Csak a bizalom vezet szeretetre – Ferenc pápa apostoli buzdítása Kis Szent Teréz lelkiségéről

0
393

A vasárnapi Úrangyala ima során jelentette be Ferenc pápa, hogy C’est la confiance – Ez a bizalom címmel jelent meg vasárnap a Gyermek Jézusról és a Szent Arcról nevezett Lisieux-i Kis Szent Teréz lelkiségét elemző apostoli buzdítása. Lisieux-i Kis Szent Teréz 150 évvel ezelőtt a franciaországi Alençonban született. A mindössze 24 éves korában elhunyt Kis Szent Teréz (1873-1897) „kicsi útja” tanítja, hogy „csak az Isten irgalmas szeretetébe vetett bizalom vezethet el bennünket az Úr Jézus és az egyháza szívéhez”.

„A bizalomnak és semmi másnak, mint a bizalomnak kell elvezetnie bennünket a Szeretethez” – jegyezte fel naplójában 1896-ban, halála előtt egy évvel és ezek a szavai ihlették Ferenc pápát apostoli buzdítása megírására, mely az elődök megnyilatkozásai tükrében mutatja be Kis Szent Teréz tanúságtételének legmagasabb szintű elismerését. A sort a kortárs XIII. Leó pápa nyitja meg, aki megengedte neki, hogy 15 éves korában belépjen a karmelita rendbe, majd XI. Piusz pápa folytatja, aki 1925-ben boldoggá, majd 1927-ben szentté avatta és a missziók védőszentjévé tette. A sor végén Szent II. János Pál pápa áll, aki hetven évvel később, 1997-ben egyházdoktorává avatta a „kicsi út” szentjét.

Egy misszionárius lélek szeretete Jézus iránt

Kis Szent Teréz egyik lelki feljegyzése – „Jézus az egyetlen szerelmem” – kapcsán írja a pápa buzdítása, hogy Terézt a Jézussal való találkozás „hívta misszióba”, olyannyira, hogy az Istennek odaadott életét nem tudta elképzelni a testvéreinek tett szolgálata nélkül. Végül is azért lépett a Kármelbe, hogy „lelkeket mentsen”.

A bizalom és a szeretet útja

A Gyermek Jézusról nevezett Teréz számára egyedül Isten cselekedete, az ő kegyelme számít, nem pedig a személyes érdem, ezért jegyzi meg a pápa: „Tehát a legmegfelelőbb hozzáállás, ha a szív bizalmát önmagunkon kívülre helyezzük, mégpedig a korlátlanul szerető Isten végtelen irgalmába, aki mindent átadott nekünk Jézus keresztjében”.

Ráhagyatkozás az Atya kezére

Életünkben – melyben gyakran „eluralkodnak rajtunk a félelmek, az emberi biztonság iránti vágy, az igény, hogy mindent kézben tartsunk” – a Kis Teréz által hirdetett bizalom és az Istenre hagyatkozás „szabadít meg minket a megszállott számítgatásoktól, a jövő miatti állandó aggodalmainktól és attól a félelemtől, hogy elveszik a békénket”. „Ha egy olyan Atya kezében vagyunk, aki határtalanul szeret bennünket – és ez igaz marad bármilyen körülmények közt –, akkor képesek leszünk előre haladni, akármi is történjék”.

Bizonyíték a hit ellen és az irgalmasságba vetett bizalom

A fiatal karmelita szerzetesnő lelki élete nem volt mentes a megpróbáltatásoktól még a hit terén sem. Abban az időben a modern ateizmus nagymértékben elterjedt és ő „az ateisták testvérének érezte magát”, közbenjárt értük, életét felajánlotta értük, miközben megújította saját hitét. Hitt Isten végtelen irgalmában, „mert Istenben minden szeretet, még az igazságosság is”. „Ez Kis Szent Teréz egyik legfontosabb felfedezése – állapította meg a pápa –, az egyik legnagyobb adomány, amelyet Isten egész népének felajánlott. Rendkívüli módon behatolt az isteni irgalmasság mélységébe, és onnan merítette korlátlan reményének a fényét.

Anyámnak, az Egyháznak a Szívében én leszek a Szeretet

Avilai Szent Teréztől örökölte Kis Szent Teréz „az egyház iránt érzett nagy szeretetét” és képes volt behatolni e misztérium mélyére”. Az Egy lélek története című önéletrajzában mondja: „Megértettem, hogy az egyháznak szíve van, és ez a Szív szeretettől izzott”. Hozzáteszi: ”Anyámnak, az Egyháznak a Szívében, én leszek a Szeretet”. Ferenc pápa ezt úgy érti, hogy „ez nem egy diadalmas egyháznak a szíve, hanem egy szerető, alázatos és irgalmas egyház szíve”. Az egyház szívének ilyen jellegű felfedezése ma is nagy világosságot jelent számunkra, hogy ne botránkozzunk meg az egyházi intézmények korlátai és gyengeségei miatt, amelyeket a sötétség és a bűnök pecsételnek meg”.

Végül csak a szeretet számít

Apostoli buzdítása utolsó fejezetében a pápa az Evangelii gaudium dokumentumában említett olyan missziós egyházra utal, mely „a lényegesre összpontosít, arra, ami a legszebb, a legnagyobb, a legvonzóbb és ugyanakkor a legszükségesebb”. Végül megjegyzi, hogy „csak a szeretet számít” és a teológusokhoz és moralistákhoz fordul „Továbbra is meg kell értenünk Kis Szent Teréznek ezt a zseniális megsejtését és le kell vonnunk belőle az elméleti és gyakorlati, tanítói és lelkipásztori, személyes és közösségi következményeket. Merészségre és belső szabadságra van szükségünk ahhoz, hogy meg tudjuk ezt csinálni”.

Az apostoli buzdítás egy rövid imával zárul, amelyben a pápa többek között így szól: „Kedves Szent Kis Teréz! Segíts, hogy hozzád hasonlóan mi is mindig bízzunk Isten irántunk érzett nagy szeretetében és hogy napról-napra járhassuk az életszentség kicsi útját”.

Vértesaljai László SJ

Forrás: Vatican News