EVANGÉLIUM
Abban az időben Jézus elment Naim városába. Vele mentek tanítványai és nyomukban nagy népsokaság.
Amikor a város kapujához közeledett, halottat hoztak ki, egy özvegyasszony egyetlen fiát. Az édesanyát sokan kísérték a városból.
Amikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve, és így szólt hozzá: „Ne sírj!” Azután odalépett a koporsóhoz, és megérintette azt. Erre a halottvivők megálltak. Ő pedig így szólt: „Ifjú, mondom neked, kelj föl!” A halott felült, és beszélni kezdett. Ekkor Jézus átadta őt anyjának.
Mindnyájukat elfogta a félelem, és így magasztalták Istent: „Nagy próféta támadt közöttünk.” „Isten meglátogatta népét.” Ennek híre elterjedt egész Júdeában és mindenfelé a környéken. (Lk 7,11-17)
Az anyai fájdalom akkor a legnagyobb, amikor megfosztják attól, akit szeret. Az anyát a gyermekének léte táplálja. Gyermekének minden rezdülése, minden sóhajtása, öröme és szomorúsága az anya szívén halad át. Isten csodája az, hogy két személy ennyire összetartozhat. Mária Szíve és Jézus Szíve együtt dobognak. Ez az ő akaratuk, hogy részt akarnak venni egymás életében. Mária a mi Anyánk lett Jézustól kapott küldetéseként. Ezt vállalta is értünk.
Kérdezem tőled Krisztusban testvérem: Képes vagy te is részt venni e felajánlott csodában?
Pakot Géza SJ, a szatmárnémeti Hám János Teológiai Líceum iskolalelkésze
