Hitük tartotta-tartja meg a moldvai magyarokat

0
608
„A lelkükben kell erősek legyenek azok, akik a moldvai csángókat szolgálják”. Fotók: Csúcs Péter

A Kájoni-emlékév égisze alatt szervezték meg idén a Csángónapot Csíkszeredában. A Hargita Megyei Kulturális Központ immár 18. alkalommal hívta életre a moldvai magyarokra figyelő találkozót. Céljuk a moldvai magyarok kulturális értékeinek székelyföldi bemutatása, ugyanakkor e kincsek őrzésére szeretnék bátorítani a Kárpátoktól keletre élő magyar közösségeket is.

A 390 évvel ezelőtt született Kájoni János csíksomlyói orgonaépítő, énekgyűjtő, nyomdaalapító ferences szerzetes-polihisztornak jelentős szerepe volt a moldvai magyarok katolikus hitének megtartásában, és ezzel együtt identitásuk őrzésében is. Halász Péter és Nyisztor Tinka néprajzkutatók, a Csángónap meghívott előadóiként számoltak be arról, hogy Kájoni Cantionale Catholicum énekgyűjteménye évszázadokon át segítette a régi, Székelyföldön ismert magyar énekek megmaradását a moldvai magyar közösségekben. Az 560 magyar nyelvű és 260 latinból magyarra fordított éneket tartalmazó gyűjtemény második és harmadik kiadásainak 13 példányát az 1930-as években Moldvában gyűjtő Domokos Pál Péter néprajzkutató hat településen látta. Nem tudni, hogy azok közül hány példány maradhatott meg, mert a diktatúra idején ezeket a könyveket is elkobozták, elégették. Nyisztor Tinka néprajzkutató néhány évvel ezelőtt könyvekbe gyűjtötte a Pusztinán még ismert régi magyar énekeket. „300 esztendővel ezelőtt szükség volt egy énekgyűjteményre, hogy tudjanak a templomban egyformán énekelni az emberek. Kájoni azért is csinálta, hogy ne kelljen minden kántor lemásolja a szövegeket. Egyébként én is azért állítottam össze a könyveim, hogy az asszonyok ne egymástól írják le az énekeket. Ezeregy variáns van Moldvában, és január óta, amióta van magyar misénk Moldvában, kiderült, hogy egyik faluban sem énekelik ugyanúgy például az Ó, Szent Istvánt. Variánsok születtek a különböző falvakban, hiszen ott nem voltak írástudó emberek. Voltak az imavezetők, a licenciátusok vagy a halottas háznál, akik imádkoztak, zsoltároztak, és szájról szájra terjedtek a szövegek” – mondta Nyisztor Tinka.

A Kájoni-gyűjtemény énekeit ma is sokan ismerik, éneklik Moldvában. A klézsei Bálint Erzse néni édesanyjától és nagyszüleitől tanult énekeit, a somoskai Hodorog András, Legedi István és Benke Pável, valamint az Ádám Rebeka művészeti vezető tanította csíkszeredai Gyermekek Háza népdalcsoportja és az Izva csoport adventi énekekeit hallgathatta meg a Csángónap szombati közönsége. Másnap, advent második vasárnapján újra „a csángókért szólt” a Millenniumi templom harangja.

A lelkükben kell erősek legyenek azok, akik a moldvai csángókat szolgálják, és a keresztény hit szükséges a nemzet egységének szövéséhez, a nemzetmentéshez, mondta a szentmisét bemutató Darvas-Kozma József esperes-plébános. A Szent Kereszt egyházközség elöljárója a prédikációban arra is felhívta a jelenlévők figyelmét, hogy az 1800-as években a moldvai magyar falvaknak székelyföldi testvértelepülésük volt. „A történelemben vannak mulasztások, de az irigység sok jót elakaszt. A múltat ismerni kell, mert a jövő abból fakad. A moldvai magyarságnak ki kell nevelnie a saját, magyarul miséző-beszélő papjait. Ezt kell kérni! Ehhez pedig óvodára, iskolára van szükség, és akkor a teológiát végezheti máshol. Legyen bátorsága, hogy visszamenjen Moldvába és ott tevékenykedjen. Mert nagyon sokan elvégezték a teológiát, szolgálnak Magyarország egyházközségeiben és nem otthon. Aki szolgálni, segíteni akarja a moldvai magyarságot, az sorsközösséget kell vállaljon velük” – hangsúlyozta a plébános.

A szentmisén imádkoztak a moldvai csángókat segítőkért is. A liturgiát a pusztinai hagyományőrző csoport és a Csíkszeredában tanuló moldvai magyar diákok énekei tették meghittebbé.

Csúcs Mária