Aquinói Szent Tamás halálának 750. évfordulójára emlékező „műhelynek” küldött üzenetet Ferenc pápa március 7-én, csütörtökön, amely a Pápai Társadalomtudományi Akadémia szervezésében csütörtök-pénteken tartotta kétnapos konferenciáját a Társadalmi ontológia és a természetjog Aquinói Szent Tamás távlatában. Vizsgálódások a társadalomtudományok számára és azok által címmel.
Nyitottság Isten és a teremtett világ megértése iránt
A pápai üzenet bevezetője megállapítja, hogy Szent Tamás bizonyára nem a mai értelemben művelte a társadalomtudományokat. Mégis „az Isten képmására teremtett ember” szentírási kinyilatkoztatás filozófiai és teológiai vonatkozásainak elmélyült tanulmányozásával jelentős mértékben hozzájárult a modern társadalomtudományok útjának előkészítéséhez és fejlődéséhez. Szent Tamás munkássága elkötelezetten nyitott Isten kinyilatkoztatott igéjének minden dimenziójú megértése iránt, beleértve éppúgy az emberi értelem számára hozzáférhető igazságok befogadását is. Minthogy Isten igazság és világosság, ezért az angyali doktor vallotta, hogy nem lehet alapvető ellentmondás a kinyilatkoztatott igazság és az értelem által felfedezett igazság között.
Meggyőződéssel tanította, hogy a kegyelem isteni ajándékának ereje képes meggyógyítani a bűn által meggyengült emberi természetet és képessé teszi az emberi értelmet arra, hogy részt vegyen Isten megismerésében és szeretetében, és ennek következtében képessé teszi azt embert arra is, hogy megértse és helyesen rendezze életét mind egyéni, mind pedig társadalmi vonatkozásban.
A kortárs társadalomtudományoknak az emberi személy valóságán és méltóságán kell alapulniuk. Aquinói Tamás gazdag filozófiai örökségre támaszkodhatott, amelyet az evangélium fényében értelmezve megállapíthatta, hogy „az emberi személy a mindenség legnemesebb lényeként a társadalmi rend oszlopa”. Az Isten képére teremtett embernek személyes és személyek közti kapcsolataiban közösségben kell élnie, s így kell növekednie és fejlődnie. Arisztotelész elveit is követve Tamás állította, hogy a szellemi javak megelőzik az anyagiakat, a társadalom közjava megelőzi az egyénekét, mivel az ember természeténél fogva „politikai lény”. Tanítása kétségtelenül nagy befolyást gyakorolt a modern erkölcsi és jogi gondolkodás alakulására, és az ő elveit megalapozó filozófiai és teológiai távlat visszanyerése révén igen ígéretes lehet korunk sürgető társadalmi kérdéseinek újragondolása szempontjából is.
A természetes törvény az értelem Istentől belénk árasztott fénye
Aquinói Tamás támogatja az emberi személy belső méltóságát és egységét, aki testével a fizikai világhoz, értelmes lelkével pedig a szellemi világhoz tartozik, vagyis olyan teremtmény, amely képes különbséget tenni igaz és hamis között az ellentmondás-mentesség jegyében, de egyúttal képes a jó és a rossz erkölcsi megkülönböztetésére is. Ez a veleszületett képesség – hogy a cselekedeteket a szeretet által végső céljuk elérése érdekében megkülönböztesse, rendezze és irányítsa – az, amit hagyományosan „természeti törvénynek” neveznek, amit a Katolikus Egyház Katekizmusa is idéz tőle: „A természetes törvény nem más, mint az értelem Istentől belénk árasztott fénye. E fénynek köszönhetően ismerjük föl, hogy mit kell tennünk és mit kell elkerülnünk. Ezt a fényt és ezt a törvényt Isten a teremtéskor adta nekünk” (A Katolikus Egyház Katekizmusa, 1955).
