Szent Ferenc minden teremtményben képes volt rácsodálkozni a Teremtőre, és nem egy alkalommal nevezte meg Istent mint ragyogást, vagy a Napot mint az ő képét. Az életrajzírók több eseményről is beszámolnak, amikor a természetben töltött el hosszabb időszakot imádságban. A természeti elemek közül a fényességet kiemelkedő pozícióba helyezi, amikor Naphimnuszát az ő dicséretével kezdi. A ferences lelkiség rácsodálkozó szellemén keresztül szemléljünk egy műalkotást:
James Turrell munkássága a fény, a tér és az emberi érzékelés kapcsolatának vizsgálatára épül. A hatvanas években kibontakozó kaliforniai Light and Space mozgalom meghatározó alakjaként magát a fényt mint művei anyagát használja fel. Alkotásai a látást állítják középpontba, amely aktív érzékelési folyamatot feltételez a befogadó részéről, így az alkotás csak a befogadó által teljesedhet ki. Turrell műveiben a fényjáték hatására elmosódik a határvonal az optikai csalódás és a fizikai tér között. E szemlélet egyik legfontosabb megnyilvánulási formája a Skyspace-sorozat, amelynek darabjai olyan építészeti terek, ahol a mennyezeten kialakított nyílás az eget egyfajta élő képpé és meditációs tárggyá teszi. A sorozat egyik része a Colorado Springs hegyoldal közelében helyezkedik el, amelyet a látogatók csak gyalogosan közelíthetnek meg. Ez az út az alkotás szerves részét képezi. A természetben megtett emelkedő fokozatosan kiszakítja a látogatót a hétköznapi környezetből, és felkészíti arra a koncentrált figyelmi állapotra, amelyet a mű megkövetel. Mire a látogató megérkezik a helyszínre, a megtett út hatására készen állhat a mű befogadására.
A belső tér szinte puritán egyszerűséget sugároz. A falak, a padok és az építészeti részletek mind annak érdekében léteznek, hogy kiemeljék a mennyezeten észlelhető négyszögletű nyílást. Ezen keresztül észlelhető az ég, amely azonban a megszokott tapasztalattól eltérően tűnik fel előttünk. A keretezés hatására az ég elveszíti végtelennek érzékelt kiterjedését, azt a látszatot keltve, mintha a természet helyett egy festményt vagy egy fénylő képernyőt szemlélnénk. A természet egy mozzanatának kiemelése arra hív, hogy merüljünk el annak részleteiben. A mű középpontjában mégis a naplemente és napfelkelte idején zajló fényprogram áll, ilyenkor ugyanis a belső tér falait és mennyezetét finoman változó színű mesterséges fények világítják meg. Bár a színek hatására az ég tulajdonképpen változatlan marad, az emberi látásban és érzékelésben változásokat tapasztalhatunk. Az alkotás szoros kapcsolatot képez a környező tájjal, és a hegyvidéki természet részeként észlelhetjük. A mű spirituális dimenziója szintén meghatározó. Az alkotásban kiemelkedő szerepet kap a csend, a szemlélődés és a belső figyelem. A látás szentélyeként is értelmezhető, amely egy érzékelési kísérlet és meditatív tapasztalat gyümölcse.
Az alkotás szakrálisnak tekinthető és összefüggésbe hozható a ferences lelkiséggel abban az értelemben, hogy csodálatra és csendre hív a fény szemlélésén keresztül. Gyalogos út vezet el hozzá, így egyszerre foglalja magábas a zarándoklat élményét és lelkületét is, eszünkbe juttatva Szent Ferenc elvonulásait, amelyek alkalmával barlang volt a menedéke. Az alkotás így a barlang szerepét tölti be, ahonnan szemlélhetjük a teremtett világot.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
