EVANGÉLIUM:
Abban az időben Jézus ezt mondta a tömegnek: „Isten országa olyan, mint amikor az ember magot vet a földbe. Utána akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökken, maga sem tudja hogyan. A föld magától hoz termést: Először szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban. Mikor pedig a termés engedi, az ember mindjárt fogja a sarlót, mert itt az aratás.”
Majd folytatta: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel szemléltessük? Olyan, mint a mustármag, amely, amikor elvetik a földbe, kisebb minden más magnál a földön. Mikor azonban elvetik, kikel és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Nagy ágakat hajt, úgyhogy az ég madarai az árnyékában laknak.” Sok hasonló példabeszédben hirdette nekik az igét, mert így tudták megérteni. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Mikor azonban egyedül volt tanítványaival, mindent megmagyarázott nekik. (Mk 4,26-34)
Hitünk egyszerűségében és felszínességében, amikor azt a kifejezést halljuk: „mennyek országa”, mintegy feltekintünk az égre és arra a helyre gondolunk, ahol az angyalok mindvégig dicsőítik az Istent, hozsannát énekelnek a magasságban.
A mennyek országáról beszél megváltó Urunk is. Jézus azért jött a világba, hogy meghirdesse Isten országát, annak örömhírét. Nem azért jött, hogy a mennybemenetelkor egyből magával vigye mindazokat, akik hittek benne és követték, hanem hogy mindazok, akik benne bíznak, Szentlélektől eltelve hirdessék az egész világnak a mennyek országát. Mennyire érdekes, hogy még a Szűzanyát sem közvetlenül mennybemenetelekor emelte a mennyei dicsőségbe, hanem édesanyai feladatát kellett teljesítenie, oltalmazó palástja alá vonva immár az egész emberiséget. Anyai szeretete által hirdette és hirdeti ma is az isteni szeretetet és könyörületet.
Megváltónk nem mondta, hogy hol van a mennyek országa, hanem azt, hogy mihez is lehet hasonlítani.
A mennyek országa jellemzői Krisztus Urunk mai példái szerint a következők:
- Az isteni gondviselés működik akkor is, amikor nem tudatosítjuk. Ez pontosan olyan, mint amikor nem is gondolunk arra, hogy az isteni gondviselés mitől óvott meg például az őrzőangyalunk által. Ugyanakkor ez Isten alázatosságának jele is, hiszen a kezdeményezést átengedi az embernek, sőt az aratás öröme is a legkedvesebb teremtényé. Ez azonban azt is jelenti, hogy Isten nem fog senkit sem a mennybe vinni akarata ellenére: az ember is kézen kell hogy fogja az Istent. Isten a kegyelem jobbját idenyújtja, de nekünk is bele kell kapaszkodnunk teljes bizalommal. A teljes bizalom jele az, hogy az ember biztos abban, hogy Isten kegyelme akkor is működik, amikor át meri a hétköznapok terét engedni az Úrnak.
A föld magától hoz termést… Mennyire becsülte régebb a földműves a földet, mennyire tetsvér volt vele! Manapság a földet is keresztre feszíti a társadalom. Annyira szomorú látni, hogy télen például nem hagyják a legelőt pihenni, hanem megtapossák, lelegelik a hozzávetőleges hajtásokat is. Nehogy kicsit is pihenjen. A Szentírás is beszél olyan periódusokról hét vagy hétszer hét év után, amikor a földet parlagon kell hagyni. Mi pedig sokszor még a hetedik napi pihenőt sem adjuk meg a földnek. Mennyire hálás tud lenni az a föld, amelynek pihenőt adnak! Egyik nagygazda azt állította, hogy eljött az ideje az árpa aratásának, de azért nem fognak neki vasárnap, hanem csak hétfőn, mert vasárnap kipihenik a gazdabált. Nem azért, mert az az Úr napja. A föld megúszta: a hetedik napon ilyesmódon pihenhet…
- A kicsinyt naggyá teszi. Szép példája ennek az ember fejlődése, amint egy kis sejtből fejlődik ki egy édesanya testében. S ezt a kicsinységet maga Jézus is vállalta a Szűzanya testében megfoganva, majd megszületve, nevelkedve, meglett emberré válva. Isten kicsinnyé vált értünk, hogy babusgassuk, oltalmazzuk, foglalkozzunk, olykor játsszunk vele. Azonban mi annyira komolyak vagyunk, hogy kicsinnyé sem vagyunk képesek válni. Talán majd csak akkor döbbenünk rá, amikor a mennyek országában kicsinynek mondanak?
Miklós Csaba
Megjelent a Vasárnap június 17-i számában.
