A Háló Közösségfejlesztő Katolikus Egyesület augusztusban tartotta nyári nagytáborát a szeged-csanádi egyházmegyéhez tartozó Ágotafalván, közel háromszáz résztvevővel, amelyet Isten és az öt szeretetnyelv témája köré szervezett a kibővített erdélyi csapat.
Rangos előadóktól hallhattak tartalmas, érdekes előadásokat augusztus 13-19. között a táborlakók: első nap az elismerő szavak szeretetnyelvéről beszélt Jávorka Lajos, aki 2022-től a kalocsa-kecskeméti főegyházmegyei Kunszentmiklós plébánosa. Második nap a felsőtorjai Mike Ervin újmisés, a debrecen-nyíregyházi egyházmegye frissen felszentelt papja a minőségi időről beszélt és mutatta be pappá szentelésének első ünnepélyes Hálós szentmiséjét. Papi jelmondata: „Értük könyörgök…azokért, akiket nekem adtál (Jn 17,9). Felföldi László megyéspüspök nemcsak a rációig, hanem a szívekig is behatolt az ajándékozás mint szeretetnyelv témájú előadásával harmadnap. Hortobágyi Cirill bencés főapát negyedik nap a táborban a szívességről mint szeretetnyelvről beszélt. Serfőző Levente előadásában az ötödik szeretetnyelvről, a testi érintésről beszélt a 22. Kárpát-medencei Háló táborban.
Minden napért egy-egy régió vállalt felelősséget, szervezte a reggeli ébresztőtől kezdve az esti eseményekig a programokat. Soltész Miklós államtitkár is meglátogatta a tábort.
Minden nap egy-egy házaspár is tanúságot tett az előadás után. Első nap a gyergyói Kopacz Zsuzsa és Zoltán, második nap a budapesti Thuróczy Eszter és György, a harmadikon a csíkszeredai Eigel Katalin és Tibor, a negyediken Konrád Katalin és János, az ötödiken a gyergyószentmiklósi Szabó Enikő és Lóránt osztott meg a nap témájával kapcsolatos tapasztalatait, azt, ahogy házastársi kapcsolatukban ők az adott témát megélik-élték. Az előadások hanganyaga elérhető, letölthető a Facebook-oldalról vagy a halo.hu honlapról.
Egy beszámoló kerete meghaladja azt a sok eseményt, gondolat- és érzelemvilágot, ami egy ilyen nagyszabású táborban történik. Megkértem a szervezők és vezetők közül néhányat, foglalják össze rövidebben-hosszabban, hogyan élték meg, mit jelentett ez az együttlét a honfitársakkal, akik Kárpátaljáról, Délvidékről, Felvidékről, Partiumból és Erdélyből érkeztek.
Aczél Cecília szervező, az irodalmi est megálmodója és kivitelezője: Azt mondja, egy régi bölcsesség, hogy minden kakas úr a saját szemétdombján. Hát, az idei táborszervezésnél mi felrúgtuk ezt a szabályt, és 700 km távolságból szerveztük a majd 300 személyt számláló egy hetes összejövetelt. És bebizonyosodott, hogyha mi odatesszük a mi egy százalékunkat, akkor a jó Isten kiegészíti a saját 99 százalékával. Csodálatos volt! Szeretet, megbocsájtás, engesztelődés, megtérés magas fokon. Kezdve a tábor fenntartóival, akik annyi alázattal lesték kéréseinket, befejezve a csupán pár órára megérkező, de velünk azonnal azonosuló, fájdalmainkat balzsamozó papok, püspökök sorával. Külön köszönet Mike Ervin lelkipásztornak, aki a tábor egész időtartama alatt végigkísért minket a szeretet nyelvek megismerési folyamatán, rendelkezésünkre állva lelki segélynyújtásával. A tábor utolsó estéjén mindenkitől, kortól függetlenül, azt hallottam: nem szeretnénk még haza menni. Hálásak vagyunk a régi barátokkal való találkozásokért, az új kapcsolatokért, és teljes szívünkből várunk a következő találkozásra…. Fiamat idézem, aki a vonaton hazafelé a Háló-himnusz híres sorait dúdolgatta: „Utazunk, érkezünk, találkozunk és búcsúzunk – Anya, mikor lesz a következő tábor?”
