Dante a remény prófétája: Ferenc pápa apostoli levele

0
189
Raffaello Dante-ábrázolása

Candor lucis aeternae – Az örök világosság ragyogása: Ferenc pápa apostoli levelat adott ki a nagy itáliai költő, Dante Alighieri halálának 700. évfordulójára. Az Isteni színjáték aktualitását, szerzője hitének mélységét hangsúlyozza a dokumentum, halála évfordulóján mindannyiunkat a művészet által a hit zarándokútjára invitál.

Dante 1321-ben halt meg Ravennában, fájdalmasan száműzve szeretett szülővárosából, Firenzéből. A költőóriás 700 év távlatából is megszólít, azt kéri, ne csak olvassuk és tanuljuk műveit, hanem hallgassuk meg, kövessük őt a boldogsághoz vezető úton: Isten végtelen és örök szeretete felé. Ferenc pápa e szavakkal ír Candor lucis aeternae kezdetű apostoli levelében. Ezt március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén hozta nyilvánosságra. Az időzítés nem volt véletlen: a megtestesülés misztériuma, amely Mária igenjéből fakadt, az egész Isteni színjáték igazi ihletője és lényegi magva. A kilenc fejezetből álló apostoli levél elején Ferenc pápa fölidézi elődei gondolatait Dantéval kapcsolatban. A toszkán költő életét az emberi lét paradigmájának nevezi, főműve, a Divina Commedia pedig aktuális és örökérvényű. Kultúránk szerves része, emlékeztet Európa és a Nyugat keresztény gyökereire.

Az Isteni színjáték két tartóoszlopa az ember lelkébe ültetett vágy, és a boldogság, amelyet a szeretet, Isten látása ad. Ezért Dante a remény prófétája, műve arra sarkallja az emberiséget, hogy megszabaduljon a bűn sötét erdejéből, keresse és ráleljen az igaz útra. A Dante által kijelölt út igazi zarándoklat, mindenki számára lehetséges és elérhető.

A pápa apostoli levele kiemeli az Isteni színjáték három női szereplőjét: Mária, Isten anyja a szeretet példaképe; Beatrice a remény szimbóluma; Szent Lúcia a hit ikonja. Ez a három nő az isteni erények megtestesítőjeként kíséri el Dantét zarándoklata különböző szakaszaiban. A szerző megmutatja, hogy egyedül senki sem üdvözülhet, szükségünk van bölcs és támogató segítségre. Máriát, Beatricét és Lúciát mindig az isteni szeretet vezérli. Ez az egyedüli forrás, mely az üdvösségre vezet minket, megújíthatja az életet és boldogságot ad.

Ferenc pápa levelében kitér Szent Ferencre is, akit Dante művében a boldogok ragyogó rózsájaként jelenít meg. A pápa Assisi szegénykéje és a nagy itáliai költő között mély összhangot lát. Mindketten a néphez fordultak: Szent Ferenc az emberek közé ment, Dante pedig a latin helyett a népnyelvet használta írásában. Ezen túlmenően mindketten megnyílnak a teremtett világ szépsége és értéke előtt, mely a Teremtőt tükrözi. Zseniális művész, akinek humanizmusa a mai napig érvényes és időszerű. Dante Alighieri multimediális kultúránk előfutára – állapítja meg a pápa –, mert művében szavak és képek, szimbólumok és hangok keverednek és állnak össze egyetlen üzenetté.

A tanárok és művészek a szépség útján tudják formálni a lelkeket, továbbadva, ism ertetve, tanítva, megmutatva Dante művét, s egyben ezáltal terjesztve a béke, a szabadság és a testvériség üzenetét. Ez a feladat a mostani történelmi pillanatban különösen fontos, amikor árnyak, romlás és a jövőbe vetett bizalom hiánya vesz körül minket. Dante, a nagy költő segíthet abban, hogy derűsen és bátran haladjunk az élet és a hit zarándokútján, míg szívünk megleli az igazi békét és örömet, a szeretetet, „mely mozgat napot és minden csillagot”.

Gedő Ágnes / Isabella Piro/ VaticanNews