A humor az életszentség egyik vonása

Ferenc pápa a mai pap legfontosabb vonásait vázolta

0
405
Ferenc pápa a francia papi kollégium diákjaival. Fotó: Vatican News

Idén hivatásokért imádkozunk, hogy papjaink, mégpedig jó, elkötelezett papjaink legyenek. Ferenc pápa a római francia kollégiumban tanuló papokkal találkozva alapvető dolgokat mondott el pasztorális tapasztalata bőséges tárházából arról, milyennek látja ő a mai papot, melyek azok az alapvető vonások, amelyek segítik jól megélni hivatását. P. Vértesaljai László SJ a Vatican News magyar szerkesztőségének oldalán írt a találkozásról és Ferenc pápa gondolatairól, amelyek erdélyi kontextusban is eligazító jellegűek, érdemes odafigyelni rájuk.

A Franciák Szent Lajos temploma Róma, az örök város közepén áll, a Piazza Navona és az Olasz Szenátus mellett, a Pantheon közelében. Leginkább arról híres, hogy a Contarelli kápolna három Caravaggio festményt őriz mindmáig, Szent Máté apostol meghívása, isteni sugalmazása és vértanúsága képeivel. A barokk templom tőszomszédságában áll a francia papok római továbbképzési háza, a Collegio di San Luigi dei Francesi, ahol jelenleg 16 felszentelt francia pap végzi posztgraduális római teológiai és egyéb tanulmányait. Ferenc pápa nekik mondta el a mai papról való elgondolását: “A mai társadalomban, melyet az individualizmus, az önállítás és a közömbösség jellemez, tegyetek szert közös élettapasztalatra a mindennapi kihívások közepette!”

A Szent Józsefnek szentelt mostani évben a pápa arra hívta a francia papok figyelmét, hogy fedezzék fel a hit emberének bizalmas ráhagyatkozását Isten terveire. A törékenységünk, mindenkié, az Úrral való találkozásunk teológiai helye, mondta Ferenc pápa. A „superman” papok mind rosszul végzik. A törékeny papnak, aki ismeri a gyengeségét és arról beszél is az Úrral, ellenben jól megy majd.

A közösségi életben mindig fennáll annak a veszélye, hogy a tagok zárt kiscsoportokat teremtsenek, hogy elszigetelődjenek, hogy megszólva kritizálják egymást, hogy felsőbbrendűnek és okosabbnak képzeljék magukat. A pletykálás a zárt csoportok szokása, de szokása a papoknak is, akik így agglegénnyé válnak: jönnek, mennek, fecsegnek. Fogadjátok egymást inkább ajándékként! – buzdította a kollégium papdiákjait a pápa.

Azt szeretném, hogy legyetek „birkaszagú” pásztorok – idézte fel egyik legelső homíliáját –, vagyis olyanok, akik képesek együtt élni, nevetni és sírni az emberekkel. Papságról nem lehet Isten szent népén kívül beszélni. A szolgálati papság Isten szent és hűséges népe keresztségi papságának következménye, ezt nem szabad elfelejteni. “Ha ti az Isten népétől elszigetelt papságra gondoltok, az nem katolikus papság, de nem is keresztény. Ahhoz, hogy Isten szent és hűséges népét helyezzétek a középpontba, pásztornak kell lenni. Ha pap vagy, légy pásztor! Pásztorként sokféleképpen lehet szolgálni, de mindig Isten népe soraiban.”

A pápa arra hívta a paptestvéreit, hogy legyenek az öröm apostolai, akik hálásak, hogy a testvérek és az egyház szolgálatában állnak. Az örömöt kapcsolják egybe a humorérzékkel. Egy pap nem lehet humorérzék nélkül. Kövessétek azokat a papokat, aki tudnak nevetni másokon, magukon, még a saját árnyékukon is. A humor az életszentség egyik vonása, amit a pápa a Gaudete et exultate apostoli buzdításában hangsúlyozott.

  

MEGOSZTÁS