Nem szabad elbújnunk…

0
1218

Bár 2022 számos tekintetben volt szorongással, keserűséggel teli év, szerkesztőségünk számára sok örömteli szakmai percet is hozott. A tavalyi év során az Emberközelben rovatunkban számos ismert, nem hétköznapi életutat járó és bejárt interjúalanyt szólaltattunk meg, akik útkeresésről, megküzdésekről, hitről, családról vallottak egyebek mellett. Kihasználva még a szokásos év eleji múlt évbe való kapaszkodás érzését, 2022-őt még egyszer, utoljára elbúcsúztatjuk „hírességeink” legjobb, Istenről, hitről, életigenlésről szóló gondolataival.

Csókay András idegsebész (a teljes interjú IDE kattintva érhető el)

  • A hasznos tudomány mindig a jó Istentől jön, hiszen a tudóst is ő teremtette, és a tudományt azért adta a kezünkbe, hogy a világot jobban megismerjük, kiismerjük általa, hogy a kihívásoknak eleget téve tudjuk élni az életünket.
  • Amikor meghalt a kisfiam, utána megjelent nekem az oltáriszentségben, ahogy az Úr Jézus átfogta a vállát, és egy jól hallható hangot hallottam, ami egyszerre szólt közelről és távolról, így hangzott: „Jól látod, apu”. Egyszer nagyon elkeseredett állapotomban, amikor a kezembe temetett arccal imádkoztam, akkor azt mondta az Úr Jézus jól hallhatóan: „Nem tudod, hogy velem van?”

Dolhai Attila érdemes művész (a teljes interjú ITT olvasható)

  • Ha otthon valami konfliktus van, valami egyet nem értés, azt az ember viszi, hordozza magában egy ideig, amíg egyszer csak nem robban, egymás fejéhez vágott kérdésekkel, hogy ki hibázott, és ezt akár napokig hordozzuk, én pedig nagyon sajnálom az így odalett napokat, hiszen nem teljes szeretetben teltek. Ilyenkor, amikor önmagától nehezen jön a megoldás, az ima átsegít ezeken a nehéz napokon. Elmorzsolok egy rózsafüzért, mert éppen nem tudom, mi a megoldás, és akkor szépen lassan, az ima útján az is megérkezik.
  • Amikor megkérdezzük az embereket, hogy mi a bajuk a kereszténységgel, számos olyan hibát kezdenek el felsorolni, ami az emberi természetből és nem a hitből fakad. Nem a Jézus által hátrahagyott örökségből erednek ezek a hibák, hanem mindössze abból, hogy az egyház is emberekre épül, az emberi gyarlóság pedig állandóan utat talál magának. A keresztény ember Jézushoz tartozik, és az ő szeretetvallását akarja gyakorolni, de mások nem ez alapján ítélnek meg, hanem döntések, cselekedet alapján.
  • Jézus Krisztushoz kell mérnünk magunkat, és ha valóban hozzá tartozónak érezzük magunkat, akkor legyőzhetőek ezek a félelmek. Az emberekben lehet hibát találni, de a szeretetben, amit a jó Istentől kaptunk, abban nem lehet.

Böjte Csaba ferences szerzetes (a teljes beszélgetésért IDE kell kattintani)

  • Azt gondoltam, ha tényleg létezik, akkor lássuk: mit akar velünk, milyen tervei vannak a világgal, ennek megismerése vonzott. Így jutottam el arra a pontra, amikor azt mondtam: itt vagyok, Uram, szeretnék hozzád közelebb kerülni, jobban megismerni téged, megálmodni és tervezni veled egy új világot. Ez a negyven év, amióta az ő kezét fogva járom az életutam, rengeteg csoda történt körülöttem és bennem egyaránt. Csak ajánlani, kívánni tudom mindenkinek, hogy ilyen főnöke legyen.
  • Ha az ember végzi a dolgát, miközben a hírnévvel nem törődik, akkor nincs gond. A focistáknak is a pálya széléről ki örömteljesen kiabál be, ki szidja őket, de attól még a meccset le kell játszania az illetőnek. Ez valahogy mindannyiunkkal így van: játsszuk le a magunk meccsét szépen, sportszerűen, csendben, a többi pedig részletkérdés. Az, hogy ki áll mellettem, ki szurkol ellenem, mellékes, a lényeg, hogy ha nálam van a labda, akkor igyekeznem kell azt gólpasszban vagy gólban érvényesíteni.
  • A világ előremegy, az aranykor nem mögöttünk van, hanem előttünk áll. A Miatyánkban sem azért imádkozunk, mert félünk, hogy világvége jön, hanem kérjük, hogy jöjjön el az Isten országa, a szeretetének országa bontakozzon ki már most közöttünk.

