A pedagógusok gyakorlatorientált képzéseket várnak, amelyeken játékot, módszert, élményt kapnak. Az akadémikus elmélet untatja őket, azt szeretik, ha egy képzés során sikerül ötvözni ezt a két dolgot. A Nagyváradi Drámaműhely 25 éve azon dolgozik, hogy a szakmai fejlődésen túl energiával, lendülettel, lelkesedéssel és humorral töltse fel a pedagógusokat. Ezt tették az április végén Csíkszeredában tartott Országos Drámapedagógiai Napokon.
„A program vége felé arra gondoltam, hogy ezentúl nem sok értelme van drámapedagógia nélkül tanítani” – mondta az egyik leendő hittantanár az idén Csíkszeredában tartott Országos Drámapedagógiai Napok programsorát lezáró fogadáson.
Egy másodéves egyetemi hallgatótól nagyon komolyan lehet venni ezt a gondolatot, hiszen ő még elég közel van az iskolapadhoz, és jól emlékszik arra, hogy az iskolai tanulással kapcsolatosan milyen elvárásai, vágyai vannak egy diáknak, ugyanakkor már a katedra másik oldalához kapcsolódóan is jócskán vannak ismeretei. Megtanulta, hogy az országunkban érvényben lévő tantervek a kompetenciaalapú oktatást szorgalmazzák és azt is jól tudja, hogy sok gyermek számára egyedül a heti egy iskolai hittanóra kínál lehetőséget a jó Istennel és a hit dolgaival való megismerkedésre. Az értelmét és a szívét egyszerre kell megérinteni, és ezt csak a legjobb didaktikai módszerekkel lehet megtenni.
A drámapedagógia ilyen módszer. A hittanoktatáshoz kétségkívül kiváló – egészen bevonja a gyermeket, annak testével és lelkével egyszerre „dolgozik”. A hittantanárok – mindan más szakos pedagógussal együtt – hálásak lehetnek ezért az országban egyedülálló rendezvényért, amely nagyon színvonalas programsorával az átéléssel való tanulásra, a találkozásra, tapasztalatmegosztásra és a szórakozásra, az aktív kikapcsolódásra is lehetőséget nyújt. Hittantanárainknak ezek közül mindegyikre nagy szükségük van.
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, a Nagyváradi Drámaműhely, az Apáczai Csere János Pedagógusok Háza és a Partiumi Keresztény Egyetem Humántudományi Tanszéke által szervezett programra az elmúlt évekhez hasonlóan most is sok irányból érkeztek pedagógusok, akiknek Achs Károly drámatanár (Mezőtúr), dr. Bordás Andrea drámatanár, egyetemi adjunktus (Partiumi Keresztény Egyetem, Nagyvárad), Egervári György színházpedagógiai szakember (Gödöllő), Kunné Darók Anikó óvodapedagógus, drámatanár (Jászberény), dr. Prezsmer Boglárka drámatanár, dramaturg (Sepsiszentgyörgy), dr. Radu Apostol rendező, egyetemi docens (Universitatea de Artă Teatrală și Cinematografică „I. L. Caragiale”, Bukarest) és Rusz Csilla tanító, drámatanár (Szacsvay Imre Általános Iskola, Nagyvárad) kínált színvonalas műhelyfoglalkozásokat.
„Minden pedagógus a gyakorlatorientált képzéseket várja, amelyeken játékot, módszert, élményt kapnak. Az akadémikus elmélet untatja őket, meglehet, nem is értik vagy éppen fölöslegesnek tartják. Azt preferálják, ha egy képzés során sikerül ötvözni ezt a két dolgot. A Nagyváradi Drámaműhelynek 25 éve célja az, hogy a szakmai fejlődésen, az újabb és újabb információkhoz jutáson túl energiával, lendülettel, lelkesedéssel és humorral töltse fel a pedagógusokat” – mondta az Országos Drámapedagógiai Napok megálmodója és „motorja”, Rusz Csilla.
