A pápa és a gyermekek

0
333

Ferenc pápa november 6-án, hétfőn délután 84 országból származó 7500 gyermekkel találkozott a Vatikánban. Hangsúlyozta: tanuljunk a velük született örömükből és az általuk képviselt egységből. A terembe érkezésekor öt – egy-egy szíriai, ukrán, benini, guatemalai és ausztráliai – gyermek köszöntötte énekével a pápát. Összesen tizennégyen tettek fel neki néhány kérdést, néhány kérdést és választ is olvashatnak összeállításunkban.

Ferenc pápa a világ minden tájáról érkezett gyerekeket köszöntött a vatikáni VI. Pál teremben, hogy osztozzon velük néhány perc örömben és nevetésben a Tanuljunk a fiúktól és a lányoktól témájú találkozón. A pápa a fiatalokhoz fordulva köszönetét fejezte ki a gyerekeknek, az őket kísérőknek, valamint a rendezvény szervezőinek, köztük José Tolentino bíborosnak, továbbá a Kulturális és Oktatási Dikasztériumnak, valamint Enzo Fortunatonak, akik lehetővé tették a rendezvényt. Köszönetet mondott még mindazoknak a családoknak és szervezeteknek is, akik nélkül nem valósulhatott volna meg ez az esemény.

Tanulni a gyerekektől

Ferenc pápa beszéde elején elismerte, hogy a találkozó témája elég sajátos: „Tanuljunk a gyerekektől? Hát nem a gyerekeknek kellene tanulniuk?” – tette fel a kérdést. Majd úgy válaszolt, hogy hangsúlyozta: fontos a gyerekektől tanulni, hiszen ők folyamatosan értékes leckéket kínálnak a világnak. A pápa leírta, hogy a gyerekek miként testesítik meg az élet szépségét a maga egyszerűségében és az együttlét örömében, Isten két ajándékában, amelyeket becsben kellene tartanunk. „Tanulnunk kell tőletek” – hangsúlyozta a pápa. „Mindig boldog vagyok, amikor találkozom veletek, mert mindig valami újat tanítotok nekem.”

Ferenc pápa ezután arra buzdította a gyerekeket, hogy közösen hirdessék: „Az élet ajándék! Isten szeret minket! Mindannyian testvérek vagyunk!”

Családias összejövetel

A szentatya ezután megjegyezte, hogy a világ minden szegletéből érkező gyermekek összejövetele olyan volt, mint a testvérek találkozása egy „nagy házban”, amelyről Jézus gondoskodott, azt jelképezve, hogy az egyetemes Egyház mindenkit átölel. Kiemelte annak fontosságát, hogy olyan környezetet teremtsünk, ahol a gyerekeket függetlenül attól, hogy honnan jönnek, mindig szívesen látják, szeretik és elfogadják. Ferenc pápa, kifejezve azon vágyát, hogy személyesen üdvözöljön minden gyermeket, elismerte, hogy a jelenlévők nagy száma miatt ez nem lehetséges, de biztosította őket arról, hogy szavait és áldásait minden jelenlevő gyermekre, és rajtuk keresztül a világ minden gyermekére kiterjeszti. Ferenc pápa ezután együttérzésének adott hangot a háború, az éhezés, a betegségek, az éghajlati katasztrófák és a szegénység miatt szenvedő gyermekek iránt.

Az élet ajándéka

A pápa arra biztatta fiatal hallgatóságát, hogy mindig emlékezzen arra, hogy az élet gyönyörű ajándék, hogy Isten nagyon szereti őket, és csodálatos élmény együtt lenni, kommunikálni, osztozni másokkal és adni. Emlékeztette őket, hogy imádkozzanak a Boldogságos Szűz Máriához. „A Szűzanya segíteni fog nektek” – mondta. „Mindig imádkozzatok a Boldogságos Szűz Máriához.”

