2020. augusztus 11., kedd

0
277

EVANGÉLIUM
A tanítványok egyszer ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Mit gondolsz, ki a legnagyobb a mennyek országában?”
Erre Jézus odahívott egy gyermeket, közéjük állította, és így szólt: „Bizony, mondom nektek: ha meg nem változtok, és nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát olyan kicsinnyé lesz, mint ez a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában. Aki pedig befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, az engem fogad be.
Vigyázzatok, meg ne vessetek egyet sem e kicsinyek közül! Mondom nektek: Angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát.
Mit gondoltok? Ha valakinek száz juha van, s egy elkóborol közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyoldalon, és nem megy-e, hogy megkeresse az eltévedtet? Ha aztán szerencsésen megtalálja, bizony, mondom nektek: Jobban örül annak, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek.
Éppen így mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsinyek közül.”
(Mt 18,1-5.10.12-14)

Szomorú, hogy életünk egy adott pontján kinövünk a gyermekségből és szép lassan elfelejtünk gyermekké lenni. Kivedlünk a gyermeki szokásokból és felnőttségünk tudatában megkérgesedik az életünk. Jézus szerint a mennyek országa majd azoké lesz, akik képesek megőrizni önmagukban a gyermeki lelkületet: az ártatlan jóságot, a ragyogó tisztaságot, az önfeledt bizalmat és a ragaszkodó szeretetet. Mert a mennyek országában az lesz a legnagyobb, aki mindig meg tud maradni kicsinek és gyermeknek!

Táncos Levente-György dicsőszentmártoni plébános 

MEGOSZTÁS