Három új dekrétumot adott ki a Szenttéavatási Ügyek Dikasztériuma

0
249
A Leucai Szűzanya Lányai kongregáció kápolnája Rómában, Prokop Péter festőművész főoltár freskójával (Fotó: Vatikáni Rádió)

A szentatya Marcello Semeraro bíborost, a Szenttéavatási Ügyek Dikasztériuma prefektusát kihallgatáson fogadta, április 13-án, szombaton délelőtt, és ekkor jóváhagyta az előterjesztett javaslatokat, majd ezt követően közzétették egy csoda, két vértanúság és a hősiesen gyakorolt erények elismerésének ügyét.

Egy dekrétum elismeri azt a csodát, amelynek végbemenetelét Boldog Elena Guerra nővér, a Szent Zita-nővéreknek nevezett Szentlélek Oblátái kongregáció alapítója közbenjárásának tulajdonítanak. Boldog Elena Guerra 1835. június 23-án a toszkánföldi Luccában született és ott is halt meg 1914. április 11-én.

A második dekrétum elismeri Isten szolgája, Gaetano Clausellas Ballvé spanyol egyházmegyés pap vértanúságát, akit hit elleni gyűlöletből öltek meg a spanyol polgárháború során 1936. augusztus 15-én (született 1863. augusztus 5-én). Ugyanez a dekrétum ismeri el Antonio Tort Reixachs családapa vértanúságát is, akit ugyancsak hit elleni gyűlöletből öltek meg Barcelóna mellett 1936 decemberében (született 1895. március 28-án).

Végül az utolsó dekrétum elismeri Isten szolgálója Teresa Lanfranco, rendi nevén Annunziata Addolorata, a Leucai Szűzanya Lányai kongregáció fogadalmas szerzetesnővére hősies erényeit, aki 1920. március 24-én született a dél-olaszországi Gallipoliban, és 1989. június 8-án halt meg Rómában.

Isten szolgálója, Teresa Lanfranco, vagyis Annunziata Addolorata nővér (1920–1989) gyermekkorában szüleitől kapott jó példát a hiteles keresztényi és emberi életről. Édesanyja tanította őt a Szűzanya iráni nagy odaadásra és a rózsafüzér rendszeres imádkozására. 17 éves korában Terese Gallipoli tengerpartján találkozott az akkor 32 éves Elisa Martinezzel (1905–1991), aki később a Leucai Szűzanya Lányai Kongregációt alapította. Gondviselésszerű találkozó volt ez 1937. szeptember 17-én! Teresa ugyanis – miként az Jézus első tanítványaival történt – habozás nélkül azonnal elhatározta, hogy tagja lesz Elisa nővér új közösségének, mely ugyanazon lelki vonásokat hordozta, melyeket Teresa kapott. Nagy lelkesen Szűz Mária oltalma alá helyezte ő is magát, részt vállalt a plébániai apostolkodásban és a kamaszlányok nevelésében. Az első pillanattól kezdve az alapítónő leghűségesebb tanítványa és bizalmasa lett, mindhalálig. 1941. augusztus 15-én Elisa nővér közössége egyházmegyei elismerést nyert, és a belépő új hivatások felkészítésére Teresa kapott megbízatást. Feladata betöltéséhez lelki erőt az Úr Jézustól kapott, akit mindennap hosszasan felkeresett az Eucharisztia szentségében. Növendékei vallották róla, hogy Teresa nagyon imádságos lélek volt, és őket is így nevelte. Gyakorta buzdította így a tanítványait: „A szentség olyan apró dolgokból áll, amelyeket nap mint nap úgy kell összerakni, mint egy apró darabokból álló mozaikot. A mindennapi életben a hűséges szolgálatban szentelődünk meg.” Teresa nővér akkor is hűségesen kitartott az alapító anya mellett, amikor a rendet belső problémák rázták meg. Vele volt a Prima Porta melletti új római anyaház megalapításánál, és mint helyettes elöljáró lehetővé tette az alapító számára, hogy művét szerte a világon terjessze. Élete végén sokat szenvedett a cukorbajtól, majd 69 éves korában hunyt el életszentség hírében. Teste immár a boldoggá avatott Elisa nővér sírja mellett nyugszik a római anyaházuk kápolnájában. 

Vértesaljai László SJ – Vatikáni Rádió