Napjainkban alapvető fontosságú, hogy újragondoljuk ezt a „természetes hajlamot, hogy megismerjük az igazságot Istenről és hogy társadalomban éljünk”, továbbá hogy előmozdítsuk azt a társadalmi és politikai gondolkodást, amely elősegíti, nem pedig akadályozza az egyének és népek hiteles emberi fejlődését. Ferenc pápa elődeivel együtt következetesen megerősíti a természetjog fontosságát korunk etikai és politikai kihívásairól szóló vitáiban. XVI. Benedek szavaival élve: „Minden kulturális, vallási és politikai párbeszédnek ez az egyetemes erkölcsi törvény a szilárd alapja, miközben ugyanez teszi lehetővé a különféle kultúrák változatos sokféleségét, miközben nem fosztja meg azokat az Igaz, a Jó, Isten közös keresésétől” (Caritas in veritate, 59).
Arisztotelész nyomán Szent Tamás tisztában volt azzal, hogy a törvény konkrét cselekedetekre való alkalmazása milyen bonyolult, ezért hangsúlyozta az epikeia erényének fontosságát. Szavai szerint „az emberi cselekedetek, amelyek a törvény tárgyát képezik, esetleges és egyedi tényekből állnak, amelyek vég nélkül megváltozhatnak […]. Ezért bizonyos esetekben e törvények betartása ellentétes lenne az igazságszolgáltatással és a közjóval, ami pedig a törvény célja.” Következésképpen „jó dolog követni azt, amit az igazságérzet és a közjó megkíván, figyelmen kívül hagyva a törvény betűjét”.
Krisztus megtestesülése az emberi természet legfőbb méltóságát tárja fel
Még ha az angyali doktor az ember méltóságának és a „társadalmi ontológia” szükségleteinek megértését az emberi természetre, tehát a teremtés rendjére alapozza, keresztény gondolkodóként szükségszerűen hozzáteszi, hogy a bűntől megsebzett emberi természetünket meggyógyítja és felemeli a kegyelem, mint a Krisztus által hozott megváltás gyümölcse. Éppen ezért a Summa Theologiae művében – a Szentírás és az egyházatyák tanításával összhangban – kijelenti, hogy Isten Fiának megtestesülése az emberi természet legfőbb méltóságát tárja fel, amit a II. vatikáni zsinat tanítása is megerősít: „Krisztus, az új Ádám, az Atya és az ő szeretete misztériumának kinyilatkoztatásában teljesen föltárja az embert az embernek, és megmutatja magasztos hivatását” (GS, 22). A Megváltó emberségében jelen lévő kegyelem teljessége ezután átadatik teste, az egyház tagjai számára, ahogy a Krisztus-fő kinek-kinek kiosztja saját kegyelmét minden egyes tagnak, egyedi adományozása jegyében. Szent Tamás meglátása a megváltó kegyelem kiáradásáról és közlése sokféle módjáról a test felépítésére, hasznos következményekkel járhat a megbékélésen, szolidaritáson, igazságosságon és a kölcsönös gondoskodáson alapuló társadalmi rend megértésében. Ahogy XVI. Benedek pápa tanította: „Isten szeretete a férfi és a nő kölcsönös szeretetére irányul, akik arra hivatottak, hogy tükrözzék ezt a szeretetet, és hogy a szeretet hálóit szőjék az igazságszolgáltatás és a közjó szolgálatában”.
A befogadott és továbbadott szeretet az alapja az egyház szociális tanításának
A befogadott és továbbadott szeretetnek ez a nagyobb dinamikája adott életet az egyház szociális tanításának, amely feltárja, hogyan válhatnak láthatóvá a megváltás társadalmi javai az emberek számára. Szent Tamás rámutat, hogy a keresztény élet szívét olyan „papi istentiszteletnek” tekintjük, amelynek célja Isten dicsőítése és a világ megszentelése. Ebben a távlatban az angyali doktor határozottan támogatja az irgalmasság cselekedeteinek elsőbbségét. Az ő szavaival élve: „Mi nem az ő javára imádjuk Istent áldozatokkal és külső felajánlásokkal, hanem magunk és felebarátaink javára, hiszen neki nincs szüksége a mi áldozatainkra, hanem azt akarja, hogy azt a feléje irányuló áhítatunk jegyében mások javára felajánljuk. Ezért számára az irgalom a legelfogadhatóbb áldozat, ami jobban biztosítja mások javát.” Üzenete utolsó gondolataként Ferenc pápa megemlítette, hogy éppen ezen szolgálat jegyében végzi el nagycsütörtökönként a lábmosás szertartását, Jézus kérése nyomán: „Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg” (Jn 13,15).
Forrás: P. Vértesaljai László SJ / Vatican News
