EVANGÉLIUM
Kafarnaumban így tanította Jézus a sokaságot:
„Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik soha. Megmondtam nektek: »Bár láttok engem, mégsem hisztek.«
Minden, amit a Atya nekem ad, hozzám jön. Aki tehát hozzám jön, nem utasítom el.
Nem azért jöttem le a mennyből, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. Aki pedig küldött, annak az az akarata, hogy semmit el ne veszítsek abból, amit nekem adott, hanem feltámasszam az utolsó napon.
Atyám akarata az, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen, és én feltámasztom az utolsó napon.” (Jn 6,35-40)
„Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik soha.” Milyen nagy bátorítással bír a mai evangélium. A szavak hallatán nem tehetek mást, mint hogy oda térdeljek, imádjam, szemléljem és viszont-szeressem … Hiszen Ő szeretettel van jelen, így én sem lehetek másként. Titok, ami meghaladja minden racionalitásunkat, logikánkat, pszichológiánkat és teológiánkat, mert egy darab kenyérben önmagát adja. Több minden tudásunknál, vágyunknál, érzésünknél, kimeríthetetlen hit-titok. S így most már tudom, a szeretet számára semmi sem lehetetlen. Ha ebbe a szeretetbe bele merek bocsátkozni, akkor bátran kimerem mondani: tegyél velem Uram, amit akarsz.
Csíki Szabolcs segédlelkész
