Tizedik alkalommal nyitotta meg kapuit Kolozsváron az Üzenet a Szakrálisból képzőművészeti kiállítás. Az Ars Sacra Claudiopolitana Egyházművészeti Kiállítótérben rendezett jubileumi tárlat az idei Ars Sacra Fesztivál mottójához kapcsolódik: „Reményt és jövőt adok nektek” (Jer 29,11). A harmincöt alkotó munkáit felvonultató tárlat szeptember 10-től várja az érdeklődőket a kolozsvári kiállítótérben, ahol a látogatók a kortárs szakrális művészet sokszínű megközelítéseivel találkozhatnak.
Nagy Nagy Emőke muzeológus és galériavezető, az Ars Sacra Claudopilatana kiállítótér kurátora nyitotta meg a kiállítást. A megnyitón László Attila főesperes-plébános üzenetét Ferencz Egon segédlelkész olvasta fel. A főesperes arra hívta fel a figyelmet, hogy a mai ember mindennapjait gyakran bizonytalanság, aggodalom és túlterheltség kíséri, ezért különösen fontosak azok az alkalmak, amelyek megállásra késztetnek, és a hétköznapokon túlmutató valóság felé irányítják tekintetünket. A kiállított alkotások szerinte ilyen találkozási pontok: segítenek kiszakadni a rohanásból, és a transzcendens felé nyitják meg a szemlélődőt.
A tárlatot Zilahi Nono képzőművész méltatta. Beszédében hangsúlyozta, hogy az Ars Sacra Fesztivál immár húsz éve teremt párbeszédet hit, művészet és közösség között, miközben Kolozsváron is egy évtizedes múltra tekint vissza a kezdeményezés. Mint fogalmazott, a szakrális művészet nem csupán vallásos témák ábrázolását jelenti, hanem annak keresését, miként lehet a láthatón keresztül a láthatatlant, az isteni jelenlétet érzékelhetővé tenni.
Az idei kiállításon harmincöt alkotó munkái szerepelnek. A festészet, grafika, fotóművészet, textilművészet eszközeivel megszólaló művek közös vonása, hogy mindegyik a szakralitás egy-egy személyes megközelítését tárja a látogatók elé. A tárlat ökumenikus jellegét erősíti, hogy különböző felekezetekhez tartozó művészek alkotásai találkoznak ugyanabban a térben, közös gondolkodásra hívva a közönséget.
A kiállítás történetéről Sabău-Trifu Cristina egyházművész, a rendezvény megálmodója és kurátora beszélt. Felidézte, hogy amikor 2017-ben első alkalommal megszervezte a tárlatot Kolozsváron, még nem sejtette, hogy tíz év múltán is élő és fejlődő közösség áll majd mögötte. Az évek során a rendezvény a város kulturális és egyházi életének meghatározó eseményévé vált, miközben a szakrális művészet fogalmának sokféle értelmezésére is nyitott maradt. A kurátor külön köszönetet mondott a művészeknek, akik alkotásaikkal évről évre tartalommal töltik meg a kezdeményezést, valamint mindazoknak, akik az elmúlt évtizedben támogatták annak megvalósulását.
A megnyitón Bodó Márta újságíró, író az idei mottó bibliai hátterét idézte fel. Rámutatott: Jeremiás próféta reményről szóló üzenete nem a nehézségek hiányát ígéri, hanem azt, hogy Isten a legkilátástalanabb helyzetekben sem hagyja magára népét. A remény forrása nem a körülmények kedvező alakulása, hanem Isten hűsége és az a bizonyosság, hogy a történelemnek, valamint az emberi életnek is van értelme és iránya.
Az ünnepélyes megnyitót zenei szolgálat tette teljessé, Török Szilvia szopránénekes előadását Potyó István kántor-karnagy zongorakísérete gazdagította.
A jubileumi kiállítás nem csupán az elmúlt tíz évre tekint vissza, hanem arra is emlékeztet, hogy a művészet ma is képes reményt közvetíteni. A különböző alkotói látásmódokból összeálló tárlat arra hívja a látogatót, hogy a képek, formák és szimbólumok mögött felfedezze azt a mélyebb valóságot, amelyre az idei mottó is utal: a jövőbe vetett bizalom és a remény lehetősége.
