A magyarszarvaskendi római katolikus egyházközség az egyik legrégebbi az egykori szolnok-dobokai vármegyében, a templom kincsnek számít, bár kicsiny, minden benne lévő szent tárgy értékes: a főoltár, a kovácsoltvas csillár, a gyertyatartók, a falakon sorakozó dombormű keresztút-stációk, a főoltár Mária-képéhez pedig sok imameghallgatás fűződik.
Magyarszarvaskend (románul: Cornești, korábban Chendu) Kolozs megyében, Szamosújvártól 25 kilométerre nyugatra, a Tőki-patak völgyében fekszik. Neve a Kend személynévből ered. 1306-ban Kend, 1837-ben Szarvas Kend néven említették, lakói ezzel a környék gazdag szarvasállományára vagy a szarv alakú öbölre utaltak.
A 14. század elejétől 1607-ig a Kendi család birtoka volt. Első birtokosaként Kendi Rafaelt jegyzik az iratok (1317) – a Kendi család Kund vezérig vezeti vissza eredetét. Szarvaskend a 17. század elején a Haller, a Bánffy, majd az Apor család birtoka volt, később a Diósszeghy, Somlyai, Brencsán, Simai, Tódor, Harmat, Fulgentius, Kapy és más nemesi családok voltak a birtokosai.
1563-ban és 1616-ban kastélya, a falu és Esztény közötti hegyen pedig vára volt, utóbbi 1702-ben már romokban.
1594-ben magyar falunak írták, az évszázadok során sok román települt a községbe, akik a 19. században többségbe kerültek. Római katolikus parasztsága 1837-ben románul gyónt, kevéssé beszéltek magyarul. Doboka vármegyéhez tartozott, 1876-ban csatolták Szolnok-Doboka vármegyéhez. Feljegyzések szerint 1880-ban 344 lakosából 186 volt román és 123 magyar anyanyelvű; 190 görögkatolikus, 85 református, 57 római katolikus és 12 zsidó vallású. 2002-ben 287 lakosából 194 volt román és 93 magyar nemzetiségű; 184 ortodox, 48 református, 28 római katolikus és 23 pünkösdi vallású.
A reformáció idején a kendi hívek áttértek az új hitre, csak 1725-ben alapította újra Apor Lázár királyi táblabíró és felesége, Kapy Teréz az egyházközséget. A reformáció előtt „hatalmas” kőtemploma volt, körülötte köztemetővel. A visszaszerzéskor ez az épület romokban hevert (csak sekrestyéje maradt fenn), a romok köveiből, a középkori, román stílusú szentély és sekrestye beépítésével építették fel az új, kisebb templomot, alatta a Kapy család sírboltjával. A torony nyugati oldalán gótikus mérmű, az északi oldalon csúcsíves ablak látható.
A monográfia szerint „Oltára díszes fafaragvány fehérre festve, melyet Kovács Miklós püspök építtetett a Boldogságos Szűz tiszteletére. A templomot 1725. május 20-án szentelte fel a mennybement Boldogságos Szűz tiszteletére Antalfi János püspök. (…) Jól berendezett róm. kath. új iskolájának tanítója 1903-ban Balázs Gyula. Van egyházfi harangozó és két bába, mindkettő a keresztelésre is be van oktatva.” Ezek az események mindenképpen növelték az oltárkép és vele együtt a templom, illetve a település hírnevét.
Az oltárt Anton Schuchbauer készítette. Mária-képét csodatévőként tisztelték, miután özv. Amirás Mártonné 1881 hozzá imádkozott és jelenése támadt. Ezután Kis- és Nagyboldogasszony napjára búcsújárást engedélyeztek.
A magyarszarvaskendi plébániát oldallagosan ellátja Kovács Árpád kisbácsi plébános. Az ő szervezésében megtartották a szórványtelepülés búcsúünnepét, amelyen a kislétszámú helyi közösség és néhány zarándok, 25 személy vett részt. A szentmisét Kovács Árpád kisbácsi plébános, Ferencz Antal kolozsvári plébános és Portik Hegyi Kelemen marosludasi plébános celebrálta, utóbbi mondott ünnepi beszédet a szolgálatról. Máriáról mint Jézus hordozóról beszélt, mint olyanról, akinek egész élete Istenről szólt.
Fotó: Ferencz Antal
