Međugorje: ahol a menny és a föld összeér

0
1075


Međugorjéban idén augusztus 1−6. között tartották a nemzetközi ifjúsági találkozót, a Mladifestet, ahová erre az alkalomra a világ minden tájáról érkeztek csoportok. A szatmári egyházmegyéből útnak indult zarándokok után most további résztvevői vallomásokat olvashatnak.

Három évtizeddel ezelőtt voltam először a bosznia-hercegovinai Međugorjéban. Ekkor huszonéves voltam és friss megtérő. A Szűzanya addig egyszerűen csak mint Istenanya szerepelt az akkori fogalmaim között, viszont személyesen létezésének és működésének valóságosságát Međugorjéban tapasztaltam meg.

Lelkesítő volt ennyi fiatalt együtt látni, különböző nyelven rózsafüzért imádkozni. Remélhetőleg nem merész az az állítás, hogy ebben az évben, a világjárvány után −mind egyházi, mind világviszonylatban − Međugorje az egyetlen hely, ahol ennyi nemzetből egyidejűleg jelen lehettek az imádság és az Isten dicsőítése céljából. Mintha a Mladifest harmincharmadik alkalmából Međugorje az egész világegyházat egybegyűjtötte volna. Hetven országból voltak jelen hívek és papok. Naponta több mint ötszáz koncelebráló pap volt jelen a liturgián és szolgálatatta ki a szentségeket.

Számomra Međugorje a jelenlegi gazdasági és politikai kontextusból kifolyólag a béke, a hit és az Istenre való teljes ráhagyatkozás szigetévé vált. Vannak kegyelemtől rendkívüli módon megáldott helyek, emberek és idők. Međugorje mindhármat egybefogja. Ez az a hely, ahol a menny és a föld összeér. Itt tömény a kegyelem, ,,kézzelfogható” az Isten jelenléte. Aki ide eljön, az megtapasztalhatja a Szűzanya szerető, vigasztaló, gyógyító anyai szeretetét.

Több Međugorjéhoz kötődő élettörténetet, tanúságtételt volt alkalmunk meghallgatni, amelyek a függőségektől és betegségektől való szabadulásról és a megtérésről szóltak. A délelőttönként zajló katekézisekből különösen megragadott Massimo Fusarelli ferences generális előadása, amelynek alapgondolatát a Mt 11,28-30 képezte és amelyhez az ezévi Mladifest mottója is kötődik. Ezzel az igehellyel a katekézis a mai fiatalok egyik problematikáját emelte ki: sokan úgy élik meg az Istennel való kapcsolatukat, mint egy terhet, ami kényszerít és büntet, ami elveszi a szabadságunkat és szolgaságba taszít. Az esti szentségimádások, rózsafüzér, a számtalan gyónási lehetőség, a kereszt előtti égő gyertyás imádság a jelenlévők lelki elmélyülését fokozta. Aki mindezeket végigélte az ezévi Mladifest-en, elment a hajnali 5 órakor induló csoportokkal a Krizevac keresztútjára vagy az első jelenések hegyére, az elérte azt a célt, ami végett útra kelt és ami miatt ennek a fárdatságát bevállalta.

Az első međugorjei zarándoklat óta most augusztus elején volt alkalmam először eljutni úgy erre a zarándokhelyre, hogy részt vehettem a fiatalok fesztiválján (Mladifest) is, melynek a mottója idén „Tanuljatok tőlem és békére találtok” (egyéni fordítás) volt. Egy hetvenfős görögkatolikus zarándokcsapathoz csatlakoztam, ami megadta nekem egy újszerű megtapasztalását a nyelvek és felekezetek gazdagságának. Egy szintén görögkatolikus lelkipásztor volt a lelki kísérője ennek a zarándokcsapatnak. Međugorjéba érkezésünkkor a Szent Jakab-templom előtt felállított Szűzanya szobor előtt a Szent Szűz oltalmába ajánlott bennünket és az ott töltött időszakot, amit majd megismételt az első jelenések hegyén (Podbrdo), valmint a keresztúton (Krizevac) is.

Imre Edit SSS

Valószínűleg mindannyian hallottunk már Međugorjéról: egy tanúságtételt, egy rövid történetet, egy buzdítást, hogy menjünk és találkozzunk a Szűzanyával. Valójában csak az tud Međugorjéról beszélni, aki már volt ott, megtapasztalta és az ottani keresztényekkel közösen élte meg ezt az élményt.

A Szűzanya lehetővé tette számunkra, hogy idén Međugorjéban részt vegyünk az ifjúsági fesztiválon, a Mladifesten. Nem akkor mész oda, amikor akarsz, hanem amikor ő, Szűz Mária hív téged.

Međugorje olyan hely, ahol Isten és az ember találkozik. Ott valóban érezhető, hogy Isten kegyelme kiárad és örömmel tölti el az ott egybegyűlteket. Emberek ezrei gyűlnek össze a világ minden tájáról, és ugyanazt a nyelvet, a szeretet nyelvét beszélik a szentgyónás alatt, a szentmisén, a szentségimádáson, a rózsafüzér ájtatosságon. Számomra lenyűgöző volt látni a papokat gyóntatni a szabadban, a templom minden sarkában, papokat a világ több országából, akik az Istennel való megbékélést sürgetik és ők maguk is élő példák erre. Az emberek lelkében lévő öröm látható az arcokon, a mosolyokban, a hangjukban, a fizikai jelenlétükben az Istennel való találkozáskor.

Međugorjéban az emberek nem a test szemével látják a Szűzanyát, hanem a lélek szemével, és jobbakká, megbocsátóbbakká, szeretetteljesebbekké válnak. Nem kevés a megtérés, kiengesztelődés, Isten és az egyház újrafelfedezése. Međugorjéban az emberek megtanulják szeretni, sőt, naponta többször több nyelven is imádkozni a rózsafüzért. Az imádság ott egyedülálló élmény, elveszíti monotóniáját, élővé és lelkessé válik.
Szavakkal nem lehet leírni azt az élményt, amit a Jelenések hegyére (Podbrodo) való felkapaszkodás jelent, közben a rózsafüzért imádkozva. A Kálvária-hegyre (Krizevac) való feljutáskor is érezheted, hogy Isten hogyan bátorít téged. Bár ez egy nehezen megmászható hegy, a világ minden tájáról érkező zarándokok mezítláb gyalogolnak fel rá, ahogy mi is tettük.

Alig várom, hogy újra visszatérjek Međugorjéba, hogy megtaláljam a békét és a szeretetet, amellyel Szűz Mária vár minket! Nem a hely hírneve miatt szeretnék visszatérni, hanem az egyszerű és szeretetteljes emberek miatt, akikkel ugyanazt a nyelvet beszélem, a szeretet nyelvét.

Loredana Farcaș, Temesvár

MEGOSZTÁS