A zene lelki táplálék – Tekerőpatakon tartották a 35. Kájoni János Egyházi Kórustalálkozót

0
461
Fotók: György Gábor

Az idei Gyergyó-kerületi egyházi kórustalálkozót április 27-én tartották, amelynek házigazdája a tekerőpataki plébánia volt Antal József plébános, Ambrus Levente karnagy és a kórus közreműködésével. Az ünnepséget társszervezőként a Vámszer Géza Művészeti Népiskola és Hargita Megye Tanácsa támogatta.

A kórustalálkozóra 14 kórus nevezett be a gyergyói főesperesi kerületből. A rendezvény mottója Kodály Zoltán szavait idézte: „A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható. Teljes lelki élet zene nélkül nincs. A zene isteni eredetű és túlmutat az emberi megismerés határain.”

A fúvószenekar kíséretében ünnepélyesen vonultak a kórusok a Tarisznyás Márton Általános Iskolából a templomba, ahol 10 órakor közös szentmisén vettek részt. A főcelebráns, Farkas László szentkeresztbányai plébános, az egyházi zenei bizottság tagja felemelő homíliát mondott mindenki épülésére. A találkozó nem versenyjellegű rendezvény volt, hanem inkább Isten dicsérete és az egymásra való figyelem és meghallgatás ünnepe.

A szentmise után következett a kórusok fellépése, amely során Isten dicsőségére mutatták be megtanult műveiket. A konferálást Bartalis Kata-Szilvia végezte.

A kórusok magas színvonalú fellépéseit a tekerőpataki énekkar zárta, amelyet Ambrus Levente kántor, karnagy vezényelt, orgonán Ambrus Tibor, valamint Kolcsár Árpád zenetanár zenekarával kísérte a kórusműveket. A fellépéseket egy közös kánon éneklése zárta, amelynek címe: Glória szálljon az égre fel. A kultúrotthonban ebéddel, közös énekléssel és együttléttel zárult a 35. Kájoni János Egyházi Kórustalálkozó, amelyen mintegy 370 résztvevő vett részt. Istennek örök hála mindenért!

Az ünnepség emlékezetes sikere mögött a falu összefogása és a vállalkozók által nyújtott anyagi és erkölcsi támogatás mellett az egyháztanács, a polgárőrség és a zenekar pozitív és aktív részvétele is meghatározó szerepet játszott.

„Lehet élni zene nélkül is. A sivatagon át is vezet út. De mi azt akarjuk, hogy az ember ne úgy járja végig élete útját, mintha sivatagon menne át, hanem virágos réteken.” (Kodály Zoltán)

Kolumbán Csilla hitoktató