A bukaresti magyar katolikusok múltja és jelene

Kitekintés a Kárpátokon túlra

0
411
Fotó: A plébánia Facebook-oldala

Bukarestről sok minden eszünkbe juthat. Az erdélyieknek általában rossz a véleményük a regátiakról. Viszont alapvetően nyitott, befogadó környezet a főváros, ahol sokféle érdeklődésű, származású, nemzetiségű és vallású személy lel rövidebb vagy hosszabb ideig otthont magának. Bukarestben már több évszázada kimutatható a magyarok jelenléte. Összeállításunkban a helyi magyar katolikus közösséget mutatjuk be, amely többszörös szórványhelyzetben él, de tesz nyelvi, nemzeti, kulturális, felekezeti identitása megőrzéséért.

Aktív közösség az ortodox tengerben

A magyarok több hullámban érkeztek, először csak átutazóban, aztán főleg az 1848–49-es szabadságharc leverése után egyre többen telepedtek le és kerestek menedéket a Regátban, ahol legtöbbször megbecsülték a magyar iparosok, mesteremberek kézügyességét, tudását és megbízhatóságát. A bukaresti magyarok történetét többen kutatták, közöttük említhető közösségünk egyik tagja, Árvay Zsolt is. Noha pontos létszámot nehéz megállapítani, becslések szerint a 19. század végén és a 20. század elején akár több tízezer magyar élhetett a román fővárosban. Emiatt kelt szárnyra az a legenda, hogy Bukarest volt Budapest után a második legnagyobb magyar közösséget számláló település, de ennek nincs valóságalapja.

Akkoriban mind a katolikusok, mind a reformátusok felekezeti iskolákat működtettek, templomokat építettek. A 20. század viszontagságai mély nyomokat hagytak a magyarság életében. Az első világháború kitörése után a hatóságok bezártak több iskolát, és elkoboztak közösségi ingatlanokat. A két világháború között sem volt könnyű, mert a magyarokra az erdélyi kérdés és a revizionista törekvések miatt tekintettek bizalmatlanul. A magyar jelenlét azonban folyamatos volt, tehetséges papok, elhivatott szerzetesek és nővérek, tanítók szerveztek közösségi és egyházi életet, hogy az otthonától elszakadt nyáj megőrizhesse nemzeti identitását. Mára már megfogyatkozott a magyar katolikusok száma, de még mindig erős, aktív és látható közösséget alkotnak az ortodox tengerben, ahol az elöregedés és az asszimiláció hatványozottan apasztja őket.

Bukarest magyarsága halmozottan szórványhelyzetben élt az évszázadok folyamán, mindig küzdenie kellett azért, hogy megszervezze közösségi életét, iskoláit. Ez alól a római katolikus közösség sem kivétel, amelynek bázisát a Székelyföldről a régmúltban elmenekült, újabban önként, a jobb megélhetés reményében vagy tanulás céljából érkezettek biztosítják. A bukaresti magyar oktatás immár több mint 200 éves, ma is működik magyar tannyelvű tanintézmény, az Ady Endre Líceum, amelynek fenntartása, a diáklétszám és jó tanárok biztosítása sokszor embert próbáló sziszifuszi munka, de valahogy ez a többszörös szórványhelyzetben levő közösség mindig talál magában annyi energiát, hogy továbblendítse közösségi ügyeit.