Baricz Gergő zenész, énekes, dalszerző (a teljes interjú ITT elérhető)

  • Egy dolog vallásosnak lenni, és egy másik dolog példás vallásos embernek lenni. Nem tartom, tartottam magam érdemben megfelelőnek a NEK-hírnöki szerepre, hiszen jól látom a gyarlóságaimat, ennek fényében először azt éreztem, hogy inkább nemet mondanék, de közben erősen vonzott az egész feladatszerűsége, illetve a lehetősége annak, hogy kimondhattam: bármilyen ember is vagyok, de hiszek.
  • Sokszor az indítja el valaki kíváncsiságát, hogy nem érti, hogy miért olyan jó a másik félnek attól, hogy hite van, hogy van kapcsolata az Istennel, hogy miért, hogyan tud virulni az az ember. Elkezd körülötte lebzselni, és azon van, hogy jó inasként ellessen valamilyen életformát. Szerintem ma ez a hétköznapi misszió legjobb módja: ha néha el tudunk kapni egy-egy pillanatot, amikor éppen rendben és nyugalomban van a lelkünk, és valakit megfogunk, bevonzunk ezáltal, tudunk adni egy lökést neki, hogy elinduljon a változás irányába.

Lackfi János költő, irodalmár (a teljes interjú IDE kattintva érhető el)

  • Szentlélek-keresztségem óta ezernyi csatornán át bombáz a szeretetével, SMS-eken, autórendszámokon, igéken, embereken, állatokon, képeken, álmokon, próféciákon keresztül üzen, kommunikál, bátorít, tüzesít, részegít engem. És nem csak engem, még hétmilliárd személyre szabott, szerelmes e-mail-doboza van, csak rá kell kapcsolódni, ennyi a dolgunk.
  • Addig nem nyílik meg a szemem a csodáira, amíg el nem elkezdem követni szenvedélyes odaadással. Addig csak fintorgok, jeleket követelek, kételkedem, méricskélek, meddőn okoskodom.
  • (…) az a kérdés, tudok-e annyira eggyé olvadni Jézussal, aki adapter Isten és ember közt, hogy már az ő szemével lássak, az ő szavával buzdítsak, az ő karjával öleljek, az ő lába vigyen el ahhoz, akihez ő küld… Fel van adva a lecke, de ha ráállok, Isten minden erejét megkapom hozzá. Ami nem kevés, hiszen gleccsert és vulkánt, sivatagot és tengert, napot és holdat és galaxisokat teremtett! Igazi lelki Terminátorrá lehetek…
  • Egyszer Isten azt mondta nekem imában, azért adta meg, hogy képes legyek gyorsan is összeszedetten írni, mert így több időt tölthetek vele. Ezt igyekszem szem előtt tartani.

Keresztes Ildikó előadóművész (a teljes interjúért IDE kell kattintani)

  • Nyilván az én életemben is történtek olyan események, mint bárki máséban is, amikor úgy érezzük, hogy már nincs emberi kapaszkodó, már az önmagunkba vetett hitünk is elvész, és csak a jó Istenbe, a hitbe tudunk kapaszkodni, és onnan valahogy visszatalálunk önmagunkhoz. Ezért is sajnálom nagyon, amikor valaki nem érzi ezt a kapaszkodót lehetőségnek, nem hisz, mert olyankor mindig arra gondolok: mi az utolsó reményszál, az a valami, amibe ha belekapaszkodik, még vissza tudja húzni magát?
  • A világ összes pontján, ahol eddig megfordultam, mindig igyekeztem az ikonikus katedrálisokat, templomokat meglátogatni. Az biztos, hogy egyetlen utazásomról sem jövök úgy haza, hogy ne lássak legalább egy templomot.

