Boldognak lenni ott, ahova Isten teremtett

0
994

Első alkalommal került sor evangelizációs napok szervezésére a kézdiszentléleki egyházközségben, június 23-tól 25-ig. A rendezvény mottója a „Boldognak lenni ott, ahova Isten teremtett téged” volt. Az alábbiakban a szervezők beszámolóját olvashatják.

Az első gondolatunk az volt, hogy szervezzünk egy napot gyerekeknek, amely által közelebb tudjuk vinni őket Istenhez, az Atyához. Aztán elgondolkodtunk, hogy mi lenne, ha… nemcsak egy nap lenne, hanem három, és abból egy a szülőkkel közösen? Így indult a szervezés, a tervezés, a gondolkodás a hogyan és a miként felől. Hál’ Istennek a tervezés pillanatától volt olyan segítségünk is, aki már tervezett vagy épp szervezett ilyent vagy hasonlót. Szóval nem volt más hátra, mint leülni és alaposan átgondolni a napok témáit, foglalkozásait.

Az idén „bibliai városokra” osztottuk a gyerekeket, összesen négyre: Betlehem, Názáret, Kána és Jeruzsálem. Minden napnak megvolt az állandósága és a változatossága. Az első napot regisztrációval, a gyerekek szavával élve „becsekkolással” kezdtük, majd miután mindenki megérkezett, bementünk a templomba. Ott reggeli imával és a tábor himnuszának tanulásával indítottunk. Majd utána „városokra” csoportosultunk. Délelőtt mindenki tanulhatott a városáról, majd az elhangzottak alapján a városlakók megírták a város törvényeit, szabályait; megépítették városukat, és széppé tették jellegzetességeikkel. De mit ér a város zászló nélkül? Így hát a törvények megírása, valamint a városépítés után nekilendült a gyereksereg zászlót készíteni.

Minden város igyekezett egy-két jellegzetességet megörökíteni a zászlón, túl a kéznyomokon és monogramokon. A délután javarészt közös foglalkozásokkal telt, majd mindenki visszatért városába és építkezett tovább jó kőműves vagy ács módjára. De már a templomban egy-egy kirakott kartonon és szőnyegen a hőség miatt. Nagy élmény volt látni közel 90-100 gyermeket, ahogy betöltik a templomot, és otthonuknak érzik azt. Aki már építkezett, az különböző rejtvényeket oldhatott meg, színezhetett, valamint festhetett. Aztán imával, énekléssel és visszatekintéssel zártuk az első napunkat.

A második napon Jézus egyik csodájáról tanulhattak a gyermekek, a csodálatos halfogásról. Itt beszéltünk a gyerekeknek a hivatásról, az elhivatottságról, az Istenbe vetett bizalomról, a ráhagyatkozásról (a te szavadra kivetem a hálót), továbbá az Isten irgalmasságáról. A napi tevékenységek a fent ismertetetthez hasonló forgatókönyv szerint zajlottak. Délelőtt városon belüli tevékenységek zajlottak a csodatörténet kapcsán, majd ebéd után közös tevékenységek, „városlátogatások”.

A napokat köszöntéssel, imával és énekléssel kezdtük és visszatekintéssel, imával és himnuszunk éneklésével zártuk. Harangszóra a templomba mentünk, ahol „városlakók”, csoportvezetők és kisegítők mind együtt elmondtuk az úrangyalát.

Vasárnap a hálaadásé volt a főszerep. A 11 órás szentmise keretében (melyet Pál Ferenc, Kézdiszentlélek plébánosa celebrált) adtunk hálát Istennek a kapott kegyelmekért, az új barátságokért. A szentmise végén a szülők megtekinthették a kiállított városokat, törvénytáblákat és zászlókat. Majd közös állófogadásra hívtuk a szülőket és gyermekeket, ahol röviden kiértékeltük az előző napokat, élményeket meséltünk és örültünk az Úr házában összegyűlt „nagycsaládnak”.

Külön élmény, hogy a meteorológiai előrejelzések ellenére csodás időnk volt. Szombaton miután az utolsó gyerek is hazatért szüleivel és az utolsó sátrat, asztalt meg padot elpakoltuk, eleredt az eső. Vasárnap reggel még esőben húztuk fel a sátrakat az állófogadásra és kiértékelőre, viszont a szentmise alatt és után is csodás időnk volt. Amikor mindenki hazatért és sikerült mindent elpakolni estig tartó zuhatag vette kezdetét. Mi ez, ha nem gondviselés?!

Csodás élményekkel és főleg istenközeli élményekkel gazdagodtunk ezen napok alatt.

Dávid István kézdiszentléleki kántor, a Lau-Do Egyesület vezetője