Szabó Lóránt, a tábor egyik fő szervezője, háromgyermekes édesapa: A mai napig kapom a visszajelzéseket a táborozóktól és nagyon hálás vagyok a szervező kis csapatunknak! Mindenki gratulál, hálálkodik, biztat. Erőt adtok…egész esztendőre feltöltődtünk…szuperek vagytok!…ezt még meddig lehet überelni?… és még sorolhatnám. Nekünk is és a gyermekeinknek is nagyon jól telt, határtalanul új barátságok születtek. Az ágotafalviakkal is jó barátok lettünk, már vannak közös terveink, nekik is 10*! Megújult hittel és erővel, bizalommal azt mondhatom, hogy ezt így együtt folytatni kell, mert mindenki a legjobbik részt tette oda magából és ezt ott látták, érezték az emberek!
Péter Szabolcs szervező, kétgyermekes édesapa – a papa-mama-baba csoport vezetője a feleségével, Franival: Néhány szót a kiscsoportunkról: szerintem a tábor legaktívabb és legmozgékonyabb kiscsoportja volt baba – mama – papa kiscsoport, egy percig sem unatkoztunk, akkor is történt valami, amikor csak ültünk és jókat beszélgettünk, a babáink, gyerekeink egymásra találtak és ezt nem hagyhatták hangok és tettek nélkül: volt örömtánc, sírás, rívás, kacagás, egymásnak ajándékozás és nagy ölelések. A szülők is szívesen jöttek ebbe a kiscsoportba, mellyel egy nagy hiányt pótoltunk a Hálós programokba. A baba-mama-papa kiscsoportnak van létjogosultsága, minden programba be kellene építeni, mert nagyon értékes az érintettek számára, egymástól nagyon sokat tanulunk gyermeknevelési kérdésekben, háztartás vezetésben. Köszönöm a kiscsoport résztvevőinek a nyitottságát és az őszinteségét. Hálásak vagyunk a Hálóért, a táborért, Ágotafalváért, az ott zajlott feltöltő találkozásokért, tartalmas beszélgetésekért, minőségi időért, az egymásra figyelésért, odafordulásért. Örülök, hogy gyermekeink a Hálóba cseperedhetnek, növekedhetnek. Annyi értékes ember lakja be Kárpát-medencénket, fogjuk meg egymás kezét bíztassuk, bátorítsuk egymást és bogozzuk, erősítsük tovább a Hálónkat!
Parajdi Margit szervező és előadó: Résztvevője voltam egy találkozónak, szolgáltam úgy, hogy nyújtottam valamit mindabból a talentumból, amit az Úrtól kaptam. Néha megálltam és bevártam a lelkem is utolérhessen és ez jó volt. Nem feleltem meg senkinek, még magamnak sem. Ha ezt megtettem volna, akkor ha hiányosságok is csúsztak be a tábort illetőleg, talán kevesebb is lehetett volna ezekből. Mert az hogy senki ne találjon hibát egy ennyi embert megszólító rendezvényen, szinte lehetetlen. A ki nem mondott tökéletlenségek léteznek. Mert senki és semmi nem tökéletes, de ugyanakkor minden tökéletesen úgy jó, ahogyan megteremtődött. És ez jó. Hisz teremtődött egy megfoghatatlan valami az idei Háló-táborban is, amely láthatatlan szálaival úgy köt össze lelkeket hogy ha rágondolok a Budapesten élő hálós Barátomra, vagy egy délvidékire, meglehet pont akkor írja az üzenetét, hogy megkérdezze: ,,Hogy vagy? Mi van veled?” Így válhat hasznos felületté számomra a virtuális világ hogy a személyes találkozáskor köttetett kapcsolatokat ápolhatom. Volt egy olyan találkozás, amely ma már csak ,,társalgási emlék lenne” ahogyan a színházról Popper Péter írt, de mivel mi nem csak nézői, de szereplői voltunk ennek a találkozónak, bízom benne hogy minél többen a következő ,,próbákon” is jelen leszünk, hogy egyre tökéletesebbet rendezhessenek a rendezők és szervezők.
A negyedik nap teljességének részleteiről Konrád Katalin régiófelelős, a nagyváradi Szent László Katolikus Teológia Líceum igazgatónője, három gyermekes édesanya számol be: Partiumból egy igen színes 30 fős csapat vett részt. Két évestől hetven fölöttig minden korosztályt képviseltünk, ahogy a régión belül is Nagybányától Temesvárig, több településről érkeztünk. A szeretetnyelvek közül a mi napunkon a szívesség került a középpontba. Hortobágyi Cirill pannonhalmi főapát előadása után a nagyváradi Konrád házaspár engedett bepillantást a hétköznapjaikba, hogyan élik meg ők a szeretetnyelveket a kapcsolatukban. A szokásos kiscsoport után a főapát úr által bemutatott szentmisén vettünk részt. Az ifiknek köszönhetően délután újabb tartalmas előadás várt ránk: Uzsalyné Pécsi Rita járta körbe a témát egészen a kisgyermekkori kötődés alakulásától a szívességek felnőtt kapcsolatokban való megéléséig.