A Szent József-székesegyházon kívül 13 plébánia létezik. A hívek nagy többsége román, sokan Moldvából érkeztek a kommunizmus ideje alatt. Az egyik plébánia a város központjában található, az Egyesülés (Unirii) és az Egyetem (Universitate) tér között levő, Minden Kegyelmek Édesanyjáról elnevezett barátok temploma, ahol a magyar hívek anyanyelvű pasztorációban részesülnek. A hajdanán ferencesek által alapított barátok temploma (Bărăția) Bukarest legrégebbi katolikus istenháza, ahova román, magyar és német közösség is tartozik. Nemrég még lengyel nyelvű szentmisék is voltak rendszeresen. Csak hogy lássuk, mennyire színes Bukarest, a székesegyházban spanyolul, időnként angolul is szoktak misézni, a Sacré-Coeur vagy francia templomban franciául és újabban latinul is mutatnak be misét, az olasz templomban pedig az olasz közösségnek tartanak rendszeresen szentmiséket anyanyelvén. Az utóbbi hónapokban a barátok templomában, de más belvárosi plébániákon is egyre több bevándorló, menekült vesz részt a román, magyar vagy más nyelvű miséken. Még ha nem is értik pontosan a liturgiát, nem akarnak elszakadni Istentől a számukra idegen környezetben sem. Ez az Istenhez és egyházhoz való ragaszkodásuk nekünk, magyaroknak is példamutató lehet.

A barátok temploma a 17. században épült, míg a bukaresti érsekséget csak a 19. század végén alapították, akkor épült a Szent József-székesegyház is. A magyaroknak több templomuk is volt, a Cuza Vodă utcában levő Szent Ilonát például a magyar közösség építtette a 20. század elején. Ott a mai napig Árpád-házi magyar szenteket ábrázoló üvegablakok láthatók. A rendszerváltozás után felmerült annak a lehetősége, hogy a magyar közösség költözzön át a Szent Ilonába, de végül a barátok templomában maradt, ahol hetente két magyar nyelvű szentmise van, a vasárnap reggel 9 órai és a szerda délután 6 órai. A rendszerváltozás előtt is folyamatosan volt magyar papja közösségünknek az 1984 és 1986 közötti időszak kivételével (azt követően, hogy a korondi származású Bertalan Balázs 1984-ben nyugdíjba ment). 1986-ban a klézsei származású Șerban Mihai személyében ismét magyarul tudó papot kapott a közösség. 1993-ban Bálint Lajos gyulafehérvári érsek és Ioan Robu bukaresti érsek megállapodása nyomán a gyulafehérvári főegyházmegyéből Páll Antalt helyezték Bukarestbe, aki 2009-ig végezte a magyar katolikusok lelkigondozását. Ekkor a bákói Diószénben született Cristinel Țâmput nevezte ki Robu érsek a magyar közösség lelkipásztorává, aki a mai napig ellátja ezt a feladatot immár plébánosként is. Az 1977-ben született Cristinel Țâmpu a magyarországi Gödöllőn érettségizett, majd Jászvásásáron szentelték pappá. Tanulmányokat folytatott a spanyolországi Toledóban, ezért a bukaresti spanyol közösségért is felelt a székesegyház káplánjaként, mielőtt kinevezték volna a magyar közösség papjává.

Sokat tett az elmúlt években azért, hogy a rá bízott magyar katolikusok minél teljesebben részesüljenek anyanyelvű pasztorációban. 2014 óta nemcsak karácsonyi, hanem húsvéti vigília mise is van magyar nyelven. Az elmúlt években kétszer is bérmált Bukarestben Böcskei László nagyváradi megyés püspök, akit Cristinel Țâmpu azért hívott meg, hogy a bérmálkozók magyar nyelven részesüljenek a szentségben. A plébánia által nyilvántartott, mintegy 400 főt számláló magyar közösségének van rózsafüzér-társulata, újságja, kórusa. A közösség minden évben gyűjtést szervez a kisnyugdíjasok támogatására. Rendszeresen tart magyar nyelvű szentségimádást. Szinte minden évben zarándoklatot szervez a csíksomlyói búcsúra. A magyar közösség tagjainak aktív részvételével újult meg 2020-ban a plébánia egyik közösségi tere, amelyben helyet kapott a csíksomlyói Szűzanya szobrának Demeter József marosvásárhelyi fafaragó által elkészített másolata. Közösségünk abban a megtiszteltetésben részesült, hogy 2018 decemberében meglátogatta Miguel Maury Buendía apostoli nuncius, aki szentmisét celebrált a magyar híveknek. 2020 januárjában a közösség vendége volt Erdő Péter bíboros, prímás, aki Aurel Percă bukaresti érsek-metropolita beiktatása alkalmából tett fővárosi látogatásán a magyar közösségnek mutatott be szentmisét.

