EVANGÉLIUM
Húsvét táján az egyik szombaton Jézus vetések között járt tanítványaival együtt. Tanítványai megéheztek, tépdesni kezdték a kalászokat, és eszegették. Ennek láttára a farizeusok megjegyezték: „Nézd, tanítványaid olyant tesznek, amit szombaton tilos cselekedni!”
Jézus erre megkérdezte: „Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor társaival együtt megéhezett? Hogyan ment be Isten házába, és hogyan ette meg a kitett kenyereket, amelyeket sem neki, sem a kíséretének nem lett volna szabad megennie, csak a papoknak? Vagy nem olvastátok-e a törvényben, hogy a papok szombatonként a templomban megszegik a szombati nyugalmat, anélkül hogy vétkeznének? Mondom nektek: a templomnál is nagyobb van itt. Ha pedig értenétek, mit jelent a mondás: »Irgalmasságot akarok és nem áldozatot!«, akkor sohasem ítéltétek volna el az ártatlanokat. Mert az Emberfia ura a szombatnak is.” (Mt 12,1-8)
A mai evangélium sorain elmélkedve a „Némaság” című regény, majd filmváltozat jutott eszembe. Megrázó és megható alkotás. Erős pszichológiai és teológiai kérdéseket tesz fel: Miért ilyen a világunk? Tudom és hiszem, létünk alkotója az ő szeretetéből alkotott mindent, ami van és létezik. Mégis, időnként oly sok minden sötét! A látszat ellenére akarom hinni és megélni, mégis van benne világos, hiszen minden, ami van, az Isten fénye és ereje. Belekapaszkodom az evangéliumba és élni akarom azt, amit Jézus mond: „Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot!” Istenhez tartozóként napomat annak tudatában akarom megélni, hogy mindenen győzedelmeskedik Isten jósága, végtelen szeretete és irgalma.
Csíki Szabolcs segédlelkész
