Több mint 90 százalékuk teljes vagy részleges bevételkiesést szenvedett el a turizmus leállása miatt. A zarándokok jelenléte nemcsak lelki támogatást jelent számukra, hanem a mindennapi megélhetésükhöz is hozzájárul.
Tóth Vencel OFM: Az első csoportunk 2026 márciusának elején indult volna Izraelbe, majd március végén Jordániába. Ezért különösen megdöbbentett bennünket – és még inkább a helyieket –, amikor kitört az iráni–izraeli konfliktus. Az indulás előtt három nappal törölték az összes járatot, így végül nem tudtunk útnak indulni.
Azóta is tartjátok a kapcsolatot a helyiekkel?
Tóth Vencel OFM: Természetesen. Folyamatos kapcsolatban állunk a ferences testvérekkel és számos helyi keresztény családdal. Nem napi szinten beszélünk, de rendszeresen érdeklődünk a helyzetről, így első kézből értesülünk a legfontosabb fejleményekről.
Mit tapasztaltok most a Szentföldön?
Szabó Tünde: A háborús helyzet a mindennapokban is érezhető. Sok helyen gyülekezési korlátozások vannak érvényben, számos templom zárva tart, és a szabad mozgás is korlátozott. Ez nemcsak a keresztényeket érinti. Jeruzsálembe sok esetben csak a helyi lakosok léphetnek be, és a vallási közösségek tagjai is korlátozásokkal szembesülnek. A keresztények helyzete különösen nehéz. A palesztin keresztények jelentős része nem hagyhatja el Ciszjordánia területét, ami nemcsak gazdasági, hanem lelki értelemben is súlyos terhet jelent. A bizonytalanság, a bezártság és a jövőkép hiánya egyaránt nyomasztja az embereket.
Említettétek, hogy a Szentföld jelentős mértékben a turizmusból él. Miben nyilvánul meg ennek a hiánya a mindennapokban?
Tóth Vencel OFM: A helyiek arról számolnak be, hogy a korábban nyüzsgő utcák kiürültek, számos üzlet és szolgáltatás pedig kénytelen volt bezárni. A keresztény családok jelentős része közvetlenül vagy közvetve a zarándokturizmusból élt, így a látogatók elmaradása súlyos megélhetési válságot okozott. Amikor egy zarándokcsoport megérkezik, szállást vesz igénybe, helyi busztársaságot fogad, éttermekben fogyaszt, ajándéktárgyakat vásárol. Mindez közvetlen bevételt jelent a helyi keresztény családoknak.
Szabó Tünde: Ugyanakkor legalább ilyen fontos a lelki támogatás. A helyiek számára rendkívül sokat jelent annak megtapasztalása, hogy nincsenek egyedül, és a világ keresztényei továbbra is figyelnek rájuk.
Tóth Vencel OFM: A közel-keleti keresztény kisebbségek helyzete sokszor rendkívül nehéz. Mégis nagyon fontos a jelenlétük Jézus Krisztus földjén. Ők azok, akik a legnehezebb körülmények között is őrzik a szent helyeket, és nap mint nap imádkoznak bennük. Amikor egy zarándok belép a Szent Sír-bazilikába vagy valamelyik másik szent helyre, nem csupán egy történelmi emléket lát, hanem élő keresztény közösséggel találkozik; olyan emberekkel, akik ott élnek, imádkoznak és szolgálnak.
Jelenleg hogyan működik az egyházi élet a korlátozások mellett?
Szabó Tünde: A jelenlegi helyzetben számos templom zárva tart, és a gyülekezési korlátozások miatt a közösségi liturgikus élet is jelentősen visszaszorult. A szent helyeken szolgáló szerzetesek és misszionáriusok továbbra is végzik a liturgiákat, de sok helyi hívő nem tud részt venni a közös imádságokon. A konfliktus előtt a helyi keresztények rendszeresen jelen voltak a szertartásokon. A zarándokok hiányában még inkább rájuk hárult a feladat, hogy életben tartsák a szent helyek vallási életét.