Noha a koronavírus-járvány visszavetette a közösségi életet, és megcsappant a miséken részt vevő hívek száma, a bukaresti magyar katolikusok továbbra is élő közösséget alkotnak, számos tervük van. Isten gondviselésében bízva remélik, hogy még hosszú ideig fenntarthatják egyházi és közösségi intézményeiket a délkeleti végeken.

Borbély Tamás

Az alkalmazkodás és az önmegtartás útján

A bukaresti magyar katolikusok lélekszámban és összetételben egyaránt állandóan változó közösséget alkotnak. Ez jellemezte közösségünket a múltban, ez jellemzi a jelenben, és vélhetően a jövőben is ez lesz az egyik meghatározó vonása. Klasszikus gyökereink ugyan vannak, de a mi közösségünk „fája” valamiféle léggyökerekkel, támasztógyökerekkel működő növény. A mindenkori alkalmazkodás és az önmegtartás keskeny útján járunk. Katolikus és magyar eszmevilágunk jócskán kevert, hiszen a Kárpát-medence minden sarkából érkeznek hozzánk újabb és újabb társak. Persze javarészt erdélyiek vagyunk, és már ez is hatalmas változatosságot mutat. Jövőt tervezni egy ilyen közösségnek nemcsak azért nehéz feladat, mert a talaj ingoványos, a környezet nem ritkán ellenséges, hanem azért is, mert az alakulat formája és szerkezete folyton változik. A templom és az iskola képezik a támasztógyökérzet alapját, mi pedig jól tudjuk, mennyi múlik azon, hogy otthon tudjunk lenni bennük.

Több mint három évtizeddel a rendszerváltozás után elérkezett az idő, hogy közösségünk életének szervezettebb, jogilag elismert keretet adjunk. Érezzük, látjuk, hogy az energiáknak és a lelkesedésnek medret kell biztosítani, az embereknek jelezni kell: nincsenek egyedül, Krisztusban testvérek és társak vagyunk. Ezért a bukaresti magyar katolikus közösség célkitűzése, hogy önmagát törvényileg elismert jogi személyiségként jelenítse meg. A társulás alapvetően polgári kezdeményezés, szándékait, célkitűzéseit a mindenkori barátok temploma plébánia keretén belül, annak támogatásával kívánja megvalósítani. Úgy kötődik majd a Minden Kegyelmek Édesanyja-plébániához, hogy a mindenkori magyar híveket pásztoroló lelkivezető hivatalból az igazgatótanács tagja lesz. Terveink szerint a társaság „önjáró” kíván lenni, ami azt jelenti, hogy projektjeink ötletgazdái a kivitelezésért is felelnek, a társaság pedig támogatja őket a rendelkezésére álló eszközökkel. Az önkéntesség lesz a társulás működésének alapelve.

Az áprilisban megújult, immár havi rendszerességgel és nagyobb terjedelemben megjelenő Remény című újságunk a majdani társaság kommunikációs felülete. Ebben tükröződnek ugyanis a közösség eseményei, tagjainak véleménye, a közösség gondjai és a körvonalazódó megoldások. A Remény önazonosság-erősítő, megtartó szerepe elsőrendű célja a társaságnak és a lap szerkesztőségének. Az is fontos szerepe az újságnak, hogy jobban megismerjük egymást, és igazi közösséggé kovácsolódjunk össze. A bukaresti magyarok ősi gondja az anyanyelvi létezés körülményeinek alakítása, a nyelvromlás mértékének csökkentése, a magyar beszéd tudatosítása, a modernséggel való szembesülés nyelvrontó hatásának mérséklése. Nyelvédesanyánknak lesz egy rovata a lapban, ahol majd emlékezhetünk eleink nyelvi világának virágaira, bemutathatjuk a napi román valóság dolgait magyarul.

