Az évek múlásával törékennyé válik az ember, de ilyenkor van a legnagyobb szüksége a gondoskodásra, az elfogadó szeretetre, hogy megmaradjon méltósága. A szentatya folytatta az időskorról szóló katekézissorozatát, majd az audiencia végén felhívást intézett az ukrajnai háború miatti gabonaexport-tilalom feloldásáért, mert ettől függ milliók megélhetése.
Fohász az Úrhoz
„Mert te vagy, Istenem, bizodalmam, Uram, te vagy reményem ifjúságom óta. Anyám méhétől fogva veled tartottam, anyám ölétől kezdve te voltál osztályrészem, mindig tebenned bizakodtam. Szám tele volt dicséreteddel, egész nap tele dicsőítéseddel. (…) Sok kemény terhet raktál rám, de újra életet adsz, és kiemelsz a földnek mélyéből. Állítsd helyre híremet és engedd, hogy újra megvigasztalódjam.” (Zsolt 71,5−6, 8. 20−21)
A zsoltárok könyvéből felolvasott szép ima arra bátorít minket, hogy gondolkodjunk el arról az erős feszültségről, melyet az időskor hoz, amikor a hit és a remény próbára teszi az átélt fáradságok és a kapott áldások emlékét – kezdte szerdai katekézisét a pápa. A gyengeség, a törékenység és a kiszolgáltatottság együtt növekszik az öregedéssel párhuzamosan. A zsoltáros pedig – egy idős ember, aki az Úrhoz fohászkodik −, arról a veszélyről szól, hogy az öregeket magukra hagyják, becsapják, elnyomják.
Szégyen magukra hagyni az időseket
Kiselejtezzük és félreállítjuk az időseket, akik emiatt szenvednek. Vannak, akik kihasználják korukból fakadó sebezhetőségüket, és becsapják, megfélemlítik őket. Gyakran olvassuk az újságokban, hogy gátlástalanul megtévesztik az öregeket, hogy kicsalják kis megtakarított pénzüket. Vagy azokról hallunk a hírekben, akiket védelem és gondoskodás nélkül hagynak, lenéznek és megfélemlítenek, hogy mondjanak le jogaikról. Súlyos tény, hogy a családokban is előfordul az ilyenfajta kegyetlenség. Beteszik őket az idősotthonokba, ahol magukra hagyják, vagy csak nagyon ritkán látogatják rokonaikat, a lét sarkába szorítják ezzel őket. Gondolkodjunk el ezen! – buzdított Ferenc pápa.
A selejt kultúrájának veszélyei
Az egész társadalomnak gyorsan fel kell karolnia öregjeit, akik kincset érnek, és egyre többen vannak gyakran magukra hagyva. Az önállóságuktól, biztonságuktól, adott esetben még a lakásuktól is megfosztott idősek hallatán rádöbbenünk, hogy nem alkalmi problémákról van szó, hanem a selejt kultúrájának egy szeletét látjuk, ami megmérgezi világunkat. Az idős zsoltáros így panaszkodik Istennek: „Ellenségeim úgyis megszólnak, szemmel tartanak, ellenem beszélnek. Azt mondják: »Elhagyta az Úr, űzzétek, fogjátok el, hisz senki sincs már, aki pártját fogná!«” (Zsolt 71,10−11) Ennek következményei végzetesek – figyelmeztet a pápa. Az öregkor nem csupán elveszíti méltóságát, de még abban is elbizonytalanodik, hogy megérdemli-e a folytatást. Ezért hát mindannyian próbáljuk elrejteni esendőségünket, betegségünket, öregségünket, mert attól tartunk, hogy ez hamar méltóságunk elvesztéséhez vezet. Vajon emberséges dolog-e ilyen érzést kelteni? A modern civilizáció, mely ennyire fejlett és hatékony, hogyhogy nem tud mit kezdeni a betegséggel, az öregséggel, és inkább rejtegeti azt? A politika, mely annyira igyekszik meghatározni a méltó élet határait, ugyanakkor érzéketlen az öregekkel és a betegekkel való szeretetteli együttélés méltósága iránt?
Kérjük Isten segítségét!
Az idős zsoltáros Istenre bízza magát, aki erőt, hitet és reményt ad neki a megpróbáltatásokban. A pápa rámutatott: azoknak kellene szégyellniük magukat, akik kihasználják a beteg, idős embereket. Az Istenhez szóló fohász megújítja szívében Istennek a hűségről és az áldásról tett ígéretét. Jézus az evangéliumokban soha nem utasítja el annak az imáját, aki segítséget kér. Az idős emberek gyengeségük okán megtaníthatják a többieknek azt, hogy rá kell hagyatkoznunk az Úrra, és segítségét kérnünk.
Mi hogyan viselkedünk idős rokonainkkal?
A törékenység tanítása ez, ami azt mondja: ne rejtsük el gyengeségünket! Ne rejtsük el az öregséget és az abból fakadó törékenységet! Ez a tanítás döntő távlatot nyit civilizációnk megreformálása előtt. Erre pedig égető szükség van az emberiség együttélése szempontjából. Az idős emberek elméleti és gyakorlati kirekesztése mindenki életét rontja. Gondoljuk végig, mi hogyan viselkedünk idős rokonainkkal?
Figyelünk rájuk? Látogatjuk őket? Gondoskodunk róluk? Tiszteljük őket? Vagy kitöröltük az életünkből az idős szülőket, nagyszülőket, nagybácsikat, barátokat? Tanulunk-e tőlünk életbölcsességet? Ne feledjük: mi is megöregszünk egyszer. Úgy bánjunk ma az idősekkel, mint ahogy szeretnénk, hogy velünk bánjanak, amikor öregek leszünk. Ők a család emlékezete, az emberiség, az országunk emlékezete. Bölcs dolog vigyázni az öregekre. Az Úr adja meg az egyházhoz tartozó időseknek, hogy ilyen nagylelkűen fohászkodjanak, és egyben provokáljanak minket, hogy az Istenben való bizalom megfertőzzön minket valamennyiünk javára – zárta szerda délelőtti katekézisét Ferenc pápa.
Gedő Ágnes, Vatican News
