EVANGÉLIUM
Abban az időben:
Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá és így szólt: „Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!” Ennek hallatára Mária zavarba jött, és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez.
Az angyal azonban folytatta: Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!
Mária ekkor megkérdezte az angyalt: „Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem ismerek?” Az angyal ezt válaszolta neki: „A Szentlélek száll le rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, ki tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen.”
Erre Mária így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!”
Ezután az angyal eltávozott. (Lk 1,26-38)
Istennek a történelembe való belépését készítjük elő advent hétköznapjain, a készület napjainak elején egy lélegzetvételnyi időre megállunk Mária szülői házánál. A megtestesüléssel Isten magára ölti az emberi életet annak legelső pillanatától, a fogantatástól. Az istengyermekség misztériuma Mária méhében érlelődik, hogy majd azután Mária óvó karjai segítsék első földi lépéseit megtenni itt a földön. Micsoda kiválasztottság! Ott állni a gyermek-megváltó mögött, fogni puha karjait, és türelemmel várni, míg megteszi első lépteit az Atyja által teremtett földön. Ő gyermekként lépdelt felénk – mi felnőttként próbálunk lélekben Isten-gyermekekké válni.
Kovács F. Zsolt, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség irodaigazgatója