Több választható program is volt ezen a napon, a tábor több résztvevője is tartott különféle tematikájú előadásokat, Eigel Tibor mellett Kósa László beszélt a kalákáról, mint szeretetnyelvről, majd Micsik Béla fergeteges hangszerbemutatójáról próbálták a szervezők elcsábítani a közönséget a kenyérdagasztáshoz. Hiszen ezen a napon került sor a Kárpát-medence minden szegletéből hozott hozzávalók összegyúrására, amelyből péntek estére elkészült a mi Kárpát-medencei kenyerünk. Este színházi előadáson vehettünk részt, a Felvonási Tünetek színjátszó műhely jóvoltából tekinthettük meg a Csipketündér című előadást. Majd ezt követte az egész héten át zajló focimeccsek döntője, izgalmas meccsnek lehettünk szemtanúi!
Csodák sorozataként tekint a Hálóra, a táborra Szeibert András, a Háló egyik megálmodója, jelenleg is vezetője. Az ötgyermekes édesapa csodaként tekint az eseményekre, amelynek következtében él és virul a Kárpát-medencében a magyarságra figyelő, összetartásra ösztönző, sok időt és emergiát igénylő közösségi egyesület: Valahogy ez az egész ügy számomra csodák sorozata. Maga a tábor, de az egész Háló is. Ahogyan megtaláltuk ezt a táborhelyszínt. Ahogy egymásra találtunk a tábor szervezőivel. Ahogy azt érzem rajtuk is, hogy nem az számít, hogy mi most mennyi pénzt fizetünk, hanem egy kapcsolati rendszert keresnek ők is. És az a céljuk nekik is, mint a Hálónak. Ez nagy egymásratalálás, ami egy csoda bizonyos értelemben. Kijövünk a pusztába, azt gondoljuk, semmi sem lesz itten. S akkor van egy Nagy Csoda: maga a környezet az üde zölddel. Hiába sík, de mégis szép, a tábor közepén ott van a templom, amely egész különleges módon a Szent Jobb Lator tiszteletére szentelték. Azok a csodák, amelyek engemértek eddig ebben a táborban, azt látom, másoknak is vannak azokkal a beszélgetésekkel, s még akkor is, ha valami nem az ember szája íze szerint van, az Isten megadja a lehetőséget. Életemben először találkoztam itten egy emberrel, akivel egymásra néztünk, s úgy éreztük, hogy közel állunk egymáshoz. Nekem nem a sajátom a dicsőítő koncert, inkább feszültségek keletkeznek bennem. Nem nagyon állhatom ki a dolgot. S megkérdeztem, hogy ő szeretie, élvezi?. Szó szót követett, elmentünk kicsit beszélgetni életünkben először. Igazából olyan mély dolgok jöttek elő belőle és belőlem is… Ahogyan az erdélyi csapat megszervezte messziről, távolból. Nehéz volt nekik nyilván Magyarországra Erdélyből tábort szervezni, követtem, mert benne voltam azokban a csoportokban, ahogyan kommunikáltak egymással. Nem volt könnyű mindig, voltak akadályozó tényezők. Végül is azt hiszem, hogy nagyon értékes és nagyon szép programot állítottak össze. Mindenki csak okulhat belőle. Tehát maga a helyszín, a téma, az előadók, az emberek – ezek mind-mind egy nagy csoda.
Gaga Zsuzsa magyarországi közösségszervező, programtanácsadó, a Háló-tábor egyik főszervezője egy igazi Hálá(ó)s szív: Van már annak kilenc éve is, hogy utoljára benne voltam a tábor szervező csapatába. Sok minden változott azóta, és biztos voltam benne, hogy ez már nehezen fog menni: sok táborozót már nem fogok ismerni, mert azóta jöttek, amíg én távol voltam, a régiek már nem ismernek meg, öregebb lettem…. Aztán jött a szervezés, a közös munka, majd elérkezett a tábor ideje. És őszintén el kell mondjam nektek, meglepődtem… a régiek ismerősként, szeretettel ölelltek magukhoz, és elmondták, hogy hiányzom nekik, az újak csak első mosolyig voltak csak idegenek, aztán mintha már ezer éve… Kérdezhetnétek, hogy mi van az öregedéssel? Jelentem, az valós! Ha pár évvel idősebben is, de ugyanolyan hálá(ó)s szívvel, mint 9 évvel ezelőtt. Mert valami nem öregszik.
