2020. január 30., csütörtök

0
290

EVANGÉLIUM

Egy alkalommal Jézus így beszélt hallgatóihoz: „Vajon azért gyújtanak-e lámpát, hogy a véka alá vagy az ágy alá rejtsék? Nem azért-e, hogy a lámpatartóra tegyék? Semmi sincs elrejtve, hacsak nem azért, hogy nyilvánosságra jusson; és semmi sem történik titokban, hacsak nem azért, hogy napfényre kerüljön. Akinek füle van a hallásra, hallja meg!”
Majd így folytatta: „Figyeljetek arra, amit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is. Sőt ráadást is adnak hozzá. Mert akinek van, még kap; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van.”
(Mk 4,21-25)

Aki életét a szeretetre alapozza, az dönt a legjobban. Igazán kiteljesedett csak így lehet az emberi élet. Az ajándékba kapott életfényt a lámpatartóra kell tenni. Sokszor öltöztetjük fel mondandónkat és életstílusunkat az „alázat” ruhájával, de közben semmi közünk ahhoz: „nem kell feltűnni, nem kell annyit akarni, jobb csendben lenni”. A mai evangélium pont ebbe hasít bele: lépj ki a megszokottból, világíts életed fényével, akarj minél szebbet – ne magadnak, másoknak, a hozzád tartozóknak. Ferenc pápa is erre bátorított a napokban: a pusztító történetek helyet a jót mondjuk el. Életadó szavakra van szükség, könyörtelen világunkban üveges tekintetek vannak, amelyek a fényt sóvárogják, kérik és vágyódnak rá! Nagy álmok megvalósítóinak kell lennünk! Életed lámpafényét mire irányítod? Az útravaló adva van!

Csíki Szabolcs csíkdelnei plébános, székelyföldi ifjúsági lelkész

MEGOSZTÁS