Anya. Nem véletlen, hogy Kosztolányi szerint a legszebb magyar szavak egyike – a láng, gyöngy, ősz, szűz, kard, csók, vár, szív mellett.
Az anyaság kapcsán a bibliai anyák sorjáznak előttünk – jók, rosszak –, és a világirodalomban felbukkanó anyák. Közelebbről pedig az életünkben látott, megélt példák, de igazából akkor kerül szívközelbe a szó, amikor mi magunk is anyákká válunk. Ekkor értjük meg jobban a világot, de ekkor világosodik meg önnön létünkhöz való viszonyulásunk is. Saját édesanyánkkal való szeretetkapcsolatunk is tisztul ezáltal.
Az új élet mindig egy csoda. Csoda, hogy megszülettünk, csoda, hogy életet adtunk. Mint ahogy a világ is semmiből lett, a Szeretet hívta elő. A magzati-gyermeki életet is a szeretet hívja elő jó esetben. De tudnunk kell, hogy még a nem kívánt foganások és születések is mind a felsőbb Szeretet „termékei”. Így lesz aztán az anyaság láng, mely lobog, melegít, fűt, életben tart. Gyöngy is, melyet hordozott fájdalmak miatt kitermel magából szépséggé és értékké a lélek. Szüzességtől az érlelő őszökig, néha karddal és mindig vár(akozáss)al. Az anyai csókra mindig jut a szív kamrájából, pitvarából.
Így fonódik lassan koszorú a legszebb magyar szavakból az anyaság köré. S így kerül ez máris láthatatlan glóriaként a köztünk járó-kelő édesanyák fejére… a már elköszönt-távozott anyáinknak pedig a sírjára. Mindig és örökkön!
Erdélyi Tünde
Az írás megjelent a Vasárnap 2024/18-as számában a Fókusz-összeállítás részeként (összeállította: Bodó Márta, M. Gál Katalin).
