† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Abban az időben Jézus így szólt apostolaihoz:
„Ha testvéred vétkezik ellened, menj és figyelmeztesd őt négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted testvéredet. Ha azonban nem hallgat rád, vigyél magaddal egy vagy két társat, hogy »kettőnek a tanúbizonysága vagy háromé tanúsítsa a dolgot. Ha rájuk sem hallgat, mondd meg a hívek közösségének. Ha a hívek közösségére sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos.
Bizony mondom nektek: Amit megköttök a földön, meg lesz kötve a mennyben is; és amit feloldotok a földön, fel lesz oldva a mennyben is. És bizony mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön és úgy kérik, megkapják azt mennyei Atyámtól. Mert ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.”
Mt 18,15–20
Ha testvéred megbántott, megsértett, vétkezett, elárult, becsapott, hűtlenné vált, rosszat tett, megalázott, kinevetett… – bőven tudnánk folytatni a sort, hiszen az élet megannyi területén találkozunk az emberi gyarlóság, gyengeség sokszínűségével, mert mióta ember az ember, a különböző hatalmi játszmák – mind egyéni, mind közösségi szinten – jelen vannak mindennapi életünkben. Talán a mai társadalom, amelyre nagyon is jellemző a stílus nélküli köz- és párbeszéd, még jobban ráerősít erre, és talán ezért is van jelen életünkben annyi megkötözöttség, szorongással teli pillanat, csontunkig hatoló félelem, mert jobban figyelünk másokra és azok véleményére, mint Istenre vagy akár önmagunkra, szükségleteinkre. Sebzettségekkel teli életünket egyre inkább átjárja az adok-kapok szívtelen játéka, amely a keserűség, a megbántottság, a kicsinyesség és a szeretetlenség útjára vezet bennünket. És ez az út nem az (örök) életet szolgálja, nem Isten felé visz bennünket, hanem nagyon is távol visz tőle egészen a betokosodott, megcsontosodott, érzéketlen szívig.
A mai evangélium szépen bemutatja, hogy keresztény emberként, Krisztus-követőként előbb-utóbb mi magunk is szembe találhatjuk magunkat meg nem értéssel, félreértéssel vagy konkrét bűnesettel, önmagában a Krisztus-követés nem mentesít minket. Inkább egyfajta módozatot, eljárási folyamatot mutat be, hogy nekünk hogyan kellene mindennapi ügyes-bajos dolgainkat elintézni. Hogy mi magunk nem leszünk sem elkezdői, sem folytatói annak a bizonyos sárdobálásnak, amely valaki ellen irányul akár jogosan, vagy jogtalanul. Nem! A mai evangélium tisztázza, hogy legyen szó bármilyen helyzetről, mindig szeretettel és igazsággal kell ügyeinket rendezni az adott személlyel. Ez a folyamatsor összességében a kiengesztelődésre való készséget mutatja be, amely minden Krisztus-követőnek „alapfelszereltsége” kell hogy legyen. És ehhez bátorság kell, hogy ne besöpörjük fájó, kínzó dolgainkat a szőnyeg alá, hanem nyitott, szerető és igazságra törekvő szívvel akarjuk a köztünk lévő szakadékot áthidalni, a fájó sebet begyógyítani, az okozott kárt jóvá tenni, az erőszak helyett a békét választani. Nagyon nagy kihívás ez, mert talán sértett félként nekünk kell az első lépést megtenni, mert nekünk kell odamenni, párbeszédet kezdeményezni, és ehhez nagyvonalúság kell, amely egyben Isten stílusa is. Mert ő nagyvonalú, erről tanúskodik a Szentírás. Nem az a kérdés, hogy lesz-e bántás vagy éppen sértés, hanem hogy mi Isten gyermekeiként tudunk-e és akarunk-e Isten stílusával és stílusában vele együtt másokért dolgozni.
Olasz Béla
Az írás megjelenik a Vasárnap 2023/37-es számában.
