Kovács Gergely érsek a szeminaristáknak a szinodalitásról beszélt: Élő közösséggé, élő egyházzá kell válnunk

0
340

A lateráni bazilika felszentelésének ünnepén, november 9-én a délutáni órákban Kovács Gergely érsek meglátogatta a gyulafehérvári papi szemináriumot, az elöljárók és a kispapi közösség számára a szinodalitásról tartott előadást.

A főpásztor az október folyamán tartott püspöki szinódus tizenhatodik rendes közgyűlésének első ülésszakán a Romániai Katolikus Püspöki Konferenciát képviselte Rómában.

A püspöki szinódus jogi szerepének ismertetését követően részletesen és kimerítően bemutatta a szinódus struktúráját és munkálatait, rávilágított a katolicitás és a szinodalitás fontosságára, valamint mindezek egyházmegyei vetületére.

A főpásztor hangsúlyozta, hogy a Ferenc pápa által összehívott püspöki szinódus célja maga a szinodalitás, amelynek révén a világegyház minden tagja megtanul együtt haladni az úton Krisztus felé. A szinodalitás az új lelkesedésben, a Krisztus iránti új elköteleződésben rejlik, vagyis annak az egyházképnek a kiterjesztéséről szól, amelyről a II. vatikáni zsinat is több ízben rendelkezett: a missziós lelkület kialakításáról.

Az érsek kiemelte, hogy a világegyház ezen a történelmi ponton rá szeretne világítani arra, hogy újra élő közösséggé, élő egyházzá kell válnunk, hogy a „test és annak tagjai” betöltsék hivatásukból fakadó küldetésüket, amelyre csak akkor kerülhet sor, ha valóságosan is Jézus Krisztust követjük. A főpásztor hangsúlyozta: „Jézus Krisztus nélkül semmit sem tudunk tenni, hiszen ő a szegletkő.” Hozzátette: mi mindannyian két dolgot tehetünk, amely által a szinodalitás igaz útjára léphetünk: elsőként fontos az állandó megtérés, visszatérés Krisztushoz és az ő tanításához, valamint kiemelt helyen szerepel a folyamatos képzés, amely a szellemi és lelki fejlődés szükségességét kívánja meg nemcsak a szolgálati papságtól, hanem a világi Krisztus-hívők részéről is.

Kiemelte, hogy a szinódus során hangsúlyos téma volt a papnevelés is. Ezzel kapcsolatosan a főpásztor elmondta, hogy egységes a világegyházban az a szemlélet, miszerint a szeminaristáknak fontos, hogy szolgálatra készüljenek, hiszen a missziós lelkület ezt a magatartásformát követeli meg, ha valóban Jézus Krisztus örömhírének hirdetésére vállalkozunk.

Az előadást kötetlen és mély tartalmú beszélgetés követte az érsek és a kispapok között, melynek során a szeminaristák feltehették kérdéseiket, valamint elmondhatták észrevételeiket, meglátásaikat.

A késő délutáni előadást a főpásztor a szinodalitás gyakorlati lényegét kimerítő kérdéssel zárta: „Minden korban – de különösen napjainkban – nagyon fontos az apostoli buzgóság, amelyet ott kell gyakorolni, ahol éppen vagyunk. Látszik-e rajtunk, hogy az apostoli buzgóság vezérel bennünket, fellelhető-e bennünk az ebből fakadó öröm és boldogság, és végső soron, felismerhetővé válik-e bennünk a világ számára Krisztus?”

Fotók: Kováts Álmos Botond

Forrás: SIS