Második alkalommal szervezte meg a Szatmári Egyházmegye Kórházpasztorációs Irodája a keresztény egészségügyi asszisztensek lelki délutánját. Az október 16-án, pénteken, Szatmárnémetiben, a Megmaradás Házában tartott találkozó a Jelenlét címet kapta, és lehetőséget teremtett az elcsendesedésre, a közös imádságra, valamint az őszinte, egymásra figyelő találkozásra.
A mindennapokban az egészségügyi dolgozók a betegek szükségleteire figyelnek: enyhítik a fájdalmat, bátorítanak, gondoskodnak, és igyekeznek helytállni a nehéz helyzetekben is. Szolgálatuk során azonban az ő szívük is elfáradhat, kérdésekkel és bizonytalanságokkal telhet meg. A délután ezért különleges ajándék volt: lelkileg nem kellett erősnek lenni, megoldásokat keresni vagy másokat vigasztalniuk. Elég volt megérkezniük, önmagukként jelen lenni, és nyitott szívvel engedni, hogy Isten szeretete őket is megszólítsa és megerősítse.
A résztvevőket Jakab Norbert, az egyházmegye szeretetszolgálatáért felelős papja, valamint Gáspár Annamária egyházmegyei kórházreferens köszöntötte. A közös ima és az elcsendesedés lehetőséget adott arra, hogy a résztvevők maguk mögött hagyják a hétköznapok rohanását, és figyelmüket Istenre, egymásra, valamint saját belső világukra irányítsák.
A találkozó során egyszerű, hétköznapi tárgyak – többek között egy lemerült elem, egy zseblámpa, egy rózsafüzér és egészségügyi eszközök – váltak a személyes megosztás eszközeivé. Jelképeken keresztül a résztvevők kifejezhették, hogyan érkeztek, milyen örömöket és terheket hordoznak, és mikor tapasztalták meg jelenlétük értékét. A beszélgetések egyik legszebb mozzanata az egymás iránt tanúsított nyitottság és figyelem volt. Nem kellett tanácsot adni vagy minden kimondott fájdalomra választ találni: elég volt meghallgatni a másikat, elfogadni érzéseit, és teret adni történetének.
Ebben a csendes, szeretetteljes légkörben megtapasztalhatóvá vált, hogy a jelenlét önmagában is ajándék. Ahogyan a betegek mellett sem mindig a szavak vagy a megoldások a legfontosabbak, úgy egymás számára is sokszor a figyelmes meghallgatás, az elfogadás és a közelség jelenti a legtöbbet.
A délután központi üzenetét Jézus szavai adták: „Ti vagytok a föld sója… Ti vagytok a világ világossága” (vö. Mt 5,13-14). Norbert atya elmélkedésében kifejtette a Jézus által használt két szimbólumot a szó és a világosság értelmét, melyet Máté evangéliumának ezen szakaszának utolsó mondata szól: „Úgy világítson a ti világosságtok az emberek előtt, hogy látva jótetteiteket, magasztalják mennyei Atyátokat!” (Mt 5,16)
Ezek szerint az Úr Jézus a jótettekre buzdítja követőit. Az asszisztensnői hivatás számtalan lehetőséget kínál a szenvedő embertársak megsegítésére és a szeretet gyakorlati kifejezésére. A mindennapi feladatok ellátása nem csupán munka, hanem jótetteket is jelent, amely által magasztalják Istent.
Majd megerősítésként egy kedves történetet és néhány idézetet osztott meg, amelyek közül a Jókai Mór gondolata foglalta össze a legjobban elhangzottakat: „Egyetlen jótettnek emléke jobban világít, mint ezer fáklyának lobogása”.
A találkozó során P. György Alfréd kamilliánus szerzetes, marosvásárhelyi kórházlelkész gondolata is lelki útravalóvá vált: „Szeretem, hogyha a Jóisten ott hagyja az illatát, ahol én éppen otthon vagyok”.
Ez a kép szépen összefoglalta a találkozó üzenetét: Isten szeretete sokszor nem rendkívüli eseményekben, hanem a hétköznapi találkozásokban válik érezhetővé. Ott maradhat egy beteg türelmében, egy hálás mosolyban, egy munkatárs támogató gesztusában vagy abban a békében, egy szeretetteljes jelenlét ébreszt a másik ember szívében.
A személyes elmélyülést jelképes cselekedet követte: a résztvevők egy-egy kis üvegbe szót tettek, illóolajat választottak, és a gyertya fényét is magukkal vitték. A só a csendes, sokszor észrevétlenül ható jelenlétet, a fény a reményt, az illat pedig Isten szeretetének továbbadását jelképezte. Ezek az jelek arra emlékeztettek, hogy nem kell minden fájdalmat megszüntetni, és nem kell minden helyzetre megoldást találni. Arra viszont mindig törekedhetnek, hogy szeretettel figyeljenek, és hittel legyenek jelen azok számára, akik rájuk vannak bízva.
A közös megosztásokban a hála, a béke és a szeretet gondolatai különösen hangsúlyossá váltak. A résztvevők beszéltek a hivatásukban megélt örömökről, a betegek hálájáról, a tehetetlenség és a fáradtság nehéz pillanatairól is. A segítő ember is rászorul a meghallgatásra, a lelki táplálékra és Isten megerősítő közelségére.
A délután végén közös imádságban adtak hálát az együtt töltött időért, a megosztott gondolatokért és Isten szeretetének megtapasztalásáért. Gáspár Annamária megköszönte a résztvevők nyitottságát, az elcsendesedésre és az Úrnak való újbóli felfedezésre való készségüket, valamint azt az áldozatos szolgálatot, amelyet nap mint nap a betegekért végeznek.
A találkozó végén többen is kifejezték, hogy szeretnék folytatni a Jelenlét alkalmait. A következő találkozót adventi idejére tervezik.
