A találkozás ünnepe: a negyvennapos gyermek Jézus, akit szülei a szokás szerint a templomban bemutatnak, valamint a templomi „szent öregek”, Simeon és Anna között. A Törvény ihletése és a Szentlélek indíttatása találkozik jelképesen, a liturgiában pedig Jézus találkozik népével – foglalta össze az ünnep lényegét Ferenc pápa 2019-ben. Fogadjuk mi is be Jézust, minden nap, a tényleges, valóságos találkozás formájában.
Jézus bemutatása a templomban
A Jézus szüleit a templomba szólító hivatás és a két idős templomi személy látomása találkozik. A fiatalok a Törvény előírása szerint, az idősek a Lélek sugallatára cselekszenek. A törvény előírása és a Lélek sugallata kettős engedelmességre indít: a törvény rendet teremt az életben, a Lélek pedig újjáteremti az életet.
A találkozás életadó forrássá válik. Az Istennek szentelt élet az egyház testében valósul meg, idősek és fiatalok együtt haladnak.
Az Úr Jézus bemutatásának Jeruzsálemben már a 4. században ünnep volt, Aetheria elbeszélése szerint 385. február 14-én ez alkalomból ünnepi körmenetet tartottak. (Magyar Katolikus Lexikon)
Népszokások
A katolikus falvakban ilyenkor szoktak gyertyát szentelni/szenteltetni a . A hagyományos, magyar paraszti társadalomban a szentelt gyertya a bölcsőtől a koporsóig elkísérte az embereket. Keresztelésig az újszülött mellett világított, hogy a „pogánykát” ki ne cseréljék a gonosz, rossz szellemek. Amikor a fiatal anya először ment a templomba az ún. egyházkelőre vagy avatásra, szintén szentelt gyertyát vitt a kezében. (Magyar Néprajz VII.)
Gyertyát égettek a súlyos beteg mellett, szentelt gyertyát adtak a haldokló kezébe, „hogy annak fényénél múljon ki a világból” (Gulyás É. 1985). Szentelt gyertya égett a halott mellett is.
Az egész magyar nyelvterületen elterjedt hiedelem volt, hogy vihar, égzengés, villámlás és jégeső ellen szentelt gyertyát kell gyújtani. A Szeged vidékiek a szentelésről hazatérve a kilincsre is helyeztek egy kis darabot a gyertyából, hogy békesség legyen a házban. A gyümölcsfákat is megveregették a szentelt gyertyával, hogy bőven teremjenek (Bálint Sándor).
A szentelt gyertyát a sublótban, ládafiában tartották vagy szalaggal átkötve a falra helyezték. Az Ipoly vidéki falvakban többnyire három gyertyát szenteltettek meg, a kisebbet égzengéskor, viharkor vették elő, a nagyobbak közül az egyiket a nagybeteg vagy a haldokló kezébe adták.
Általánosan elterjedt időjárás- és termésjósló hiedelmek kapcsolódnak ehhez a naphoz. Közismert a medvével való jóslás: ha ezen a napon kisüt a nap, és a medve meglátja az árnyékát, akkor visszamegy, és még negyven napig tart a hideg. Ha február 2-án jó idő van, akkor későn tavaszodik. Ha azonban hull a hó, fúj a szél, nem tart sokáig a tél.
Vita consecrata – Istennek szentelt élet
1997-ben, Szent II. János Pál pápa kezdeményezésére ünnepelte először a világegyház a megszentelt élet napját. Mária és József a gyermek felajánlásával visszaadta a Teremtőnek a teremtményt, a szerzetes az egyház ajándéka Istennek. A hívek ilyenkor hálát adnak a megszentelt élet ajándékáért, jobban megismerik, megbecsülik a szerzetesi életformát.
A megszentelt élet évenkénti megünneplése a szerzeteseket arra hívja, hogy megerősítsék elköteleződésüket, a mindennapok feladataiból kilépve visszataláljanak hivatásuk forrásához, és örömmel tegyenek tanúságot.
(bm)
