EVANGÉLIUM
Jézus egyszer hajóba szállt, átkelt a Genezáreti-tavon, és az ő városába, Kafarnaumba érkezett. Ott egy bénát hoztak eléje hordágyon. Hitük láttára Jézus így szólt a bénához: „Bízzál fiam! Bocsánatot nyernek bűneid!”
Néhány írástudó erre azt gondolta magában: „Ez káromkodik.” Jézus belelátott gondolataikba, és szemükre vetette: „Miért gondoltok rosszat szívetekben? Mi könnyebb, ha azt mondom: »Bocsánatot nyernek bűneid!«, vagy ha azt mondom: »Kelj föl, és járj!«? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának hatalma van a földön a bűnök megbocsátására!” A bénához fordulva folytatta: „Kelj föl, fogd ágyadat, és menj haza!” Az ember fölkelt és hazament.
Ennek láttára félelem fogta el a tömeget, és dicsőíteni kezdték Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek. (Mt 9,1-8)
Felszabadító a mai evangéliumnak minden sora. Az örömhír mindig örömet hirdet, ma különösen. Olyan világot élünk, ahol az elmarasztalás, a leértékelés dominál. Jézus viszont fölemel: „Bízzál fiam.” Az üveges tekintetű életünk ettől nyeri éleslátását. Kellenének ma is a bátorító, biztató szavak, de élünk-e ennek tudatában? A jézusi szavak nem csak az erős biztatást adják, hanem életlehetőséget, megújulást, bocsánatot. Bárcsak megszívlelnénk és emberi kapcsolatainkban is átültetnénk az evangélium erejét. Legyenek bátorító, biztató szavaink, akarjuk az élet megújítását!
Csíki Szabolcs segédlelkész