A társaság másik felkarolt és támogatott projektje a kórus. Szeretnénk, ha a dalárda fiataljaink zenei nevelésének műhelyévé válna, nyomdokaiba lépve Sebestyén Klára és Öllerer Ágnes volt zenetanároknak, akik az Ady Endre Líceumban az elmúlt évtizedekben több száz gyereknek teremtettek megfelelő környezetet az aktív zenéléshez.

A társaság támogatni fogja zarándoklatainkat, tekintve, hogy azok kiváló alkalmakat teremtenek hitbéli és nemzeti azonosságunk erősítésére. Ezek szervezését szeretnénk átvállalni a plébánia vállairól, hogy papjaink dolga a lelki vezetés maradjon. A társaság céljának tekinti, hogy plébániánk tereiben olyan helyeket alakítsunk ki, amelyek tükrözik közösségünk szellemi, lelki habitusát. Ilyen a már megvalósított Leonardo da Vinci Az utolsó vacsora című festményének nagy méretű reprodukciója, amelyet közösségünk egyik tagja és fő támogatója, Koncz Géza rakott ki több mint 13 ezer puzzle-darabból.  E köré alakítottuk ki az Eucharisztia-termet, amely a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus alkalmából készült el. A teremben a csíksomlyói Szűzanya szobormásolata emlékeztet arra, hogy Bukarestben is a csíksomlyói Babba Mária oltalma alá helyezzük magunkat. Fontos célja a társaságnak, hogy formát és tartalmat adjon a plébániai szeretetközösségnek, feltárja a közösség belső és külső erőforrásait, számba vegye a közösség szükségleteit, és megoldást keressen a felmerülő problémákra. Szeretnénk a társaságot úgy működtetni, hogy kaput nyissunk a Bukarestbe kerülő diákoknak, munkavállalóknak, vállalkozóknak, otthont, baráti kört, támogatást adjunk nekik. Ha az elmúlt két és fél évszázadban volt elég erő, akarat és lendület a bukaresti magyar katolikus jelenlét felmutatására, az a célunk, hogy a nagy globalizáció és a kis asszimilációs törekvések örvényében még hosszú ideig megmaradjunk, és teret, reményt adjunk a jövő nemzedékeknek.

Bara Gyula

Tanúságot tenni a zene nyelvén

Baratia Chorus a neve a bukaresti magyar római katolikus közösség énekkarának. Minden vasárnap dallal szolgálunk az Úrnak. Úgy érezzük, hogy imánk így szebbé, mélyebbé, igazabbá válik. Repertoárunk mindenkihez szól, ezért nemcsak a hagyományos gregorián és népénekekből válogatunk, hanem ifjúsági, taizés énekeket is tanulunk. Igyekszünk az énekeknek nemcsak a dallamát, hanem a szövegét is elmélyíteni. Ezáltal énekünk nemcsak betölti szerepét a szentmise keretében, hanem egyéni imává válik mindenki saját hozzájárulása szerint. Így közelebb kerülünk a zsoltárokhoz, Istenhez.

A Baratia Chorus több, mint egy plébániai csapat, amely szolgálatot teljesít a miséken. Olyan közösséggé formálódott, amely együtt növekszik annak minden örömével és nehézségével. Legszebb és legfontosabb hivatása a vallomástétel. Éneklünk, mert szeretünk énekelni, örömmel tölti el lelkünk, de ezzel együtt készek vagyunk áldozatot hozni, erőfeszítést tenni és felelősséget vállalni. Eddigi tevékenységünk túllépett az egyházi kereteken, így kórusunk felekezettől függetlenül vonzott tagokat. Repertoárunkat a liturgikus zene mellett az egyetemes, klasszikus és szakrális ihletésű zeneirodalom gyöngyszemeivel is gazdagítottuk.

Kis, 6-7 fős csoportként indultunk 2014 tavaszán, amikor első alkalommal volt magyar nyelvű feltámadási mise a barátok templomában. Mivel akkori orgonistánk nem vállalta a szertartás kíséretét, úgy döntöttünk, énekkel pótoljuk az orgona szerepét. Nem volt könnyű, mert amatőr kórusként nem volt meg a kellő tapasztalatunk, és a vigília szertartásának komplexitását sem ismertük elég jól, annak ellenére, hogy egy páran már korábban is rendszeresen énekeltünk a liturgiákon. A készülődést alapos tanulási folyamat előzte meg. Nagy erőfeszítés volt számunkra, de annál gyümölcsözőbb, hiszen ebből a húsvéti közös éneklésből olyan összetartó erő fakadt, amelyből megszületett a Baratia Chorus.

