A Temesváron megrendezett Katolikus Ifjúsági Kórusok Országos Találkozójának (KIKOT) programja nemcsak a közös éneklés örömét kínálta a résztvevőknek, hanem lelki elmélkedésekre alkalmas pillanatokat és képzési műhelyeket is nyújtott.
A találkozó első napjától kezdve fiatalos, nyitott és barátságos légkör alakult ki, amelyben a meghívottak üzenetei természetesen, olykor humorral átszőve hangzottak el. A rendezvény harmadik napján Virgil Bercea nagyváradi görögkatolikus püspök, a Romániai Püspöki Konferencia Világi és Ifjúsági Pasztorális Bizottságának elnöke, a temesvári Ion Vidu Művészeti Líceum termében megtartott elmélkedésében a kórustagokat „Krisztus világossága tükröződésének” nevezte, és arra buzdította őket, hogy szolgálatuk révén legyenek az evangélium élő hordozói.
A nap második elmélkedését Msgr. Marco Frisina, a Római Egyházmegye Kórusának karnagya és a Trastevere-i Santa Cecilia-bazilika rektora tartotta, aki a katolikus egyház egyik legelismertebb egyházi zeneszerzője és karvezetője. A résztvevőknek már az előző napokban tartott közös próbák során alkalmuk nyílt megismerkedni vele, amikor az ő vezénylete alatt énekeltek. Ezúttal azonban a nemzetközileg ismert olasz zeneszerző nem karmesterként állt a kórus tagjai elé, hanem előadóként. Elmélkedésében a hivatásról, a szolgálatról és a zene evangelizációban betöltött szerepéről beszélt, gondolatait pedig saját életéből vett történetekkel és finom humorral tette élővé — olyan könnyedséggel, amely azonnal oldotta a hangulatot és közel hozta üzenetét a hallgatósághoz.
„Amikor énekelünk, zenét komponálunk vagy előadunk, soha ne feledjük, hogy amit teszünk, az a szeretet kifejezése. Krisztus szépségét ajándékozzuk az embereknek, még azoknak is, akik nem hívők.”
Ebből az gondolatból kiindulva Msgr. Frisina hangsúlyozta, hogy a keresztény zenész küldetése jóval túlmutat a puszta zenei előadáson. „A muzsikus a zene segítségével bármilyen nyelven tud beszélni. Nekünk, keresztényeknek azonban van valami, ami ennél sokkal több: Krisztus világosságával eljuthatunk az emberek szívéhez. Nem csupán a teremtés szépségét adjuk tovább, hanem a teremtés szépségét Krisztus képmásában.”
A kórus – az Egyház képe
Az előadás során többször is visszatérő gondolatok egyike a kórus és az Egyház közötti összehasonlítás volt. Szent Ignác szavait idézve Marco Frisina elmondotta, hogy az Egyház olyan, mint egy énekkar, amely sok különböző hangból áll, de a Szentlélek harmóniája egyesíti őket. Humorral fűszerezve beszélt a résztvevőknek arról is, amit ő „a kórustagok bűneiként” említett. „Egy nap kellene írnom egy könyvet »A kórus tagok bűnei«. címmel.” Ezt követően leírt néhány, minden énekkar életében jól ismert helyzetet: a kórustag, aki mindig késik a próbákról; az, aki csak alkalmanként vesz részt, de a koncerten az első sorban akar állni; az, aki haragszik, mert nem választották szólistának; vagy az, aki nem hajlandó egy bizonyos társa mellé állni. „A hét főbűn a kórusban is létezik: hiúság, irigység, gőg… csakhogy kicsit másképp nyilvánulnak meg.” A teremben felhangzó nevetést azonnal követte az előadó komoly következtetése: éppen a kórusban tanuljuk meg a türelmet, a megbocsátást és a mások iránti szeretetet.
„Hagyj fel azzal, hogy fontosnak képzeled magad!”
