Ünnep Lázárfalván

0
2427
Fotók: Suciu Dorottya

A régi feljegyzések szerint Lázárfalva 1365-ben már e néven szerepelt, nevét a szárhegyi Lázár gróftól vette, akinek tulajdona volt, később átkerült a Torocz uraságokhoz, majd a Béldi, Petki és Apor családokra szállt át, akik jobbágyokat telepítettek a területek megművelésére. A falu eredeti helye a jelenlegitől kb. 8 kilométerre volt (most Kápolnamező a neve). A Kúria-dombon állt Petki Istvánnak, Csík, Gyergyó és Kászonszék főkapitányának kastélya. A 17. századi épület a 19. század közepére már romos állapotban volt. Apor Lázárnak is állt itt udvarháza. 1910-ben 836 lakosa volt, 1992-ben 621, ebből a nyilvántartás szerint 618 magyar és 3 román. Lázárfalván, amelynek temploma Jézus Szent Testének és Vérének tiszteletére van szentelve, úrnapi búcsút tartottak június 6-án.

Lázárfalva Csíkszeredától 22 kilométerre a Tusnád és a Hi-patak találkozásánál fekszik. Az alcsíki főesperességhez tartozó kis falu lakossága jelenleg 625 fő, közigazgatásilag Csíkkozmáshoz tartozik. A települést 1365-ben említik először. A falut a később Gyergyószárhegyre letelepedett Lázár család alapította. Hosszú ideig Alcsík végfaluja volt, besorolása szerint nem is Csík vármegye része. A falu eredeti helye a Kápolnamezőn lehetett, 1567-ben 14 kapuval említik. A falu központi részén állt emlék-kőkereszt helyén épült egy új kápolna 1580–1582 körül. A kis templom és a kápolna egy tragikus tűzvészben leégett, ezért a falu lakosai az 1500-as évek elején a jelenlegi helyre költöztek. Háromszáz év elteltével, 1882. július 14-én azonban ez a kápolna is leégett. A tűzvésznek a falu alszegi része összes házával áldozatul esett. 1883-ban épült a jelenlegi templom az Oltáriszentség tiszteletére (100 méterrel lennebb.)

Eredetileg Kozmás filiája volt a lázárfalvi egyházközség, az 1726-i önállósítási kísérletet a patrónus Aporok megakadályozták. A főpásztor csak 1914-től hagyta jóvá az egyházközség önállósítását, az első helyi plébános Potovszky Dávid volt. Jelenlegi plébánosa ifj. Tamás József plébános, szentszéki tanácsos.

Lázárfalván Jézus Szent Testének és Vérének tiszteletére úrnapi búcsút tartottak június 6-án. Az ünnepi szentmise fél 1-kor kezdődött, amelyet Urbán Erik OFM tartományfőnök mutatott be, ő mondott szentbeszédet is. A szentmisét az Erdélyi Mária Rádió élőben közvetítette.

Urbán Erik OFM homíliájában két asztal fontosságáról elmélkedett, amelyek közösségteremtő erővel bírnak: az egyik az oltár a templomban, a másik asztal a családi otthonokban. (Beszéde alább teljes terjedelmében olvasható.)

A szentmise végén ifj. Tamás József plébános köszöntötte a jelenlévő híveket és vendégeket, köszönetet mondott a főcelebránsnak a szolgálatért, a helyi papság részvételéért. Megköszönte az egyháztanácsnak a munkáját, a szentmisét előkészítők szolgálatát, a sekrestyés és kántor munkáját. Az ünnepi szentmise a pápai himnusz és nemzeti imánk elénekléssel zárult. A szentmise után a jelenlévő plébánosok és a hívek köszöntötték egymást, röviden beszélgettek, majd mindannyian siettek, hogy ki-ki elfogyassza a búcsús ebédet családja és szerettei körében.

Étkezés és ima. Urbán Erik OFM gondolatai

A Bibliában Isten és az ember találkozásának legszebb helye az ünnepi asztal. Ábrahám megvendégeli az Úr angyalait, az Úr pedig maga vendégeli meg a pusztában negyven évig vándorló népét. Az idők teljességében pedig a mi mennyei Atyánk egyszülött Fia, Jézus Krisztus az, aki asztalközösséget vállalt mindazokkal, akik hallgattak az Ő szavára és meghívására. Tény, hogy Jézus maga is szívesen elfogadta a meghívásokat a vacsorára. Ott volt tanítványaival a kánai menyegző lakomáján (Jn 2,1–2), részt vett a vámos Máté által tartott búcsúvacsorán (Mk 2,15), a farizeus Simon meghívását is elfogadta (Lk 7,36), Lázár házában is részt vett egy ünnepi vacsorán (Jn 12,1). Az Úr Jézus pedig azon az estén, amikor elárultatott, saját testét és vérét adta nekünk eledelül és italul. Nyilvánvaló tehát, hogy Jézus szívesen vett részt étkezéseken, azokon az alkalmakon, amikor asztalközösséget vállalhatott a tanítványain kívül másokkal is, sőt ezeket az étkezéseket Isten Országa megnyilvánulásának is tartotta. A Jézussal elköltött lakoma Isten új háza népének közösségét valósította meg, és így az üdvösség jele és eszköze.

A közösségekben tudják, hogy a napi közös étkezések éppúgy, mint az imádság, eggyé kovácsolják a közösséget. Aki azt hiszi, hogy csak a kápolnában találkozhat Jézussal, az valószínűleg ott sem találkozott vele. Ha a jézusi példák nem csupán szép szavak lesznek számunkra, hanem átélt valóság, akkor a közösségi étkezések a kolostorokban, de nemcsak ott, hanem a családi házakban is, annak a lakomának lesznek részévé, amelyre a keresztségben kaptunk meghívást.

Újoncmesteremet idézem, aki egy alkalommal azt mondta: a közös étkezés egy kolostorban éppen olyan fontos, mint a közös imádság, mert ahol e kettő nincs meg, ott nincs igazi közösség.

Fontos, hogy az Úr bőkezűségéből kapott ételeket ne habzsoljuk, de ne is húzódjon túlságosan el az étkezés, amely alatt mindnyájan szolgáljuk ki egymást. Így lesz az étkezés, akárcsak az imádság, az építő kapcsolatok kialakításának és elmélyítésének a helye.

MEGOSZTÁS