2019. július 27., szombat

0
339

EVANGÉLIUM

Jézus egy alkalommal ezt a példabeszédet mondta a népnek: A mennyek országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett földjébe. Amíg azonban az emberek aludtak, eljött ellensége, konkolyt hintett a búza közé, aztán elment.
Amikor felnövekedett a vetés, és már kalászba szökkent, akkor előtűnt a konkoly is. Erre elmentek a szolgák a gazdához, és megkérdezték tőle: „Uram, nemde jó magot vetettél földedbe? Honnét van tehát a konkoly?” Mire a gazda így felelt: „Ellenséges ember cselekedte ezt.”
A szolgák tovább kérdezték: „Akarod-e, hogy elmenjünk és kiszedjük belőle?” Azt válaszolta nekik: „Nem! Nehogy a konkolyt gyomlálva kitépjétek vele együtt a búzát is. Hagyjátok, hadd nőjön fel mindkettő az aratásig! Aratáskor majd megmondom az aratóknak: Előbb a konkolyt szedjétek össze, és kössétek kévébe, hogy tűzre kerüljön. A búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe!”
(Mt 13,24-30)

A mai egyház hordozója Isten országának, és ebben a folyamatban még együtt van a jó és a rossz harca, küzdelme. Isten erején kívül van más is, olyan erők, amelyek az élet ellenséges munkálói és megfojtói. Világunkban valóban működik a sátáni hatalom és ennek műve az ellenséges ember élettelen műve. Ha valaki az Isten országa mellett kötelezi el magát, annak szembe kell néznie az ellenség hatalmával és azzal az erővel, amely a jót, a szépet és az igazat törekszik megakadályozni, elfojtani. Isten országának építése küzdelem eredménye, de azt sem szabad mellőzni, hogy az Életadó mindenek fölött van, neki van csak hatalma az élet növekedése fölött.

Csíki Szabolcs segédlelkész

MEGOSZTÁS