Mint minden drámapedagógiai képzésen, ezen a programon is előbb a gyakorlatokkal ismerkedett meg a részvevő, az elméleti anyag átadása a megtapasztalás után következett. „Az agy táplálásán túl az érzelmekre is kell hatni a felnőttképzésben és az iskolában egyaránt. A program célja olyan továbbképzési lehetőséget teremteni a résztvevők számára, ahol gyakorlati tudásra tesznek szert, szakmailag fejlődnek, és megtanulják, hogy az élményszintű tanítás miként teheti emberségesebbé, gyermekközelibbé a teljesítményorientált oktatást” – fogalmazott Rusz Csilla.
Az április 27-én és 28-án tartott, a történetfeldolgozást középpontba állító továbbképzőn Rusz Csilla A drámapedagógiától a gyermekszínjátszásig címmel, Radu Apostol pedig Színházi nevelés a Replika Színházban címmel tartott plenáris előadást, majd párhuzamosan négy csoportban zajlottak a műhelymunkák. Achs Károly Benntartott levegő – Dráma és racionalitás. Fiktív sztorik és színpadszerű gyakorlatok az Elfogyott a levegő film kapcsán címmel tartott műhelyében a szülő, a gyerek és a tanár szemszögéből épített fel improvizációkat egy, az iskolába érkezsékor észrevett tábla kapcsán. Prezsmer Boglárka Nők és ősminták címmel tartott műhelyfoglalkozásában az önismeret is hangsúlyos szerepet kapott. A „Milyen női sorsok, életképek élnek bennünk?”, „Képesek vagyunk-e átfordítani ezeket?” kérdésekre adott válaszaikkal a résztvevők a bennük élő nő megkeresésére és megtalálására vállalkoztak. Rusz Csilla foglalkozása során kevésbé ismert drámaformákat, konvenciókat fűzött fel és azt mutatta be, hogy milyen céllal használhatók azok egy tanítási drámaórán. Foglalkozásához a Maros és Olt legendájának feldolgozását vette alapul. Bordás Andrea Régi történetek, mai helyzetek címmel nagyszerű konvenciók sorával egy ötödik osztályos mondafeldolgozásra mutatott jó lehetőségeket, és azt igazolta, hogy akármilyen régi történeteket játszunk, mai helyzetekre, szereplőkre, problémákra ismerünk rá. Kunné Darók Anikó Hogyan játszunk mesét a drámajáték eszközeivel, hogyan játszhatunk a mese kapcsán az élet dolgairól? című műhelyében a mesefeldolgozáshoz kínált élvezetes drámapedagógiai munkaformákat. A korábban utcagyerekekkel is színházat csináló Radu Apostol pedig élvezetes színházi gyakorlatokkal mozgatta meg a foglalkozásán részt vevőket. Különlegesnek számított Egervári György műhelye, aki Családi folyosók címmel tartott műhelyében a családi kapcsolatrendszerek, konfliktusok megértésére és „megoldására” a drámás és színházi elemekkel ötvözött qurifor absztrakt stratégiai társasjátékot hívta segítségül.
Míg mindezekben szereplőként vettek részt a pedagógusok, a Csíki Játékszín színészeitől magas művészi teljesítményt kérő színházi darabot nézőkként követték. Karinthy Frigyes Utazás a koponyám körül című önéletrajzi regényének színpadi adaptációja az első nap záróprogramja volt.
A 2024-es Országos Drámapedagógiai Napokról elmaradhatatlan volt a műhelyvezetők közös értékelése, tapssal jutalmazása és a sok finomságot felvonultató állófogadás. Az egész programért egészen jelképes összeget (50 lejt) fizető pedagógusok nemcsak módszerekből, de a másikra figyelő, gyengéd szeretetből, együttérzésből, megértésből és nem mellékesen vidámságból is jó nagy adagot kaptak.
Ozsváth Judit
Fotó: Bordás Andrea, Ozsváth Judit
