Giovanni Lorenzo Bernini: Szent Teréz extázisa

0
363
Szent Teréz extázisa (részlet)

Giovanni Lorenzo Bernini 1598-ban született az olaszországi Nápolyban. A művészettörténet Michelangelo követőjének tekinti. Ezt nemcsak stílusával, de sokoldalúságával is kiérdemelte, hiszen elődjéhez hasonlóan nemcsak festészetben, de szobrászatban és építészetben is maradandót alkotott. A Bernini család 1605 körül költözött Rómába, ami a művészetekben való előrelépést jelentett a már akkor tehetségesnek bizonyuló Lorenzo számára. Már korai alkotóéveiben megjelent az alkotásain a későbbiekben védjegyének tekintett szabálytalan, néha bonyolult alakábrázolás.

Alábbiakban egy közismert, de sokak által kritizált alkotását szeretnénk bemutatni, a Szent Teréz extázisa szoborkompozíciót. A műalkotás azt a jelenetet örökíti meg, amikor a szent az isteni szeretet nyilától mély elragadtatásba esik. A történet főszereplője Avilai Szent Teréz, a kereszténység egyik legnagyobb misztikusa és a karmelita rend megújítója. Bernini alkotása Teréz belső világát hivatott ábrázolni, amely írásaiban is tükröződik.

A fehér márványból készült szobor a barokk kor jegyeit viseli, amelyek a dinamikus kompozíció és az erőteljes érzelmek ábrázolásában jelennek meg. Bernini az extázist átélő szerzetesnőt felhőn ülve-fekve jeleníti meg, hátra hanyatló testtel, arcán földöntúli boldogsággal. Ennek a boldogságnak a forrása nem más, mint az isteni szeretet tüzes lándzsája. A vele szemben álló, mosolygó angyal jobbjában nyilat tart. A jelenet hátterét képező aranysugarak a mennyet jelenítik meg.

Teréz eksztázisa egy csodás pillanat megragadása, hiszen az isteni és földi találkozása, eggyé válása a szemünk előtt történik meg. Maga a szent így írt az angyallal tapasztalt élményről: „Úgy tűnt fel előttem, hogy többször beledöfte a szívembe, úgyhogy egészen keresztülhatolt belső szerveimen… nagy szeretetre gyullasztott Isten iránt. A fájdalom akkora volt, hogy nyögést csalt ki belőlem, viszont ez a borzasztó kín olyan végtelen gyönyörűséget okozott, hogy lehetetlen volt azt kívánnom, hogy megszűnjék.”

Portik Noémi, M. Klarissza nővér

Megjelent a Vasárnap 2022/41-es számában.