Idén is a székelyhodosi letérőnél (az egykori Hoda-tó környékén, azaz a „tógátnál”) található kőkereszt közelében – a hagyományos augusztus 20-ai búcsús szentmise keretében – tették tiszteletüket a nyárádmenti hívek Szent István király keresztény katolikus egyházalapító, valamint elhunyt Rózsa Gáspár deményházi plébános előtt, aki az útelágazásnál lévő, régi mérföldkő mellé 2009-ben egy emlékkeresztet állíttatott.
Történelmi visszapillantás
A milleniumi keresztnek is nevezett emlékmű egyik szárnyán az 1009-es évszám olvasható, egy történelmi jelentőségű dátum, amikor Szent István király megalapította az Erdélyi Püspökséget, azaz a mai Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegyét. A másik szárnyba vésett 2009-es dátum ennek ezeréves évfordulóját, illetve az emlékkereszt fölállításának idejét jelzi, amelyet nem véletlenül éppen Szent István király napján szenteltek föl Rózsa Gáspár kezdeményezésére. Mihály József jobbágytelki plébános elmondta: az országalapító ünnepe ebben a térségben egy helyi vonatkozású történelmi mozzanattal is összefonódik. Eszerint a reformáció térhódításának idején a felső-nyárádmenti katolikusok az említett útkereszteződésnél tettek újra fogadalmat katolikus hitük mellett. Éppen ezért a fogadalmi keresztnek is nevezett emlékmű helyén 2009 óta minden év augusztus 20-án szabadtéri búcsút tartanak, amelyen növekvő érdeklődéssel vesznek részt a környékbeli falvak lakói és az ünnepre érkező zarándokok.
A szív értékeiből indul ki az élet
A búcsús szentmisét ezúttal Csüdör Imre deményházi, ehedi és jobbágyfalvi plébános szervezésében Nagy Ferenc baróti segédlelkész mutatta be a felső-nyárádmenti kerületi papság koncelebrálásával. A történelmi megemlékezésen túl a plébánosok a Szent István király által képviselt morális minőségekre hívták föl a jelenlévők figyelmét, és arra buzdították őket: a jó Isten kísérő tekintetének fényében találják meg saját, belső tartást adó értékrendjüket, amelynek lelki kincsei mentén tisztán, őszintén, egyenesen és bölcsen élhetnek, így mutatva példát és teremtve szilárd értékalapot a következő generációk számára. „Megmutatom neked a bölcsesség útját, | egyenes lesz az út, amelyen járatlak. | (…) Figyelj, fiam, a szavaimra, | nyisd ki a füledet a beszédemre! | Ne téveszd el őket soha a szemed elől, | és őrizd meg a szíved közepében! | Mert élet annak, aki megleli őket, | gyógyulás az egész testének. | Nagy gonddal őrizd a szívedet, | mert hiszen belőle indul ki az élet” – hallhatták a bölcsességről szóló tanítást a Példabeszédek könyvének negyedik fejezetéből az egybegyűltek.
A lexikális tudást fölülmúló bölcsességre mint a Szent István király életében is központi helyet elfoglaló értékre hivatkozott Lőrinczi Károly búzásbesenyői plébános, a liturgia vendégszónoka, aki emberközeli és személyes életpéldákkal átszőtt homíliájában a vallásos és pszichológiai értelemben egyaránt elengedhetetlen belső munka fontosságára hívta föl a hallgatók figyelmét. Beszédében kiemelte: amennyiben a hívek önkéntelenül eltanult, magukra vett, berögzült, kényelemből vagy magatehetetlenségből megtörésre képtelen lelki, gondolati, viselkedés- és életmódbeli mintákat ismételgetnek, elakad fejlődésük, megreked bennük az élet. Később akarva-akaratlanul ugyanezeket az önmagukba visszaforduló, megújulásra képtelen ciklusokat fogják átörökíteni gyermekeiknek nem csupán a genetika, hanem a példaként fölmutatott érzelmi, gondolkodásbeli és életvezetési modellek szintjén is. Mindez a jó Istennel és az embertársakkal való kapcsolatokban is beszűküléshez vezet. Éppen ezért fontos, hogy az ember folyamatosan keresse a lelki növekedését, tisztulását és gyógyulását segítő eszközöket. És jó, ha képes mélyre ásni önmagában, hogy felszínre hozza az igazán lényeges belső értékeket, mint amilyen az istenbizalom, a hála, a bölcsesség, vagy a bátorság, amelyekre Szent Istvánhoz hasonlóan életet és jövőt lehet építeni.