Kérdezz-felelek

A pápa ezután felkérte a gyerekeket, hogy álljanak elő saját kérdéseikkel, amelyek a környezetvédelemtől a világunkban tett jó cselekedetekig terjedtek ki. Tőzsér Endre SP fordításában olvashatnak néhány kérdést és Ferenc pápa válaszait.

Kim Ngan: Kedves Pápa, Kim Ngannak hívnak, tizenegy éves vagyok, és Vietnámból jöttem. Azt szeretném megérteni: ha nem hallgattak rád, aki annyi mindent tudsz, akkor miért hallgatnának ránk, hogyan hallgathatnának ránk?

Ferenc pápa: Gyere, gyere, maradj itt! Kim Ngan Vietnámból jött, és azt kérdezi, hogyan tudnak az emberek hallgatni rátok, gyerekekre. Az emberek nagyon sok mindennel, rengeteg mindennel foglalkoznak, és elfelejtik meghallgatni a gyerekeket. De nektek úgy kell elmondanotok a dolgokat, ahogyan látjátok, el kell mondanotok az igazságot, el kell mondanotok, amit éreztek, mert szükség van a hangotokra. Mondjuk együtt mindannyian: „A gyerekek hangjára szükség van.” Mindenki! A gyerekek hangjára szükség van. És segítenetek kell, hogy a felnőttek meghallgassanak benneteket, és aztán a felnőttek azért is hallgassanak meg benneteket, mert ti a béke hírnökei vagytok. Mondjuk együtt: „A gyerekek a béke hírnökei.” Együtt! [Megismétlik.] Ügyes vagy, Kim! Köszönöm!

Antrànik: Szia, Ferenc pápa, Antrànik vagyok, és Szíriából származom. Mit gondolsz, miért ölnek meg gyerekeket a háborúban, és miért nem védi meg őket senki?

Ferenc pápa: Miért ölnek meg gyerekeket a háborúban? Láttam a háborúkról szóló híradásokban, mennyi gyermek meghalt. Ártatlanok, és ez rámutat a háború gonoszságára. Mert ha csak katonákat ölnének meg, az valami más lenne; de ártatlan embereket ölnek, gyerekeket ölnek. Miért ölnek meg gyerekeket a háborúban? Ez kegyetlenség. Most teszek egy javaslatot nektek, hogy támogassuk Atrànikot. Miért ölnek meg gyerekeket a háborúban? Tartsunk egy kis csendet, mindannyian, és gondoljunk a háborúban megölt sok gyermekre. Ez becstelenség, ez igazságtalanság! Gondoljunk a megölt gyerekekre. [Csendet tartanak.] Miért ölnek meg gyerekeket a háborúban, és miért nem védi meg őket senki? Ez rámutat a háború kegyetlenségére: a háború mindig kegyetlen, és ki fizeti meg az árát? A gyerekek. Az ártatlanokat ölik meg. Imádkozzunk együtt az Úrhoz a gyermekekért: „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy…” Miért ölnek meg gyerekeket a háborúban? Imádkozzunk a háborúban szenvedő és megölt gyermekekért! És köszönjük, Antrànik! Ügyes vagy!

Celeste: Kedves pápa, Celestének hívnak, perui vagyok, és azt szeretném tudni, kik a barátaid.

Ferenc pápa: Azt kérdezi, kik a barátaim. A barátaim azok az emberek, akik velem élnek az otthonomban, ők a barátaim; aztán sok barátom van kint, az egyházközségekben, vannak bíboros barátaim is… Ők a barátaim. Abban a kegyelemben részesültem, hogy vannak barátaim, ez Isten kegyelme. Sajnos, akinek nincsenek barátai, az szomorú ember. Értitek? Akinek nincsenek barátai, az szomorú ember. Mondjuk el együtt: „Akinek nincsenek barátai, az szomorú ember.” Legyenek barátaink: mindig legyenek barátaink! És köszönöm a kérdést: ügyes perui kislány vagy!

Pauline: Kedves pápa, Pauline-nak hívnak, Kongóból származom, melyet te jól ismersz. Azt szeretném megkérdezni, mi a legfontosabb dolog, amit átéltél az életedben?