Somodi Nándor fotós, magyarországi, kétgyermekes családapa gondolatai: Minden nap dalos pacsirták és hangszereik ébresztették álmukból a táborlakóit. Finom és bőséges reggelit követően a különböző korosztály altáborokba vonult, illetve a napi előadásokat/kedves barátainkat hallgathatta meg. Minden előadás mellé párosult egy-egy szívmelengető tanúságtétel is, egy-egy felkért házaspár jóvoltából. Az elhangzott történetek és tények kapcsolódtak az adott nap témájaként felvezetett szeretetnyelvhez. Részesülhettünk újmisés papi, püspöki, és pannonhalmi apát által közvetített áldásban is. Nem beszélve az egyik-másik napon kapott égi áldásról. Szerdai napra tervezett keresztút ezért lett átprogramozva a pénteki napra. Majdnem keresztbe tett a szervezőknek a hétköznapi felhőszakadás, azonban oly annyira lelkesen dicsértük a Mindenható Szent Nevét, hogy Csiszér Laci és barátainak a kísérete csak megerősítette bennünk: Isten jelenlétében vagyunk és kedvére van a szívekből feltörő imádságunk. Több színes program tarkította a tábor napjait: a kora reggeli órákban lehetőség nyílt íjászkodni, könyvbemutató, gasztroest – hétfői nap estéjén minden régió bemutatta milyen finomságok vannak azon a ponton, ahol élnek. Petőfi esten vehetett részt az érdeklődő (a nagy költő fejedelemre emlékezve – Petőfi 200 kapcsán), táncház, amatőr színtársulat (Felvonási Tünetek Színjátszó Műhely – Csipketündér című) előadása, sportolási tevékenységek (pl. foci, csocsó, pingpong). Csütörtöki nap délutánján dr. Uzsalyné Pécsi Rita tartotta meg előadását. Tábor vége felé közeledve elkészült, megsült a Kárpát-medencei Háló kenyere. A táborba érkezők hoztak magukkal lisztet, amiből összegyúrták, majd sütötték meg az ünnepi kenyeret. Serfőző Levente Szegedről érkező atya szentmise bemutatását követően áldotta meg. Aznap délután meglepetéssel készültek a főszervezők. Valódi erdélyi kürtőskalácsok készültek mobilkemencében, mit sem vesztve az íncsiklandozó ízéből. Családommal vettem részt ezen az eseményen és feltöltődve, hálás szívvel köszönve. Ugyan a tábor jó részében négyfős kiscsaládom vett részt, mégis az érezzük újból és újból, hogy egy sokkal nagyobb, befogadó, szerető család részesei vagyunk.
A brassói Magyari Tímea volt az ifi altábor vezetője: Nehezen kapok szavakat. Hihetetlen élmény volt a szeretetnyelveket jobban megismerni, természetesen Isten szemével. Sok érdekes programmal készültünk mi is a fiataloknak, többek közt előadásokkal, kiscsoportos beszélgetésekkel, vetélkedőkkel, viszont fontosnak tartottuk azt is, hogy legyenek közös programok a felnőttekkel is. A szervezés nem ment mindig simán, voltak kisebb- nagyobb félreértések, változások, melyek feszültséget is hoztak magukkal, viszont Isten gondviselése itt is megmutatkozott erőt adva a szervezőcsapatnak, jó kommunikációval, elfogadással, őszinteséggel és szeretettel tetőzve, ami által könnyen megoldódott minden. Hálás vagyok a szervezőcsapat minden egyes tagjáért, mivel, annak ellenére, hogy sok dolguk volt, folyamatosan figyeltek és támogattak minket is, ifiket. Isten szeretete szinte folyamatosan megnyilvánult akár egy mosoly, egy beszélgetés, egy szívesség vagy egy-egyszerű őszinte ölelés által. Merem állítani, hogy nagyon mély és őszinte barátságok alakultak ki úgy ifi-ifi között, mint ifi-felnőtt között. Nagyon sok szeretetet, odafigyelést kaptam, úgy a jó Istentől, mint az emberektől, akik jelen voltak. Amit én magammal hoztam és ami nagyon sok ideig erőt ad a hétköznapokra: beszélgetések, barátságok, őszinte mosolyok és könnyek, ölelések, és ami a legfontosabb az, hogy szervezve, elfáradva is, de közelebb kerültem a jó Istenhez. Ha egy szóval össze kéne foglalnom azt, hogy mi van most bennem: HÁLA. Köszönöm mindenkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogy ilyen mély érzéseket tapasztalhassak. Köszönöm, Uram!
Ezzel a hálával, csodálatos élményekkel tértek haza a táborlakók, akik kivétel nélkül mind elmondták: „Veletek együtt, jövőre ugyanitt!!”
Józsa Zsuzsanna
