Krisztus szabadító ereje: Ferenc pápa homíliája Szent Péter és Pál ünnepén

0
836

Szent Péter és Pál, Róma védőszentjeinek emléknapján Ferenc pápa ünnepi szentmisét mutatott be a vatikáni Szent Péter bazilikában. Ferenc pápa homíliájában rámutatott az egyház két tartóoszlopára, kik egy megszabadított egyház tanúi voltak. Jézus megszabadította Pétert a kudarc érzésétől és a bizonytalanságoktól, Pált a külsőségek képmutatásaitól és attól a kísértéstől, hogy a világ erejével kényszerítse rá magát a többiekre.

Ma két nagy Apostolt ünnepelünk, az evangélium két nagy Apostolát, az egyház két tartóoszlopát: Pétert és Pált – kezdte homíliáját Ferenc pápa, megállapítva, hogy történetük középpontjában nem az ügyességük, hanem a Krisztussal való találkozás áll, amely megváltoztatta életüket. Megtapasztaltak egy szeretetet, amely meggyógyította és megszabadította őket, ezért lettek apostolok és a megszabadítás szolgái mások számára. 

Pétert, a galileai halászt, Jézus megszabadította az alkalmatlanság és a kudarc keserűségétől, és ez Krisztus feltétel nélküli szeretetének köszönhetően valósult meg. Bár tapasztalt halász volt, több ízben is átélte az éjszaka közepén a vereség keserű ízét, mivel nem akadt hálójára hal. Jézus mégis korlátlanul szerette és számított rá. Bátorította, hogy ne adja fel, dobja be újra a hálót a tengerbe, járjon a vízen, szemlélje bátran saját gyengeségét, adja életét testvéreiért, legeltesse nyáját, kövesse őt a keresztúton, . Így megszabadította a félelemtől, a pusztán emberi bizonyosságokon alapuló számításoktól, a világi aggodalmaktól, bátorságot öntött belé, hogy mindent kockáztasson és örömet, hogy az emberek halászának érezze magát. 

Pál apostol is megtapasztalta a Krisztustól kapott megszabadítást: megszabadította a legelnyomóbb rabszolgaságtól, saját énjétől és az Izrael első királyának nevét viselő Saulból Pál lett, ami „kicsit” jelent. Megszabadult a vallási buzgóságtól is, amely könyörtelenné tette a kapott hagyományok fenntartásában.

Az egyház a hitnek erre a két óriására tekint és két Apostolt lát, akik felszabadították az evangélium hatalmát a világban, pusztán azért, mert előzőleg őket tette szabaddá a Krisztussal való találkozás. Krisztus nem ítélkezett felettük, nem alázta meg őket, hanem szeretettel és közelséggel osztozott életükben, támaszt nyújtva nekik imájával és olykor intette őket, hogy felrázza és megváltoztassa őket.  

Péter és Pál olyan egyháznak a képét adják át nekünk, amelyet a mi kezeinkre bíznak, de amelyet az Úr vezet hűséggel és gyöngéden– mondta Ferenc pápa. A kép egy gyenge egyházé, amelyet azonban Isten jelenléte tesz erőssé; egy megszabadított egyház képét nyújtják át, amely fel tudja kínálni a világnak azt a megszabadítást, amelyet egyedül nem tud magának megszerezni: megszabadítást a bűntől, a haláltól, a beletörődéstől, az igazságtalanság érzésétől, a remény elveszítésétől, amely elcsúfítja korunk nőinek és férfiainak az életét. Tegyük fel a kérdést ma, ezen a szentmisén és utána: városainknak, társadalmainknak, világunknak mennyire van szükségük a megszabadításra? Mennyi láncot kell széttörni, hány bezárt ajtót kell kinyitni? Mi közreműködhetünk ebben a megszabadításban, de csak akkor, ha elsőként hagyjuk, hogy minket megszabadítson Jézus újdonsága és a Szentlélek szabadságában haladjunk előre.

A pápa köszöntötte az Ökumenikus Patriarchátus küldöttségének a tagjait, akiket kedves testvére, Bartolomaiosz küldött az ünnepi szertartásra. Jelenlétüket örömmel fogadták, mely az egység értékes jele az úton, amely megszabadít a távolságoktól, melyek még botrányosan megosztják a Krisztus-hívőket.

Köszönöm jelenléteteket – ismételte meg a pápa, majd a következő szavakkal zárta homíliáját Szent Péter és Szent Pál apostolok liturgikus emléknapján: „Imádkozzunk értetek, a Főpásztorokért, az egyházért, mindnyájunkért, hogy Krisztus által megszabadítva az egész világon a megszabadítás apostolai lehessünk”.

Forrás: Vatican News