Ferenc pápa: Azt kérdezi tőlem, mi a legfontosabb dolog az életben. Nem tudnám megmondani, mert annyi fontos dolog volt már az életemben… Megmondom az igazat, ez a veletek való találkozás is fontos az életemben: mert találkozom veletek, találkozom a vágyaitokkal… Mindig jó, ha felidézzük életünk legboldogabb pillanatait, a rosszakat pedig félretesszük, hiszen mindannyiunknak voltak rossz pillanatai. A boldog pillanatokra emlékezzünk! Most tartsunk egy kis csendet, és mindenki gondolja végig, mikor volt legboldogabb az életében. Gondolkodjunk csendben. Szia, Pauline! Menjünk tovább!

Sofia: Szia, Sofiának hívnak, és a Fülöp-szigetekről származom. Amikor dühös vagy, hogyan tudsz megnyugodni?

Ferenc pápa: Nos, valóban, néha dühös vagyok. De nem harapok, nem harapok! Hogyan nyugodjunk meg? Egyszer egy ember, aki sokat segített nekem az életben, amikor gyerek voltam, azt mondta nekem: „Ha dühös vagy, mielőtt válaszolnál, igyál egy pohár vizet!” Ez jó tanács: elmondjuk együtt? „Ha dühös vagy, mielőtt válaszolnál, igyál egy pohár vizet!” Még egyszer! [Megismétlik.] Mert, tudjátok, amikor az ember dühös, nem beszél, hanem harap. És ez nem túl jó. Hagyjuk a haragot a kutyákra, mi pedig próbáljunk szelídek lenni, és ne engedjük, hogy a harag magával ragadjon! Ismételjük meg még egyszer: ha dühös vagy, mielőtt válaszolnál, igyál egy pohár vizet! Köszönöm!

Luxelle: Szia, Ferenc pápa, én Luxelle vagyok. Miért van ilyen meleg, hiszen ősz van?

Ferenc pápa: A kérdésed nagyon fontos. Azt kérdezi, miért van ilyen meleg, hiszen már ősz van. Ezt kérdezi. Tudjátok, miért? Mert mi, emberek nem vigyázunk a teremtett világra, nem vigyázunk a természetre, és a természet fellázad. Meg kell tanulnunk megóvni a teremtett világot, megvédeni és nem teleszemetelni a természetet. Mondjuk együtt: „Védjük meg a természetet!” Együtt! [Megismétlik.] De, nem hallom… [Megismétlik hangosabban.] Még egyszer! [Megismétlik.] Mert a természet a jövőnk. Köszönöm!

Drew: Szia, Ferenc pápa, engem Drewnak hívnak, és Ausztráliából jöttem. Azt szeretném kérdezni, mivel töltöd az idődet a nap során.

Ferenc pápa: Mit csinálok az egyes napokon? Dolgozom. Itt rengeteg munka van. Dolgozom: meghallgatom az embereket, rendbe teszem a dolgokat, azon gondolkodom, hogyan léphetnénk előre, hogyan tehetnénk jobbá a dolgokat. Dolgozom. Korán kelek, aztán imádkozom, és elkezdek dolgozni. A munka jó dolog. Kérdezek tőletek valamit: az az ember, aki nem dolgozik, aki hozzászokik a semmittevéshez, az jó ember? Igen vagy nem? [Válaszolnak: Nem!] Nem. A munka üdvös dolog. Mondjuk együtt! [Megismétlik.] Meg kell tanulnunk, hogy mindig dolgozzunk: a munka méltóságot ad. Isten azt parancsolta, hogy „munkáddal keresd meg kenyeredet”, tehát dolgoznunk kell a megélhetésért. A munka méltóságot ad nekünk. Mindannyian együtt: „A munka méltóságot ad nekünk.” Nem hallom… [Megismétlik hangosabban.] Köszönöm, ügyes vagy, Drew!

Fotó: Vatican Media

Forrás: Vatican News/Magyar Kurír

MEGOSZTÁS