Orianne Pietra René kanadai szerzetesnővér (az interjú ITT olvasható)

  • Csatlakozunk a pletykákhoz, a panaszokhoz, a zaklatáshoz, vagy nem veszünk részt ezekben? Pontosan ugyanez a helyzet a közösségi médiában is. Megválaszthatjuk, hogyan reagálunk a dolgokra. Mielőtt lájkolnánk, megosztanánk vagy posztolnánk, szánhatunk egy pillanatot arra, hogy megkérdezzük a Szentlelket: ez tőled való? Vajon ezzel a poszttal igazságot és szeretetet osztok meg? Használnunk kell az eszünket és a szívünket is, és Jézusra kell hagyatkoznunk még azokban a pillanatokban is, amelyeket a közösségi médiában töltünk.
  • Ha összezavarodtál vagy elveszett vagy, ha csalódott vagy, ha félsz, ha gyengének érzed magad, ha nem tudsz megbocsátani valakinek, mondd el neki. Ha gyűlölöd magad, azt is mondd el neki. Ha soha többé nem akarsz Istennel beszélni, azt is mondd el. Jézus azért jött közénk, hogy osztozzon a küzdelmeinkben, hogy folyamatosan jelen lehessen velünk ma is a mindennapi harcokban. Teljesen rendben van, ha időnként nehézségeink vannak, az a fontos, hogy nem kell egyedül küzdenünk, mert az Úr ott van velünk.

Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus (a teljes beszélgetés ITT olvasható)

  • Túlságosan éles volt a papsággal való szembefordulás, hiszen így mindent ki akarunk pucolni az életünkből, ami hitéleti: szeretetet, emberséget, humanitást, a másik ember felé fordulást, ezek ugyanis már nem materiális, megfogható, mérhető, hanem minőségi értékeink. Az, hogy jó vagyok-e, segítek-e másokon, milyen az én erkölcsi rendszerem, hogyan viszonyulok másokhoz, lelki minőségek, nem tehetőek mérhető adatokká.
  • Az agyunkban a memória- és a szorongásközpont nagyon közel van egymáshoz, a sok szorongás ezért elbutító hatású, ahhoz tehát, hogy saját eszemnél legyek, mindenekelőtt le kell nyugodnom. Ezért jó megtanulni relaxálni, meditálni, imádkozni. Az első tehát, amit teszek, hogy elérem így vagy úgy ezt a nyugalmi állapotot, nem hozok hirtelen döntést.

Soltész Miklós államtitkár (a teljes beszélgetésért IDE kell kattintani)

  • (…) érdemes jobban figyelnünk arra, hogy a gondviselés hányszor is segít át a nehézségeken, a küzdelmeken. Nem mindig vesszük észre azonnal, lehet, hogy évtizedek múlva, de az biztos, hogy az útmutatást, segítséget megkapjuk.
  • Olyan nincsen, hogy szombat-vasárnap az ember keresztény, hétfőtől péntekig pedig valami más, de ez nem csak a politikusokra, a lelkészekre érvényes. Családapaként, családanyaként és bármilyen hivatás gyakorlójaként a kettőt nem választhatjuk el, nem is lehet elválasztani. Nagy feladata és kötelessége a keresztény embereknek, hogy bárhol is vannak, üljenek bár egy pénztárgép mögött egy bevásárlóközpontban, takarítsák bár az utcáinkat vagy építsék éppen az iskoláinkat, esetleg intézményt vezetnek, mindenhol feladatuk van, és nem szabad elbújnunk.

Fahidi Éva író, holokauszt-túlélő (az interjú ITT olvasható)

  • (…) először igazán a lágerben éreztem meg azt, hogy mennyivel könnyebb elviselni, átvészelni ott mindent azoknak a hozzám hasonló korú lányoknak, akik vallásos meggyőződésükbe kapaszkodtak, akik őszintén hitték, hogy van, aki figyel és vigyáz rájuk. (…) Aki hisz az Istenben, az egy elmozdíthatatlan segítségbe kapaszkodik. Mindenkinek azt tanácsolom, hogy ha kimaradt volna az életéből, szerezzen magának hitet.
  • Én most is nagyon hiszek az emberi jóságban. Meg vagyok róla győződve, hogy az ember alapvetően jónak születik. Aztán ő és mások is felelősek azért, hogy mivé válik esetleg, de a mi döntésünk, hogy hogyan akarjuk leélni az életünket. El lehet dönteni, hogy gyűlölünk-e, avagy sem.