Szabó Ottó: Üvöltés – festmények az ipolynyéki templom keresztútjából

0
296
Szabó Ottó: Üvöltés (festmények az ipolynyéki templom keresztútjából)

Szabó Ottó 1965-ben született, ma is festőként és grafikusként alkotó képzőművész. 1994-ben a Képzőművészeti Akadémián végzett Pozsonyban, ezt követően gimnáziumi tanárként is elkezdett dolgozni. Több kiállítása is volt már Felvidéken és Magyarországon. Képzőművészeti tevékenysége mellett az irodalom sem áll tőle távol, ugyanis versírással is megéli a kreativitását. Több kiadó és folyóirat az általa készített illusztrációkkal gazdagodott. Nagyobb méretű alkotásokat is készített már, főleg bronz domborművek és oltárképek formájában. Bár önmagát nem tekinti szakrális festőnek, mégis sok vallási tárgyú megbízatást kapott már. A következőkben egy ilyen témájú alkotássorozatát szeretnénk közelebbről is szemügyre venni.

Az ipolynyéki keresztút megalkotásánál a festő sajátos stíluselemeket vett igénybe. A sorozat színvilága monokróm, ahol a narancstól kezdve a vörösön keresztül a rozsda- és a mély barnáig láthatjuk a színskálát. A művész helyenként szűrke és kék segítségével emelt ki egy-egy fontos elemet, vagy éppen feszültséget teremtett ezzel az erőteljes kontraszttal. Szabó Ottó festményein alkalmazza a figuratív és nonfiguratív, kidolgozott és csak körvonalaiban megjelenített alakok kontrasztját. A művész célja ezen szerkesztési eljárással az volt, hogy még inkább kiemelje Jézus alakját, ugyanakkor tudatosan engedjük feledésbe merülni gyilkosainak személyét. Emellett szokatlan megvilágításokkal vagy rövidülésekkel is találkozhatunk, amelyek arra késztetnek, hogy Jézus szenvedését egy újabb perspektívából szemléljük.

Előként Jézus elítélésének megjelenítését szemléljük meg. A sötét háttérből Jézus és Pilátus portréja emelkedik ki. Látható a közöttük lévő elhatárolódás, amelyet nemcsak Jézus elfordulása érzékeltet, hanem Pilátus portréjának stilizálása is, amely kisebb alakokra bomlik szét a portré mögött és fölött. Ez számunkra a helytartóra nyomást gyakorló tömeget is szimbolizálhatja, amelynek engedve végül megtörténik Jézus elítélése.

Következőként Jézus kereszthordozását szemlélhetjük. A festmény egyszerre ábrázolja Jézus portréját és a Golgotára vezető utat, Jézus mellkasán belül. Ezen megoldás egyfajta időtlenséget fejez ki. Miközben a Megváltó úgy dönt, hogy vállára veszi a keresztet, szívében már végigjárta a keresztutat. Tudja, hogy mit vállal, de vállalja az emberiségért, szeretetből. A feje fölött ugyanakkor egy dicsfény is megjelenik. Jézus egyszerre szenvedő és megdicsőült állapotban jelenik meg.

Utolsóként tekintsük meg Jézus keresztre feszítésének megjelenítését. Szintén a sötét háttérből sejlik fel Jézus kifeszített alakja, amelyet épp a keresztre szegeznek. Bár maga a kereszt a homályba vész, csak a vízszintes pozícióból következtethetünk az eseményekre. A festmény felső részén azonban egy hegy szerű képződményt láthatunk, amelynek hatására összekeveredik a fent és a lent. A két síkot pedig egy-két vércsepp köti össze, amely az ábrázolás ellenére felfele esik. Ezen ábrázolási megoldás a nézők számára szintén többlet jelentéstartalommal bírhat, ha a fókusz ezen vércseppeken marad. Jézus vére az, amely a világért, vagyis értünk hull a földre.

Portik Noémi, M. Klarissza nővér

Az írás megjelent a Vasárnap 2024/7, 8, 9-es lapszámaiban.