2019. augusztus 13., kedd

0
111

EVANGÉLIUM

A tanítványok egyszer ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Mit gondolsz, ki a legnagyobb a mennyek országában?”
Erre Jézus odahívott egy gyermeket, közéjük állította, és így szólt: „Bizony, mondom nektek: ha meg nem változtok, és nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát olyan kicsinnyé lesz, mint ez a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában. Aki pedig befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, az engem fogad be.
Vigyázzatok, meg ne vessetek egyet sem e kicsinyek közül! Mondom nektek: Angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát.
Mit gondoltok? Ha valakinek száz juha van, s egy elkóborol közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyoldalon, és nem megy-e, hogy megkeresse az eltévedtet? Ha aztán szerencsésen megtalálja, bizony, mondom nektek: Jobban örül annak, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek.
Éppen így mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsinyek közül.”
(Mt 18,1-5.10.12-14)

Jézus tanítása eléri az élet legapróbb és legkisebbnek tűnő emberi kérdéseit is. Minden embernek igénye, hogy élete sikeres és emberi méltósággal teli legyen. Ki ne akarna boldog lenni? A mai evangélium e téren mutat utat, gyermeki lelkületünknek szüksége van ennek felfedezésére. Isten országát csak így élhetjük meg. Milyen jó lenne, ha emberközi viszonyainkban nem lenne leértékelés, hanem felemelés, ha egymást nem elítélnénk, hanem a jóban való törekvésben segítenénk, és ha egymás iránt felelősséget éreznénk és tanúsítanánk, amikor az élet nehéznek és sivárnak tűnik. Van mit építeni és nagy gazdagság, hogy van valaki, akibe lehet kapaszkodni.

Csíki Szabolcs plébános

MEGOSZTÁS

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here