2020. december 22., kedd

0
285

EVANGÉLIUM

Erzsébet meglátogatása alkalmával Mária így magasztalta Istent: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben! Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát, lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék. Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve! Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt. Nagyszerű dolgot tett karja ereje, széjjelszórta mind a gőgös szívűeket. Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat, és felmagasztalta az alázatosakat. Az éhezőket elhalmozta minden jóval, de a gazdagokat elküldte Üres kézzel. Felkarolta gyermekét, Izraelt, megemlékezve irgalmasságáról, amint atyáinknak megígérte: Ábrahámnak és utódainak mindörökre!” Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért otthonába. (Lk 1,46-56)

Mária belső feszültsége és kételye egy széles mosolyban oldódik fel. Tehát minden igaz! Nem hallucinálás volt, hanem minden beteljesedett, amit az angyal mondott. Isten nem feledkezett meg ígéretéről, és az ember beleegyezésével megvalósítja tervét. Mária lesz a kapu Isten számára az emberek világába. Teremtsünk kis csendet magunk körül és készítsük mi is kicsiny szívünk kapuját az Úr érkezésére. Istennek mindenkivel terve van – a legkisebbel is, senkinek sem vakvágány az élete, hanem egy biztos úton egy biztos célhoz vezető életpálya.

Kovács F. Zsolt, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség irodaigazgatója

MEGOSZTÁS