Ünnepélyes Mária-köszöntőn emlékeztek meg Székelyudvarhelyen arról, hogy 110 évvel ezelőtt a Barátok templomába menekítették az előrenyomuló román hadtest elől a csíksomlyói kegyszobrot, amelyet akkor tömegesen kerestek fel a hívek. A székely anyaváros főterén a csíksomlyói kegyszobor másolatával szombat este gyertyás körmenet is tartottak.
110 évvel ezelőtt, 1916. szeptember 4. és16. között az előrenyomuló és betörő román hadtest elől előbb a székelyudvarhelyi, majd a kolozsvári ferences templomban helyezték el megőrzésre a csíksomlyói Segítő Szűz szobrát.
A korabeli források szerint: „Szeptember 5-én egész nap bennt voltak Somlyón (P. Sándor Vitális csíksomlyói házfőnök és Korbuly Ignác székelyudvarhelyi házfőnökhelyettes), s amit lehetett mindent felpakoltak a trénszekerekre, legelső sorban a drága szobrot s 5-én este szerencsésen visszaérkeztek Székelyudvarhelyre. (…) A szobrot szeptember 12-től 15-ig felállították a székelyudvarhelyi templomban, ahol tömegesen keresték fel a menekülők és imádkoztak hozzá a székelység e könnyes-keserves napjaiban. Szeptember 15-én délután a székelyudvarhelyi barátok is eljöttek legutolsókul a városból s magukkal hozták a rendkívül érdekes körülmények között megmentett csodatevő szobrot, mely jelenleg Kolozsvárt van s Erdély teljes megtisztításáig itt is marad.”
A kegyszobrot az első világháború idején, 1916 szeptembere és 1919 nyara között, valamint a második világháború során, 1944 szeptembere és 1945 áprilisa között a kolozsvári ferences templomban és kolostorban helyezték el, ugyancsak megőrzésre.
A második kolozsvári tartózkodása alatt a szobrot nem nyilvános helyen, hanem a sekrestye melletti helyiség egyik védett részében őrizték, gondosan becsomagolva és álcázva, ahogy a háztörténet írója fogalmaz: „ott maradt s töltötte kolozsvári idejét, inkognitóban.”
Szűz Mária neve ünnepén, szombaton, a 110 évvel ezelőtti események emlékére 17 órától a székelyudvarhelyi Barárok templomában ferences rózsafüzért imádkoztak. Ezt követően Fr. Guia Laurean, Hugó OFM, a székelyudvarhelyi ferences kolostor házfőnöke egy fából faragott liliomot helyezett el a Mária-szobor kezébe, amit szeptember 5-én a csíksomlyói kegytemplomban megáldották és a kegyszoborhoz érintettek.
Az ünnepi szentmisét 18 órától mutattak be, amelynek elején Dávid Endre, a város alpolgármestere mondott beszédet. Úgy fogalmazott: különleges alkalom Székelyudvarhely számára, hogy a csíksomlyói Szűzanya kegyszobrának egykori megőrzésére emlékezhetnek, hiszen a 20. század zivataros éveiben a helyi közösség is részt vállalt annak oltalmazásában. Mint mondta, nehéz ma elképzelni azt a félelmet és bizonytalanságot, amelyben elődeink éltek, és azt sem, hogy hány fohász szállhatott a Szűzanyához szüleink, nagyszüleink és dédszüleink ajkáról. Hangsúlyozta: Székelyudvarhely erős város, amelynek közössége háborút, országvesztést, diktatúrát, üldöztetést és szétszakítottságot is túlélt, miközben megőrizte nyelvét, hitét, kultúráját és szülőföldjét. A múlt azonban nem ad felmentést a jövőre. Minden nemzedéknek újra és újra meg kell válaszolnia a kérdést: kik vagyunk, mihez ragaszkodunk, és mit nem vagyunk hajlandóak feladni – mondta az elöljáró.
Az alpolgármester szerint a mai kor veszélyei sokszor nehezebben felismerhetők, mint a korábbi történelmi fenyegetések. Rámutatott: míg egykor ezeknek arcuk, nevük és zászlajuk volt, ma elsősorban a lelkekért folyik a küzdelem. A hamis világ nem feltétlenül erővel akarja elvenni a hitet, a nemzeti és közösségi identitást, hanem kényelemmel, közönnyel, félelemmel és önfeladással. Arra figyelmeztetett: a legnagyobb veszély nem az, hogy legyőznek bennünket, hanem az, hogy mi magunk adjuk fel azt, akik vagyunk.
A szentmise főcelebránsa és ünnepi szónoka Albert Leander ferences szerzetes, csíksomlyói házfőnök volt. Prédikációjában úgy fogalmazott: a Szűzanya köszöntésére nem csupán külsőleg kell készülnünk, hiszen bár örömére szolgál a virágcsokor vagy a szépen feldíszített szobor, „de ami a szívünkben történik, az az, ami igazán boldoggá teszi őt”. Hangsúlyozta: ünnepre készülve fontos, hogy kiengesztelődjünk embertársainkkal, és számba vegyük, kire kellene jobban odafigyelnünk, kinek mulasztottunk el szeretetet, figyelmet adni.
A Szűzanya nem azért van mellettünk, hogy önmagához kössön bennünket, hanem azért, hogy nap mint nap fogja a kezünket, és elvezessen szent Fiához, Jézushoz, általa pedig embertársainkhoz, családtagjainkhoz és szeretteinkhez – hangsúlyozta Leander testvér. Megjegyezte: Szent Ferenc számára Mária olyan édesanya volt, aki Istenhez vezeti az embert. A Szűzanya életében is jelen volt a meg nem értés, a fájdalom és a bánat, mégis mindvégig kitartott Isten mellett. Ezért a keresztény embernek is el kell fogadnia, hogy az Istennek kimondott igen nem jelenti azt, hogy életéből eltűnnek a nehézségek, de Mária kegyelmével és közbenjárásával segít ezekben a helyzetekben. Hozzátette: a keresztény közösségek hitelessége is abban mutatkozik meg, milyen gyümölcsöket teremnek az emberek életében.
A szentmise után Székelyudvarhely főterén – a csíksomlyói elsőszombati Mária-köszöntőkhöz hasonlóan – a csíksomlyói kegyszobor másolatával gyertyás körmenetet tartottak.
Biró István, az Erdélyi Ferences Rendtartomány sajtóreferense
Fotók: Erdélyi Ferencesek