Rendszerint vasárnaponként a mise után próbálunk. Előbb a Hozsanna, a Dicsérjétek az Urat és az Éneklő egyház énekeskönyvekből tanultunk énekeket, majd összetettebb kórusműveket sajátítottunk el. Az újabb tagok egy természetes növekedés részeként kapcsolódtak hozzánk: hallottak minket énekelni, és ez vonzó volt számukra. A különböző meghívások újabb ösztönzést adtak a csapatnak. A gregorián és népénekek mellett Kodály Zoltán, Bárdos Lajos és Esterházy Pál műveiből válogattunk műveket, de alkalomtól függően Palestrina-, Goudimel-, Pellegrini-, Bach-, Haydn- és Mozart-szerzeményeket, spirituálékat is megtanultunk. Mindez csiszolta közösségünket, alakította ízlésünket. Nemcsak a próbákon vagyunk együtt, hiszen a kórusban volt vagy jelenlegi iskolatársak, testvérek, valamint anya és lánya találkoznak. Természetesen mindenkinek más a személyes indoka, hogy miért énekel velünk, de a cél közös: hitünkről tanúságot tenni a zene nyelvén. Kórusunk a templomi közösségi és a bukaresti magyar kulturális életben egyaránt fontos szerepet tölt be. A közösségből született és a közösségért létezik.

Tevékenységünkből az egyházi ünnepek, ifjúsági misék, szertartások, énekelt ájtatosságok mellett megemlítek még néhány eseményt. A bukaresti Szőlőskerti református templomban szervezett anyák napi ünnepségen több alkalommal is részt vettünk, felléptünk a bukaresti Lyceum Consort régizene-együttes megalakulásának 25. évfordulóján. 2017 szeptemberében voltunk Székelyudvarhelyen a XI. Balázs Ferenc Nemzetközi Kórustalálkozón, 2017 és 2018 áprilisában részt vettünk Szovátán a IX. és X. Tavaszi Kórusfesztiválon. Több alkalommal énekeltünk a Bukaresti Petőfi Művelődési Társaság (BPMT) március 15-i ünnepi rendezvényén, akárcsak a BPMT fennállásának 160. évfordulóján. 2018 júniusában a XVI. Bukaresti Magyar Napokon, 2019 januárjában pedig a bukaresti Calvineum református egyházközségnek a magyar kultúra napja alkalmából szervezett ünnepségén énekeltünk. Emellett minden karácsonykor megtartjuk a Jézusra várva című hagyományos koncertünket a barátok templomában. De talán a legnagyobb büszkeségünk az Éneklő Magyarország – a magyar kórusok és zenekarok (KÓTA) Országos Minősítő Hangversenyén való részvétel, amelyen az ezüst fokozatot értük el vegyes kar kategóriában.

A járvány világszerte jelentősen visszavetette az amatőr kórusmozgalmat, számos énekkar felfüggesztette tevékenységét. A kényszerű szünet a mi munkánkat is megnehezítette, hiszen többen elmentek Bukarestből, de kórusunk magja továbbra is kitartóan szolgál. „Megfogyva bár, de törve nem”, minden ünnepre, szentségimádásra, énekelt rózsafüzér-ájtatosságra ugyanazzal a lelkesedéssel készülünk. Biztató, hogy a járvány okozta leállás után újabb tagokkal bővültünk. Reméljük, mielőbb sikerül visszatérni a járvány előtti lendülethez, és a dal újult erővel fog felcsendülni ajkunkról.

Grigore Fekete Klára karnagy

Összeállította: Szász István Szilárd

Az összeállítás megjelent a Vasárnap 2022/32-es számában.