Milyen lelki hatásai vannak a hosszan elhúzódó konfliktusnak?
Tóth Vencel OFM: Talán a reménytelenség az egyik legsúlyosabb következmény. A konfliktus már hosszú ideje tart, és a mostani helyzet sok tekintetben még nehezebb, mint a korábbi válságok voltak. Az oktatásban dolgozó keresztény intézmények egyik legnagyobb kihívása az, hogyan tudják maradásra ösztönözni a fiatalokat. Egyre nehezebb olyan jövőképet mutatni számukra, amely miatt érdemesnek látják a szülőföldjükön maradni. Sokan azt tapasztalják, hogy keresztényként folyamatos nyomás alatt élnek. Előfordulnak verbális és fizikai atrocitások is, miközben a gazdasági és társadalmi kilátások sem kedvezőek. Ezért a misszionáriusoknak, tanároknak és lelkipásztoroknak ma már nemcsak az oktatás és a hit átadása a feladatuk, hanem a remény fenntartása is. Kevés a pénzügyi forrás, korlátozottak a lehetőségek, és nehéz olyan perspektívát kínálni, amely biztonságos és kiszámítható jövőt ígér a fiatal generáció számára.
A térség más országaiban is hasonló nehézségekkel szembesülnek a keresztény közösségek?
Tóth Vencel OFM: Igen, bizonyos helyeken talán még súlyosabb a helyzet. Libanonban például korábban a keresztények a lakosság jelentős részét alkották, sőt hosszú időn keresztül meghatározó szerepet töltöttek be az ország életében. Az elmúlt évtizedekben azonban az arányuk folyamatosan csökkent. Ma is sok keresztény él Libanonban, de már muszlim többségű országról beszélhetünk. Különösen Dél-Libanon helyzete különösen nehéz, ahol az elmúlt évek konfliktusai és katonai műveletei számos települést érintettek. Ezeknek a folyamatoknak a helyi keresztény közösségek is gyakran elszenvedői.
Jelenleg hogyan tudnak segíteni azok, akik szívükön viselik a szentföldi keresztények sorsát?
Szabó Tünde: A keresztények a Szentföld lakosságának mindössze körülbelül egy százalékát teszik ki. Ez rendkívül kis közösség, amelynek fennmaradása nagymértékben függ a világ keresztényeinek támogatásától. A szentföldi komisszáriusok egyik legfontosabb feladata éppen az, hogy segítsék ezt a munkát, és felhívják a figyelmet a szentföldi keresztények helyzetére. A támogatásnak ma is az egyik legfontosabb formája az adományozás. A katolikus egyházban évszázadok óta hagyománya van a nagypénteki szentföldi gyűjtésnek. Ez az egész világegyház közös kezdeményezése, amelynek célja a szent helyek fenntartása és a helyi keresztény közösségek támogatása. Emellett a ferences rend keretein belül egész évben lehetőség van arra is, hogy valaki közvetlenül támogassa a szentföldi keresztény közösségeket. Ezek az adományok olyan családokhoz, intézményekhez és szolgálatokhoz jutnak el, amelyeknek a mindennapi működése került veszélybe a konfliktus következtében.
Tóth Vencel OFM: Érdekes történelmi emlék, hogy a gyöngyösi ferences kolostorban őriznek egy 18. századi latin nyelvű kéziratot, amely részletesen leírja, miként kellett megszervezni a szentföldi gyűjtést Magyarország különböző vármegyéiben. A dokumentum pontos útmutatást ad arra vonatkozóan, hogy kikkel kell kapcsolatot tartani, hogyan kell összegyűjteni az adományokat, és miként jutnak el azok a Szentföldre. Ez is jól mutatja, hogy a helyi keresztények támogatása évszázadok óta közös ügy.
Forrás: Ádám Rebeka Nóra/Ferences Média
