1961. április 5-én indultak meg a szovjet bulldózerek a litvániai Šiauliaiban a helység nevezetes dombján, a „keresztek hegyén” álló keresztek eltiprására. A mindössze tíz méter magas dombon már hatvan évvel ezelőtt is tengernyi, becslések szerint 2 200 kereszt állt.
Mivel a hosszú évtizedek óta népszerű kultuszhelyen a szovjet időkben is rendszeresen helyeztek el kereszteket politikai üldözöttek és vallásukhoz ragaszkodó katolikus hívők, nem utolsósorban a Sztálin halála után a Gulágról visszatérő litvánok is (meghalt sorstársaik emlékére), a kommunista vezetés jobbnak látta eltüntetni a helyet. A fából készült kereszteket elégették, a fémből készítetteket bezúzták, a kőkereszteket széttörték. De már a következő éjszaka új keresztek jelentek meg Šiauliaiban, és a későbbi napok folyamán számos újabb érkezett. A hetvenes években azután ismét történtek kísérletek a hely megsemmisítésére, de a „keresztek hegye” mindig újraépült.
A keresztekkel borított domb soha nem volt merő turistalátványosság, hanem mindig is a litván katolikus identitás kitüntetett helyeként szolgált. A hagyományok szerint először egy lánya gyógyulásáért imádkozó apa vagy egy peres ügyben segítségért fohászkodó lovag állított keresztet a helyen. A hívő szokás mindenesetre nem halt ki, és a Szovjetunió összeomlásakor becslések szerint már 40 000 kereszt állt a hegyen. 1993-ban II. János Pál is felkereste a helyet, s a jelen lévő százezer katolikus jelenlétében kolostor létesítését szorgalmazta Šiauliaiban. Az épületben 2000-től kezdték meg életüket a ferencesek.
Forrás: A Vigilia Facebook-oldala