Az előadás nagyon személyes hangvételűvé vált, amikor Msgr. Frisina saját életútjáról kezdett beszélni. Kezdetben arról álmodott, hogy nagyszabású, összetett műveket komponál. A szemináriumba való belépése után azonban Isten arra kérte, hogy egyszerű dalokat írjon a szemináriumi társainak.
„Az első dolog, amit az Úr mondott nekem, az volt: »Hagyj fel azzal, hogy fontosnak képzeled magad. Tedd azt, amit Én mondok.«” Nem kevés öniróniával mesélte el, hogyan történt, hogy tíz év zenei tanulmányok után egy rendkívül egyszerű, mindössze nyolc ütemes dalt szerzett olyan szemináriumi hallgatók számára, akik szinte semmilyen zenei képzettséggel nem rendelkeztek. Éppen ezek az egyszerű énekek lettek később világszerte ismertté.
Ma Marco Frisina zenei életműve több mint 700 liturgikus és vallási kompozíciót foglal magában, ám – ahogyan ő maga elismerte – minden azokkal az egyszerű énekekkel kezdődött, amelyeket Isten iránti engedelmességből és az Ő akaratába vetett bizalomból írt.
„Ha az Úr kinyit egy ajtót…”
Egy másik pillanat, amely mély benyomást tett a résztvevőkre, az volt, amikor elmesélte találkozását Szent II. János Pál pápával. A Joseph (József) című film zenéjéért kapott jelölés nyomán meghívták Hollywoodba, de nem volt biztos benne, hogy elfogadja-e a meghívást. Megkérdezte a szentatyát, mit tegyen. A válasz egyszerű volt: „Ha az Úr kinyit egy ajtót, be kell lépned rajta. Ne félj a világtól.” Ma Marco Frisina zenéjét a világ minden táján előadják: „Soha nem jártam Vietnamban, Tanzániában vagy Kínában, de a dalaimat ott is éneklik, lefordítva a helyi nyelvekre. Látjátok, milyen hatalmas evangelizációs erőt ad Isten a kezünkbe?”
A szentmise nem koncert
Az előadás jelentős részét Frisina a liturgikus zene valódi jelentésének szentelte. „A szólista nem Maria Callas, és nem is Luciano Pavarotti. A szetmisén nincsenek sztárok.”
Az előadó kiemelte, hogy mindenkinek megvan a maga jól meghatározott szerepe: a celebránsnak, a zsoltárosnak, az orgonistának, az énekkarnak és a hívek közösségének. A kórus nem a hívek helyett énekel, hanem segít nekik aktívan részt venni Isten dicsőítésében.
A II. Vatikáni Zsinat dokumentumaira és a Musicam Sacram utasításra hivatkozva emlékeztetett arra, hogy az egész közösséget éneklésre buzdítsák: „A legnagyobb kórus a közösség, amely részt vesz a szentmisén. Az énekkar azért létezik, hogy szolgálja ezt a nagy kórust, amely Isten népe.”
„Minden élő dicsérje az Urat!”
Végezetül az olasz zeneszerző visszatért a 150. zsoltárhoz, amelyet minden egyházi zenész számára az egyik legszebb életprogramnak nevezett.
„A mi küldetésünk az, hogy mindenkit éneklésre ösztönözzünk. Mindenkit. Ahogyan a Zsoltárok könyve utolsó verse mondja: »Minden élő dicsérje az Urat!«”
Az elmélkedés során a résztvevők nem csupán az egyházi zenéről hallottak értekezést, hanem megismertek egy olyan embert, aki teológiai reflexiót, lelkipásztori tapasztalatot és humort ötvözött egyetlen élénk, magával ragadó előadásban. Marco Frisina előadása egy olyan ember tanúságtétele volt, aki tehetségét Isten szolgálatába állította, és aki a zene révén továbbra is megnyitja az emberek szívét Krisztus felé.
