Tizedik jubileumát ünnepelte június 25–28. között a gyergyószárhegyi ferences kolostorban megrendezett zsolozsmatábor, amelyen több, mint 80 felnőtt, a párhuzamosan tartott szkólatáborban pedig mintegy 50 gyermek vett részt. Hesz Rita személyes hangvételű beszámolóját olvashatják.
A nyitószentmisét fr. Urbán Erik erdélyi tartományfőnök mutatta be. Prédikációjában a zsolozsmatábor jubileuma mellett a ferences család egyik fontos eseményére, Szent Ferenc tranzitusának (halálának) 800. évfordulójára, valamint az életünket kísérő tranzitusokra is ráirányította figyelmünket. A felnőttek napjainak ritmusát a közös imaórák, az elmélkedések, a csendes idők és a templomban éjjel is végzett folyamatos zsoltározás adta. A zsoltárok recitálása nemcsak a felolvasók számára adott lehetőséget a jó Istennel való találkozásra és beszélgetésre, hanem azoknak is, akik rövidebb vagy hosszabb időre, még az éjszakai órákban is beültek a templomba, és hallgatták a zsoltárok szavait – hangsúlyozták többen is a résztvevők közül.
Az idei év elmélkedéseit a tábort alapító stábtagjai, Gegő Julianus testvér és Szoliva Gábriel testvér, valamint Göbölösné Gaál Eszter és Farkas Domonkos tartották. Eszter előadása nemcsak azért volt különleges, mert arról a 141. zsoltárról szólt, amelyet Szent Ferenc a halála pillanatában imádkozott, hanem azért is, mert a másodjára édesanyává vált előadó gondolatai felvételről hangzottak el.
Amíg a felnőttek a kolostorban töltötték napjaikat, Leander testvér irányításával a szkólatáborban idén is változatos műhelyfoglalkozásokkal várták a gyermekeket a kultúrházban és a sportcsarnokban: közös énektanulással, valamint Sebestyén testvér vezetésével kézműves-foglalkozásokkal. A két tábor a napok során újra meg újra egybefonódott: a gyerekek délelőtti és a déli imaórákon, valamint esti dicséreteken vettek rész. A matutínum (éjszakai ima) antifónája is több gyereket imádságra hívott: „Az Urat, a mi Istenünket, jöjjetek, imádjuk!” Az imádságban történő találkozáson túl az Eucharisztiában jelen lévő Krisztust is nap mint nap magunkhoz vettük a szentmiséken, ahol igazi közösségként gyűlt egybe a közel 140 táborozó felnőtt és gyermek.
A szombati napon, Szent László király ünnepén az imaórák is megemlékeztek a magyarok példamutató szent királyáról. Az ünnepre összeállított zsolozsmás füzet elején egy különleges freskó látható, amely Szent László király és a medve találkozását örökíti meg. A medvével való találkozás a táborozók számára is valósággá vált Gyergyószárhegyen: az erdőben két medvebocs egészen közelről „üdvözölte” az arra járókat. Hála Istennek – és Szent László közbenjárásának – mindenki épségben került ki a váratlan találkozásból.
Ahogyan Julianus testvér is kiemelte tanításában, az imádság figyelem és jelenlét. Ennek gyakorlására adott lehetőséget ez a néhány nap: jelen lenni teljes valónkkal, a világ külsőségei helyett a belső elcsendesedésre figyelni, a zsoltárokban pedig meghallani a szerető Isten hangját, és ráirányítani lelkünket arra, hogy vajon mit szeretne Ő az életünkben. Az Egyház ezen imádsága, a zsolozsma egyszerre nagyon személyes és mégis közösségben végzett ima: a két éneklő kar váltakozása aktív megszólalásra, majd figyelmes hallgatásra hívja az embert. Ezekben a napokban igazán megtapasztalhattuk a jó Isten szeretetét a szentmisékben, a zsolozsmákban, a zsoltárokban, a bennünket körülvevő gyönyörű természetben és az egymással folytatott beszélgetésekben is.
A lelki táplálék mellett Benjamin testvér és segítői a táborozók testi jólétéről is bőségesen gondoskodtak, a jubileumot pedig a vasárnapi záróebéd során tortával is megünnepeltük.
Szervezők reflexiói
„A zsolozsmatábor a találkozások helye. Találkozás a természettel, találkozás a barátokkal, találkozás az Egyházzal, találkozás Istennel. Mind azért gyűlünk egybe, hogy »hálás szívvel zsoltárokat, himnuszokat és szent énekeket énekeljünk Istennek« (Kol 3,16). Szent idő ez, amely a mennyországba vezet bennünket.” (Dr. Farkas Domonkos, Budapest)
„A zsolozsmatábor számomra mindig nagy ünnep és nagy ajándék: egyrészt, mert bár a zsolozsma magányosan végezve is működik, és egy térben és időben is messzire nyúló közösségbe kapcsol be, mégis jó átérezni az együtt lélegző, közösen énekelt imádság megtartó erejét. Másrészt mindig nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy ennek az imádságnak a csínját-bínját, és elsősorban a szeretetét megmutathatom, továbbadhatom másoknak is, hogy Isten erre akar használni engem.” (Dr. Göbölösné Gaál Eszter, Monor)
„Több idő telt el az életemből azóta, hogy zsolozsmázni kezdtem, mint amennyi azelőtt. A zsoltárok mégis elevenek, ha figyelek rájuk. (Ez utóbbi nem megy magától.) A zsolozsmatábor tíz éve segít figyelnem, Istennel lennem, a zsoltáros szavával imádkoznom, és ezért nagyon hálás vagyok. Ugyancsak hála van a szívemben azokért a testvérekért, akikkel Isten megajándékozott a táborok folyamán.” (Dr. fr. Szoliva Gábriel, Budapest)
„Papok, szerzetesek és világi hívek, gyerekek, fiatalok, felnőttek és idősek együtt keresik a bennünket megszólító Istent és azt az utat, ahogyan válaszolhatunk az ő hívására. Szervezőként ennek a találkozásnak teret adni számomra egyszerre ajándék és felelősség. Hiszem, hogy a közösen imádkozott zsolozsmában Isten Igéje végzi a maga csendes, de hatékony munkáját: ahogyan Izajás próféta mondja (vö. Iz 55,11), nem tér vissza hozzá üresen, hanem megvalósítja, amit akar, és véghezviszi, amiért küldte. A tíz év legnagyobb ajándékainak egyike: látni, hogy az Ige újra és újra közösséget formál, hitet mélyít és életet alakít.” (fr. Gegő Julianus, Csíksomlyó)
A gyergyószárhegyi zsolozsma- és szkólatábort a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., Gyergyószárhegy Önkormányzata és névtelen adományozók támogatták. A szervezők ezúton is hálásan köszönik a támogatásukat.
