EVANGÉLIUM
Abban az időben Keresztelő János magához hívatta két tanítványát, és ezzel a kérdéssel küldte őket az Úrhoz: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” A két férfi Jézushoz érkezve így szólt: „Keresztelő János küldött minket, és kérdezteti: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?”
Abban az órában Jézus sokakat meggyógyított különféle bajokból és betegségekből, megszabadított a gonosz lelkektől, sok vaknak pedig visszaadta szeme világát. Jézus tehát ezt válaszolta nekik: „Menjetek, jelentsétek Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, siketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot. Boldog, aki nem botránkozik meg bennem.” (Lk 7,19-23)
Keresztelő Szent János annyira várta a Messiást, hogy a vadonban készült a vele való találkozásra. Amikor pedig felismeri benne az Isten bárányát a Jordán partján, még azután is marad benne egy parányi kétely. Mert Isten soha nem úgy érkezik, ahogyan az ember várja. Az ember kételyére nem ad megsemmisítően „lehengerlő” választ, hanem a tettekre utal, melyeket szemünk láttára végbevitt. Karácsony előtt néhány nappal a liturgia még egyszer teret ad az ember világában máig uralkodó kételynek, kérdésnek, homálynak, hogy holnap aztán leleplezze Istennek a világunkba vezető útját Jézus nemzetségtáblájának bemutatásával. Onnan tovább már tényleg nem lehet kételyünk, hogy Isten valóban eljött hozzánk.
Kovács F. Zsolt, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség irodaigazgatója
