Ünnepi szentmisével zárult a X. Csíkszeredai Kórháznapok rendezvénysorozata, Kovács Gergely érsek az egészségügyben dolgozókért mutatott be szentmisét vasárnap reggel a csíksomlyói kegytemplomban. A liturgia középpontjában a gyógyítás, gondozás mint hivatás állt, a szolgálat terhei és annak enyhítése mind szerves részei voltak az egész hétvégés programnak.
Prédikációjában az érsek Jézus vigasztaló szavait idézte: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok.” Arra emlékeztette a jelenlévőket, hogy az egészségügyi dolgozók nap mint nap nemcsak a testi szenvedéssel, hanem a betegek lelki terheivel, a veszteséggel és saját tehetetlenségük érzésével is szembesülnek. Hangsúlyozta: a gyógyítás nem csupán szakmai tudás kérdése, hanem tekintet, türelem, együttérzés és reményt adó jelenlét is.
„Nagy szeretettel, empátiával kell fordulni a betegekhez. Nap mint nap ezzel találkozni, ahol az emberi végességet megtapasztalják, nem könnyű feladat. Ezért vagyunk itt.”
„Nem nekünk kell megváltani a világot” – fogalmazott az érsek, rámutatva, hogy vannak helyzetek, amelyek meghaladják az emberi erőt. Ilyenkor is megmarad a szeretet szolgálata: ha a gyógyulást már nem tudjuk biztosítani, akkor is méltóságot, vigaszt és emberséget adhatunk a szenvedő embernek. Köszönetet mondott a kórház valamennyi dolgozójának – orvosoknak, ápolóknak, mentősöknek, laboránsoknak és minden háttérben szolgálónak – a sokszor láthatatlan, csendes helytállásukért.
A szentmise végén a kórház menedzsere, dr. Konrád Judit is köszöntötte a jelenlévőket. Beszédében felidézte, hogy immár tíz éve hagyomány a csíkszeredai kórházban, hogy közösen adnak hálát és kérik Isten áldását a gyógyító szolgálatra. Kiemelte: a valódi erő nem a hatalomban, hanem az alázatos, kitartó szolgálatban mutatkozik meg. Az egészségügyi hivatás szerinte nem csupán munka, hanem küldetés, amelyben minden türelmes szó, minden éjszakai ügyelet és minden együttérző gesztus Krisztus szeretetét teszi érezhetővé.
A kórháznapok záró ünnepe egyszerre volt hálaadás az egészségügyben dolgozók áldozatos munkájáért és bátorítás arra, hogy szolgálatukat továbbra is szakmai felkészültséggel, emberséggel és Krisztusba vetett reménnyel végezzék, illetve emlékeztetőül szolgált, hogy Krisztus segítséget nyújt a teher viselésében, és ahogy a betegek sem maradnak magukra, úgy az egészségügyben dolgozók oldalán is szorosan jelen van Isten.
